Magyar Lovaskultúra


2013-07-06

 

A kiképzési skála

 

 

Minden „valamire való” lovas képzés kötelező tananyaga, a kiképzési skála, amit minden vizsgán fújni kell: ütem, elengedettség, támaszkodás, lendület, egyenesre igazítás, összeszedettség. Túl azon az egyébként nem elhanyagolható körülményen, hogy ezt a német lovas szövetség irányelveiből származó skálát még a nemzetközi díjlovas világban is komoly kritika éri (pl. Philippe Karl), lehetetlen nem észre venni, hogy a skála kizárólag a ló fizikai képességeire vonatkozik.

Nem tudom, hányan és hogyan próbálják saját lovuk képzése során ennek a skálának a fokozatait követni, s milyen eredménnyel. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a ló kiképzésének van egy másik, a fizikai tréningre szinte merőleges dimenziója. Szabadidomítók írásait, vagy velük készült riportokat olvasgatva egyszer csak rádöbbenünk arra, hogy ők általában egészen más kategóriákban beszélnek a ló kiképzését illetően. A fejlődést nem abban mérik, hogy a ló hogyan emeli a lábát, hogyan hordja a fejét vagy a hátát, hanem aban, hogy hogyan viszonyul az emberhez, milyen fokú az ember iránti bizalma. Mi magyarok, hajlamosak vagyunk végletekben és ellentétekben gondolkozni, ezért rögtön le szeretném szögezni, hogy a két dolog nem ellentétes, és nem kizáró. Jobb szó híján maradjunk a merőleges jelzőnél. Ez még elég szemléletes is: az egyiknek nincs vetülete a másikra. Az egyik irányba történő fejlődés vagy éppen visszaesés teljesen független a másik irányú fejlődéstől.

Nagyon sok lovas – be kell vallanom, sokszor magam is – esik abba a hibába, hogy azt tartjuk sikernek, ha a ló megtesz valamit, amit eddig nem „tudott”. Végre sikerült egy eleje vagy hátulja körüli fordulat, egy oldaljárás vagy „vállat ki” gyakorlat, netán egy ugrásváltás! Az ilyesmi talán csakugyan jó érzés – de nem mindegy milyen áron! Ha a „fejlődés” állandó vitatkozás eredménye, ha közben ember és ló között a feszültség egyre fokozódik, akkor az egyik dimenzióban talán előbbre léptünk, a másikban azonban vissza.

A fizikai kiképzésnek tehát van skálája, még ha vita tárgyát képezi is. Egyre többen és egyre eredményesebben foglalkoznak a ló-lovas kapcsolat fejlesztési lehetőségeivel, de az ilyen irányú képzés skáláját, fokozatait még nem fogalmazta meg tudtommal senki. A tradíciók sem olyan régiek, hiszen a fizikai képzési skála katonai hagyományokra épül, s nem csoda, ha a – főként a porosz stílusú – katonák a lovak egyéniségével és lelki világával kevésbé törődtek. Ráadásul a szabadidomítók jellemzően erősen empatikus, intuitív alkatú emberek, nem igazán van szükségük kategóriákra. Mégis azt gondolom, érdemes volna fölállítani egy másik típusú kiképzési skálát, amely nem a ló fizikai képességeit, hanem az emberhez, a lovashoz való viszonyát jellemzi. Ez a skála vélhetőleg sokkal bonyolultabb, nem egyszerűen egymás után következő fokozatokból, hanem szerteágazó elemekből áll, s nem is egyszerűen a lovat, hanem mindig az adott ló-lovas párost jellemzi.

Szeretnék tehát ezen a helyen javaslatot tenni arra, hogy dolgozzunk ki egy alternatív kikézpési skálát, amely nem a ló fizikai képességeit, hanem a lovasához való kapcsolatának fejlődését jellemzi. Ebben a skálában nem kellene szerepelni az egészen elrontott eseteknek, pl. amikor a ló kifejezetten fél a gazdájától, vagy minden embertől - hiszen az ismert német skála sem foglalkozik a fizikai értelemben elrontott, tönkretett lovakkal.

