2018-09-18

Lovas Nemzet 2018 május

Endrődy olvasónapló 7. – rész

Reakció és lazítás

 
Előző havi cikkünkben arról volt szó, hogy a lovas fejében megszülető gondolat fizikai jelzéseken keresztül eljut a ló elméjébe, mire a ló maga hajtja végre az adott feladatot. A mostani írásunkban vizsgált bekezdés ennek az elvnek egy gyakorlati következményét írja le.
"A lovas minden ténykedését az érintett izmok azonnali ellazításával kell lezárnia. Ez azt jelenti, hogy az adott jelzésben vagy segítségben résztvevő fizikai hatásokat még azelőtt kell beszüntetni, hogy a ló ténylegesen reagált volna rájuk. Az adott feladat végrehajtásának tehát az engedés fázisában kell megtörténnie, ami minden tevékenység lezárása. Ennek az az oka, hogy a ló csak az engedés fázisában képes a kérést finoman végrehajtani." (A szerző fordítása)
Ahol a fenti szövegben a "lezárni", "lezárás" kifejezés szerepel ott az angol szövegben a complete szót találjuk, amely egyaránt jelent befejezést és teljessé tételt is. Jelzéseink tehát csak akkor tekinthetők teljesnek, befejezettnek, ha az abban résztvevő izmainkat ellazítottuk. Elannyira, hogy a végrehajtásnak Endrődy szerint erre a fázisra kell esnie. A western vagy természetes lókiképzés sokszor hangsúlyozott alapelve – ami egyébként a klasszikus lovaglásban is érvényes –, hogy a nyomást azonnal be kell szüntetni, amint a ló enged a nyomásnak. Endrődy láthatóan túlmegy ezen, és azt állítja, hogy már előbb el kell lazítanunk érintett izmainkat. 
Első hallásra mindez meglepő lehet. Rögtön fölmerül bennünk a kérdés, hogy nem zavarjuk-e össze ezzel a lovat, mintha azt közvetítenénk, hogy tulajdonképpen meggondoltuk magunkat, hiszen a "kérést" beszüntettük, mielőtt válasz érkezett volna. És mi a teendő, ha a ló az engedés fázisában végül nem reagál?
Endrődy szerint: Ha elmarad a kérés teljesítése, akkor az egész akciót meg kell ismételnünk, az aktív és az engedő szakasszal együtt, eladdig, amíg a ló nem teljesíti a kérést. A megoldás tehát nem az, hogy hosszabban, statikusan fönntartjuk a jelzést. Bármilyen jelzés folyamatos fönntartása ugyanis a lovat eltompítja, érzéketlenné teszi, esetleg ingerültté, ellenszegülővé válhat.
Kétségtelen persze, hogy a túl korán abbahagyott jelzés szintén zavaró lehet a ló számára. Csakis a gyakorlás (vagy egészen különleges adottság) teheti a lovas képessé arra, hogy megérezze azt a pillanatot, amikor a ló már fölfogta és elfogadta a kérésünket, de még nem kezdett bele a végrehajtásba. A gyakorlásban talán segít, ha meggondoljuk a következőt:

Amikor valaki autóvezetést tanul, az oktatáson elmagyarázzák neki, hogy mekkora utat tesz meg az autó attól a pillanattól, amikor a vezető elhatározza, hogy meg akar állni, addig, amíg a kocsi tényleg megáll. Ez a féktávolság a reakcióidő alatt megtett útból és a fékútból áll: A reakcióidő a döntés megszületése és a fékpedál lenyomása közt eltelt idő, ami alatt az autó teljes sebességgel halad. Fordítsuk le mindezt a lovaglásra, azzal a különbséggel, hogy mondjuk megállás helyett vegyük azt az esetet, hogy el akarjuk fordítani a lovunkat. A gondolat megszületésétől a jelzés megkezdéséig eltelő reakcióidő alatt a ló megy egyenesen tovább. Esetünk annyiban más, mint az autó, hogy a lónak is van reakcióideje. Ha ennek a hosszát sikerül kitapasztalnunk, akkor tudjuk talán közvetlenül a végrehajtás megkezdése előtt a megfelelő pillanatot megtalálni, amikor a jelzést beszüntetjük. Mindezt egy nagyon sematikus ábrán próbáltuk meg összefoglalni. Endrődy szerint a gyakorlás révén az engedés helyes pillanatának megtalálása automatikussá válik. Érdemes a kezdő lovasokat mindjárt arra szoktatni, hogy jelzéseiket ilyenformán használják. Ha a lovas már gyakorlottabb, de nem ezzel a módszerrel tanították, akkor egy ideig tudatosan erre koncentrálva kell lovagolnia.
Bár – a könnyebb rajzolhatóság kedvéért – a fordulatot hoztam példának, úgy gondolom, hogy mindennek elsősorban az átmenetek, felvételek esetében van jelentősége. A gyakorlatban kipróbálva azt mondhatom, egészen különös érzés mondjuk vágtából úgy megállítani egy lovat, hogy amikor belekezd a műveletbe, már be is szüntettük a felvételt. Persze, ha a ló nem ehhez a módszerhez szokott, akkor nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog, alkalmasint nem is vágta-állj átmenettel kell kezdeni a próbálkozást. De én úgy tapasztaltam, érdemes próbálgatni.
Befejezésül annyit: egy szabadon mozgó ló könnyedsége, eleganciája mindenkit elkápráztat. Ha a lovas alatt ugyanez a ló merevvé, kényszeredetté, nehézkesen mozgóvá válik, gondoljunk arra, hogy ez a ló kénytelen úgy mozogni, hogy közben a lovas különféle hatásaival kell küszködnie. Endrődy elve épp azért lenyűgöző, mert ha a mozdulat végrehajtásának pillanatában a lovas már saját izmait ellazítva beszüntette a jelzéseit, akkor ezzel visszaadja a lónak a szabadságot, a könnyedséget és az eleganciát.
Surján György
www.magyar-lovaskultura.hu