Magyar Lovaskultúra


Székely János 1929-ben született Tordán, 1992-ben halt meg Marosvásárhelyt.

Ha ez az egyetlen írás maradt volna utána, akkor sem élt volna hiába.  Az írás részletekbe menő realizmusa, mondhtatni szakszerűsége, s ugyanakkor szinte kézzelfogható élményszerűsége minden kétséget kizáróan hitelesíti az író szavait.

 

Köszönet Rékai Miklósnak, hogy fölhívta rá a figyelmünket.

Az itt idézett könyvrészlet az emberi nyelv, az állat-ember közti kommunikáció határait,  lehetőségeit  feszegeti. Azt, ami rettenetesen izgat a lovakkal kapcsolatban egy ideje:  hogyan tudjuk agyunkat visszafogni, hogy ne a nyelvi képességek  domináljanak.

Egy olyan történetet olvasunk itt, ahol a lovasnak, minden igyekezete ellenére sem sikerült áthidalni ezt a szakadékot, amit számunkra a nyelv jelent. A ló persze nem használhat szavakat, mi meg nem tudunk lemondani róluk. Éppen az a képességünk, ami kapcsolatteremtési lehetőségeinket hallatlan mértékben kiszélesíti - éppen az emel olykor áttörhetetlen falakat elénk. Talán igazából Bábel története is erről szól.