Magyar Lovaskultúra


2013-08-15

Kötőfék csomózás - felső fokon

A csomózott kötőfék készítéséről szóló oldalunk régóta a legolvasottabb írás honlapunkon. A jó pap is holtig tanul azonban,  s olykor a maga kárán. A magam készítette kötőfékekkel az egyik bajom az volt, hogy mindig volt bennük egy kis tekeredés, aminek az okára nem jöttem rá sokáig. Először ezt mutatjuk be.  

Arra jöttem rá, hogy amikor az egyszerű kétszálú csomót elkészítjük, akkor a szálak szükségszerűen átkereszteződnek: amelyik szál alul fut be, az fölül jön ki. Ezt most úgy mutatjuk be, hogy a két szálat különböző színű kötelek adják, így a dolog könnyen követhető:

A tekeredés tehát úgy kerülhető el, hogy előre gondolunk arra, hogy ami eredetileg pl. bal oldalon van, az a csomózás után a jobb oldalra kerül. A bal oldali szálhoz hosszab kötél kell, mint a jobb oldalihoz, azoban az átkereszteződés miatt először a jobb oldalra hagyjunk valamivel hosszabb szára.

Egyébként ezt a csomót érdemes sokat gyakorolni, mert ez az alapja az egésznek. Akkor jó, ha már csukott szemmel is meg tudja valaki kötni.

A másik "húzós" kérdés a fiador csomó(magyarul talán rózsacsomónak hívják?). Ez sok ideig képtelen voltam megcsinálni, ezért eredetileg egy aránylag elegáns elkerülő megoldást javasoltam. Végül valahol láttam egy tengerész csomót, és valahogy rájöttem, hogy onnan már csak egy lépés a fiador csomó. Így aztán aránylag egyszerűvé vált a dolog.

 

A túloldalon igyekszem lépésről lépésre bemutatni. Az ábrák ugyan bonyolultnak tűnnek, de az egésznek van egy aránylag egyszerű, és jól követhető logikája.

 

Ha egy párszor sikerül így asztalra kifektetve elkészíteni a fiador csomót, utána már kézben is meg fogjuk tudni csinálni az egészet.

Úgy sokkal kevésbé átlátható, de ha siekrül, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nemcsak megjegyeztük, hanem meg is értettük a dolgot.

Induljunk ki onnan, amikor a két orrcsomót már előkészítettük. (Lásd a 7. képet a csomózott kötőfék oldalon). Ha magunk elé fektettük a kötelet, először a bal oldalon képezzünk egy hurkot úgy, hogy a kifutó szár fölülre kerül (ezt a piros nyíl jelzi a középső képen). A jobb oldali szárat a hurok fölső ívére fektetjük, szintén fölüre.  

A hurok alsó ívén azonban úgy vezetjük ki a jobb oldali szárat, hogy alul bújtatjuk át (ezt kék nyíl jelzi). Általában váltogatni fogjuk az alulról és fölülről kerülést, itt azonban még kivételt teszünk: a bal oldali szabad szár alatt dugjuk át a jobb oldali szárat. (Ennek az az oka, hogy majd visszakanyarodunk ide, és közbe fogunk fűzni még egy szálat.) Utána azonban már fölülről kerüljük meg a bal oldali kötelet. (Ismét piros nyíl mutatja)

Rögtön vissza is jövünk azonban alulról kerülve, majd megint a kifutó szárat felülről, az imént képzett hurkot alulról kerüljük. (Továbbra is piros nyíl jelöli a fölüről, kék az alulról történő kerülést.

Most a kezünkben lévő jobb oldali szárat az először képzett hurkon dugjuk át, először felülről, aztán alulről kerülve. Ezután húzkodjuk át a kötelet teljes hosszában úgy, hogy  a fenti sorban a harmadik képen látható dupla perecre emlékeztető elrendezést kapjuk. Ezzel a nehezén már túl is vagyunk.  Ha most végigkövetkük a két szálat, azt kell lássuk, hogy a szerkezet sajátos szimmetriát mutat, és a szálak folytonosan váltakozva hol alul, hol fölül keresztezik a másikat. Figyeljünk a középen elhelyezkedő rombusz alakú nyílásra!

Tulajdonképpen már csak annyi van hátra, hogy az oldalt elhelyezkedő két fülecskét fölemeljük és ezen a rombusz alakú nyíláson át kidgjuk.

Mihelyst átdugtuk a két szélső fülecskét, fordítsuk oldalra az egészet, és a két szabad szárat, meg az orrészt összefogva húzzuk meg jó erősen az átdugott füleket, hogy a csomó megszoruljon.

Jó erősen húzzuk meg a csomót, hogy szépen ráfeszüljön. Így a fiador csomóval  készen is  vagyunk, és folytathatjuk a csomózott kötőfék készítését a korábban bemutatott módon a 16. ábrától.

A fiador csomó nem jobb, de kétségtelenül szebb, kecsesebb, mint bármilyen más megoldás.