Magyar Lovaskultúra


Egyszáras lovaglás, csomózott kötőfékkel, zabla nélkül

A zablával kapcsolatos gondolatok kapcsán elmondottuk, hogy a zabla nélküli lovaglást nem lehet "csak úgy" kipróbálni: kizárólag egy megfelelően összerakott képzési rendszer részeként működik. A rendszer nyilván sokféle lehet, és itt is csak ajánlani tudjuk, hogy akit ez érdekel, válasszon megfelelő természetes lovas oktatót.

Az általunk gyakorolt, döntően Sárffy Tamástól tanult módszer egyes elemeit megmutatjuk, kizárólag kedvcsinálónak, semmiképpen nem az alapos képzés kiváltására.

Az itt látható videó felvételen az elindítás-megállás, lépés, ügetés - körök és nyolcasok gyakorlása látható. A bemutató hibája talán, hogy előbb illett volna lépésben a köröket-nyolncasokat megcsinálni, és csak utána kezdeni az ügetést.

Itt is elmondjuk: az egyszáras lovaglás gyakorlásával nem az a cél,  hogy így járjunk pl. terepre lovagolni. A cél a jelzések finomítása, a hajlítások gyakorlása, és nem utolsó sorban a biztonság fokozása: ha kinn a terepen bármilyen okból az egyik szár fölmondja a szolgálatot - pl. elszakad - az így képzett lóval még gond nélkül meg tudunk állni.

Várjuk az olvasók véleményét a >>Vendégkönyvben!<<

Kezdőlap > Írások > Egyszáras lovaglás

2015-02-06

Nincs új a Nap alatt

 

Az egyszáras lovaglás a Parelli módszerre visszavezethető természetes lókiképzés tanfolyamok egyik látványos eleme. Magam is lelkesen próbálgattam egy ilyen tanfolyam elvégzése nyomán. Egy ideje ugyan ritkán csinálom, tulajdonképpen elvesztette az érdekességét. Bár ezt is lehetne egészen magas fokra vinni, jelentőségét azonban csak abban láttam, hogy ha bármi okból az ember elvesztené az egyik szárat, akkor ne kelljen a fejét is elveszítenie, hiszen egy szárral teljes biztonsággal meg tudja állítani a lovat, akár vágtából is.

Az egyszáras lovaglás amúgy nem divat. Ha azonban azt hinné valaki, hogy ez valami olyasmi, ami nálunk sose volt gyakorlatban, s ezért Amerika nagy vívmányai közé kell sorolni – hát az téved. Széchenyi Dénes Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből c. 1892-ben megjelent könyvében a külső (indirekt) szárral való irányítás tanításával kapcsolatban írja a következőket:

A ló csikózablán körüllovagoltatnék a fal mellett, míg a tanító azt kiáltja: „helyben fordulj!” vagy más ennek megfelelő parancsszót mond. Erre a lovas egyszerűen megáll, lovát megfordítja és ellenkező irányban folytatja.

Eleinte meg kell engedni a lovasnak, hogy minden eszközhöz nyúlhasson, mely őt céljának elérésében segítheti. csak arra kell figyelmeztetni, hogy ő azt a külső szár nyomásával igyekezzék végrehajtani, amennyire képessége és körülményei azt megengedik. Vannak lovak, amelyek ezt azonnal megérthetnék, p. o. az olyan parasztlovak, melyek már egyetlen kötőfék-száron lettek lovagolva. …

Álljunk meg egy pillanatra. Eszerint a XIX. században volt olyan, hogy magyar parasztok zabla nélkül, kötőféken, egyetlen szárral lovagoltak, mégpedig nem úgy, mint a fenti fölvételen, hogy a szárat mindig átdobták a belső oldalra, hanem úgy, hogy a szárat a ló nyakára fektetve, indirekt szárhatással képesek voltak a szárral ellentétes oldalra fordítani a lovat. Azt kell hinnünk, vannak még eltemetett kincsei a magyar lovas kultúrának, amiket a feledés homályából ki kell mentenünk.

2011-04-01