Magyar Lovaskultúra


Antoine Pluvinel (1555-1620) az első francia lovasmester, aki hatással volt a mai díjlovaglás kialakulására. Olaszországban tanult, később XIII. Lajos király lovaglómestere lett. Az olaszországban tanult durva módszerek követése helyett azonban az erőszakmentes lókiképzés egyik korai képviselője lett. 

 

2014-02-06

 

Korszakváltás a nyugati lovaglás történetében: Antoine Pluvinel

 

 

Úgy tűnik valami oknál fogva az erőszakmentes lókiképzés története olyan, mint a búvópatak. Időnként fölbukkan egy-egy mester, aki nagy sikereket ér el, kortársai tisztelete övezi, s aztán tanítása csakhamar feledésbe merül, s évtizedeken, századokon át senki sem törődik vele, mígnem ismét fölbukkan valaki, vagy suttugóként, horsemanként elhíresül, hogy aztán őt is elmossa az idő.

Pluvinelről az atristicdressage.com oldalon azt olvassuk, hogy ő volt az első reneszánsz szerző, aki ott folytatta, ahol Xenophon  abbahagyta. A híres Cadre Noir - a francia nemzeti lovasiksola - honlapján pedig a következőket olvashatjuk róla:

 

Tanai két alapvető dologban különböznek olasz mesteriétől:

 

  • A ló élettani tulajdonságait nem szabad figyelmen kívül hagyni

  • A lovat érzékeny és értelmes lénynek kell tekinteni.

Azt vallja, hogy minden lónak megvannak a sajátosságai, hibái és képességei: egyszóval személyisége.
    …
Azt tanácsolja, hogy sohase folyamodjunk erőszakhoz, de bánjunk a lovakkal szigorúan és fegyelmezetten, soha ne veszítse el meggyőződését az ember felsőbbrendűségében. De a kedvesség fontosabb, mint a komolyság
.

 

Ezeket nyugodtan írhatta volna például Balassa Konstantin, vagy Pat Parelli.

Nem könnyű magyarázatot találni arra, miért van az, hogy ezeket a mestereket olykor hosszú évszázadok választják el egymástól, sőt Xenophón és Pluvinel között éppenséggel majd két évezred tátong. Persze nem tudhatjuk, hogy közben hányan lehettek, akik  fölismerték, hogy a lovakkal személyes kapcsolat létesíthető, s ennek révén többre megyünk velük, mint a durva kényszerítéssel - s akiket aztán végleg elnyelt a feledés homálya. Igen sok kutakodást igényel, hogy amennyire lehet, tisztázzuk ezeket  a kérdéseket. Pluvinellel kapcsolatban azonban fölmerül egy érdekes szempont, ami talán részben magyarázhatja, hogy miért éppen ekkor, a XVI-XVII. század fordulóján bukkan föl valaki aki Xenophón hagyományát folytatja.

Ugyancsak a Cadre Noir honlapján olvassuk ugyanis, hogy Pluvinelt tekinthetjük a modern lovaglás atyjának vagy a hagyományos lovaglás  utolsó mesterének. Hagyományos lovagláson itt a régi lovagi világot kell érteni, a nehéz páncélzatban vívott lovagi tornák  - és persze csaták - világát. Az idézett írás szerint ez a világ II. Henrikkel tűnt el.  

XIII Lajos, Pluvinel tanítványa

(forrás: Wikipedia)

Ezen a Wikipediáról származó képen, amely (vélehetőleg) Pluvinel posztumusz kiadott könyvéből származik, felül a capriole látható. Nem nehéz belegondolni, hogy egy nehéz páncélba öltözött lovag és ló aligha képes erre a mutatványra. Az alsó kép  a piaffe két oszlop közt való tanítását mutatja, ami azért szintén nem kivitelezhető nehéz páncélzatban.

 

Pluvinel tehát olyan korban élt, amikor hirtelen nagyot változott a világ, legalábbis a lovas világ. Újra kellett gondolni, újra kellett értékelni a hagyományt, és könnyedebb, finomabb megoldások irányába lehetett vagy kellett elmozdulni. A tömeg és a nyers erő helyébe a gyorsaság és a könnyedség - háborún kívül pedig a méltóság és előkelőség lépett. Ez valamennyire érthetővé teszi, hogy Pluvinel  - tudatosan vagy öntudatlanul - visszanyúlhatott ahhoz a hagyományhoz, ami a nehézfegyverzet kialakulása előtti időkből származik.

 

Mindennek érzékeltetésére íme néhány idézet Pluvineltől, amit az atristicdressage.com oldalon található angol fordításból tettünk át magyarra. (Csak bizakodhatunk, hogy nem jártunk a francia-angol-magyar fordítgatások során úgy, mint Karinthy Frigyes műfordítás  paródiája.)

 

"Mert szükséges, hogy a lónak kedve teljen a munkában. Máskülönben a lovas semmit nem vihet végbe méltóságteljesen."  

 

"Uram, amikor azt mondtam, hogy kezdetben el kell kerülnünk a ló verését, azon okok miatt, amiket említettem, azt is mondottam, hogy ez lehetséges. De tovább megyek, és azt állítom, hogy nem  szükséges a lovat megütni, sem eleinte, sem [a képzés] közben, sem a végén, ha valaki meg tudja állni. Sokkal inkább szükséges szelíden tanítani, ha meg van rá a módszerünk, semmint kemény bánásmóddal, mert az a ló, amelyik élvezettel dolgozik, sokkal előkelőbben mozog, mint az, amelyiken erővel próbálunk úrrá lenni" 

Kezdőlap > Írások >Pluvinel