Kedves Olvasó !

Ez a honlap a magyar lovaskultúra fejlődése érdekében jött létre. Nemcsak hagyományőrző, a  múltat nem utánozni, hanem művelni szeretné. Örökségünket, azt ami csakis a miénk, nem akkor tartjuk meg igazán, ha vitrinbe tesszük, hanem akkor, ha a jelenkor körülményei közt használjuk belőle, mindazt, amit lehet és érdemes. Lovaskultúránk múltjának minél teljesebb megismerése és minél hitelesebb megjelenítése mellett célunk a továbbvitel, a kor viszonyaihoz illeszkedő fejlődés.  >>  tovább...

2013-12-12

"Ma este kimentem a lovacskámhoz, hogy csak egy kis lószag simogassa az orrom, aztán ahogy keresem a sötét legelőn, meglátok a Hold gyenge fényében az ösvény két oldalán két távoli sötét sűrűsödést - ők azok, legelnek, megyek a vékonyabbik felé, gondoltam, kettejük közül csak ő lehet az én lovam, majd úgy 6-7 méterről felemeli a fejét, dereng a ferde hókája, tényleg ő az, de már el is indul felém, megállok, odajön, megsimogatom, répadarabok elő a zsebemből, rágcsál. Aztán elindulok a kijárat felé, hogy követ-e, jön, gyorsítok, akkor is jön, cikk-cakkban futok, akkor is követ, megállok hirtelen, ő is, kéri a répát, még van egy pár, de előbb én is gondolok egyet - felugrok rá csak úgy minden nélkül (persze nem először csináljuk már ezt) kérek pár lépést, előre is, hátra is, mindent megcsinál (körök, megállások, hátralépések) lépésben és vágtában mindenfelé, a másik ló is odajön, kérne ő is répát, de már elfogyott, nem is érti miért ilyen készséges a lovam, bevallom én sem, de pont ez benne a jó, szabadon a gyenge holdfényben..."

Sz A barátunk  írása