2019-05-10

Lovas Nemzet 2019 január

 

Endrődy olvasónapló

 

 

14. rész – Endrődy filizófiája
 

Endrődy Ágoston Adj esélyt a lovadnak című könyvét ismertető, több mint egy éve tartó sorozatunkban eljutottunk odáig, hogy világosan kirajzolódik előttünk a lovaglásnak egyfajta „filozófiája”. Úgy gondolom, hogy innen nem érdemes tovább folytatni a sorozatot: aki többre is kíváncsi, legjobb, ha kézbe veszi a könyvet, aminek talán a feléig se jutottunk.
Hasznosabb viszont ennek a filozófiának az alaptételeit összefoglalni.
 

1. Semmilyen hatást ne gyakoroljunk a lóra tartósan.
2. Minden hatást az engedés zárja le és teszi teljessé.
3. Soha nem alkalmazzunk ellentétes hatásokat egyszerre
4. A lovat mindig úgy befolyásoljuk, hogy fölváltva alkalmazott ellentétes hatások egyensúlyát változtatjuk meg a kívánt irányban.

 
Ezzel akár be is fejezhetnénk, de azért érdemes az egyes pontokat kicsit bővebben megvilágítani, vállalva ezzel persze, hogy jórészt elismételjük a sorozatban korábban mondottakat.

 

Semmilyen hatást ne gyakoroljunk a lóra tartósan.

 

A tartós hatás: állandóan húzott szár, állandóan egy irányban eltolt testsúly, a ló oldalának folyamatos „döngetése” eltompítja, a befolyásokra érzéketlenné teszi a lovat. Mivel ellenkezést vált ki, a ló izomzata merevvé, mozgása darabossá, szögletessé válik – a kívánt eredmény pedig egyre inkább elmarad. A tilalom tehát egyaránt vonatkozik a statikus (pl. folyamatos szárhúzás) és dinamikus (a ló folyamatos „combozása”) hatásokra.
 

Minden hatást az engedés zárja le és teszi teljessé.

 

A természetes lókiképzésnek is fontos alapelve, hogy amint a ló enged a nyomásnak, nekünk is azonnal engedni kell, vagyis elvenni a nyomást, ezzel megerősítve a lóban, hogy helyesen reagált. Endrődy azonban arról beszél, hogy már akkor engedni kell, amikor a ló mentálisan enged, tehát amikor elhatározza, hogy meg fogja tenni, amit kérünk, mielőtt ez valóságosan megtörténne. Ez főleg a felvételek, megállítások során nyújt egészen érdekes élményt: mondjuk a lovat vágtából meg akarjuk állítani. A ló még voltaképpen vágtat, de már érezzük rajta, hogy meg fog állni, és ebben a pillanatban „eltoljuk” magunktól a szárakat. Ez az engedés a lónak erősebb inger a megállásra, mint a folyamatosan fönntartott visszatartás.

 

Soha nem alkalmazzunk ellentétes hatásokat egyszerre

 

Az egy időben alkalmazott ellentétes jelzések („egybevágó segítségek”) alkalmazásának kérdése épp annyira vitatott és ellentmondásos, mint a roll-kur (hiperflexió, túlhajlítás). A klasszikus elvek mindkettőt egyértelműen tiltják. Mindkettővel szemben időről időre megfogalmazódik az „igen, de vannak kivételek”, s mindkettő meglehetősen elterjedt a mai gyakorlatban. (Sőt a két dolog szorosan össze is függ.) Endrődy ebben teljesen és határozottan a klasszikus elveket követi.
Érdekes azonban meggondolni, hogy az egy időben alkalmazott ellentétes hatás tilalma csak a hosszirányú (előre-hátra) hatásra vonatkozik-e, vagy értelmezhető az oldalirányú hatásokra is: például ha a szár oldal irányú állítást-hajlítást eredményez, akkor a két szár egyidejű használata nem minősül-e „egybevágó segítségnek”. De lehet ellentét a testsúly–, szár–, lábhasználat között is. Ilyesmit Endrődynél nem találtam, de továbbgondolásra érdemes.
 

A lovat mindig úgy befolyásoljuk, hogy fölváltva alkalmazott ellentétes hatások egyensúlyát változtatjuk meg a kívánt irányban.

 

A négy elv közül ez a legérdekesebb, a legjellegzetesebb – a könyvben újra meg újra visszatérő alapelv, amit más szerzőknél eddig nem olvastam. Ha a gyakorlatban megpróbáljuk alkalmazni, azonnal belefutunk egy nehézségbe, amire vonatkozóan Endrődy nem ad útmutatást. Ez pedig az, hogy milyen sűrűn váltogassuk az ellentétes hatásokat. Az adott jármód ütemében? Egy ütemen belül többször? Vagy két-három ütemenként? Gondolhatunk azonban arra, hogy a hatást addig kell fönntartanunk, amíg a ló jelét nem adja annak, hogy engedni fog a kérésünknek. Majd ekkor be kell szüntetnünk a hatást (lásd a 2. alapelvet!), azután meg kell várnunk, amíg a ló ténylegesen reagál, és csak ekkor kezdhetünk bele az ellentétes jelzésbe. Akkor ebből az derül ki, hogy az egyik irányú hatás legalább egy teljes ütemet elfoglal, és csak a következő ütemben válthatunk az ellenkezőre.

-*-

Ez a négy alapelv aztán a gyakorlat során rengeteg „játékra” ad lehetőséget, terepen és lovardában egyaránt. Hiszen bármely feladatban alkalmazható – sőt alkalmazandó, s ezzel valóban változatossá tehető a lovaglás. Aki pedig még többet szeretne tudni, mint ami ebben a tizennégy részes sorozatba belefért – nincs más hátra: kézbe kell venni Endrődy könyvét. Hiszen a könyvet koránt sem merítettük ki, s még csak közelébe sem értünk annak a résznek, ahol már az egyes versenyfeladatokra való fölkészülésről esik szó.