De helyet kellene kapjon a skálában minden fokozat, ami ló és ember társas kapcsolatát jellemezheti.  Várjuk az ötletetket, akár a vendégkönyvön keresztül akár levélben a kapcsolat@@magyar-lovaskultura.hu címen (az egyik @ természetesen törlendő!)

 

FOLYTATÁS: A természetes lókiképzés skálája

2013-07-07

Ahogy olvastam az írásodat, egyből bevillant egy előadás amit a közelmúltban hallottam emberhez szoktatott farkasokról, azok neveléséről, tréningjéről, szocializációjáról. Ebben öt elemet említett az előadó, amire a farkasokkal való kapcsolatukat építik, és egyik sem létezik a másik nélkül, az egész egy egységes rendszert alkot: szocializáció, kapcsolat egy trénerrel(ezt én kötődésnek fogom lent hívni), rutinok, tréning, kommunikáció.

Ezt továbbgondoltam már korábban is kutya-gazda viszonyban, és talán nem teljesen tévút ha a lovas-ló kapcsolatában is alkalmaznánk.     


Talán érdemes a kötődés típusát, a lovas-ló kapcsolatának egy második dimenziójaként megemlíteni. Gazda-kutya kapcsolatok jellemzésénél a kutyaszakik ma már nem félnek attól, hogy az eredetileg anya-csecsemő viszonyban sokat tanulmányozott és kategóriákba sorolt kötődési típusokat gazda-kutya párosokra is vonatkoztassák. A kötődési típusok: biztonságos kötődés, ambivalens kötődés, elkerülő kötődés, dezorganizált kötődés. Ezekkel szerintem elég szépen lehet jellemezni egy-egy gazda-kutya párost kötődési szempontból. Ötödik eleme lehetne a listának, ha nincs kötődés a gazda és kutyája között, azaz a kutya nem kötődik a gazdához. Van ilyen is. Ló-lovas kapcsolatának is lehet egyfajta mutatója ez talán.

Ha tömör és lényegretörő áttekintést szeretne valaki kapni a kötődési típusok jellemzőiről, akkor az alábbi (egy zalaegerszegi születésû leány által szerkesztett :) ) web oldalon megteheti:

http://kotodes.hu/kotodesrol


A kapcsolat harmadik dimenziója lehetne talán a rutinok csoportja. Hogy egy lovas milyen napi rutinokat alkalmaz a kapcsolatuk során, mennyire rutinközpontú a a lovas-ló viszonya, vannak-e egyáltalán közös rutinjaik, szertartásaik.


Negyedik dimenzió lehetne a lovas-ló kapcsolatában a kommunikáció, annak eszközei (verbális, tréning eszközökkel való, stb., stb...)    


Ötödik pedig a szocializáció, vagyis az ingergazdagítás, amin azt értem, hogy a lovamat felkészítem arra az életmódra, amit én folytatok, vagy amiben részt kívánok neki adni.  


Ha a képzettséget, a feladat orientált tréninget vesszük az első dimenziónak, akkor van egy öt dimenzióból álló kis rendszerünk, amiben már talán lehetséges egy majdnem átfogó képet adni a ló-lovas kapcsolatáról.

 

----

Az újabb évtizedek terepi farkaskutatásai már egészen más megvilágításban mutatják be a farkasokat, mint a korábbiak. Ma már például nem is alfa párnak hívják a két vezető egyedet, hanem szülőpárnak, és mint kiderült a vadonban élő falkák gyakorlatilag több generációs családok, így tulajdonképpen nincs a korábban feltételezett folyamatos hatalmi versengés, dominancia harc, hiszen a fiatal egyedek eleve a szüleikkel és nagyszüleikkel élnek amíg el nem érik azt a kort amikor elhagyják a falkát, és sajátot alapítanak. Nincs ok  a versengésre a falkában, ami logikus is, hiszen hogyan tudna hatékonyan együttmûködni egy csapat vadállat ha egyébként meg állandóan veszekednének...

Az ember és farkas kapcsolatában is két szemléletmód van még ma is életben, az egyik a Werner Freund neve által fémjelzett, a dominancia elvre épülő szemléletmód, ahol az ember a farkasok fölé próbálja magát helyezni, mint egyfajta "szuper falkavezér". Teszi ezt veréssel, fizikai kényszerrel, ahogyan sikerül, vagy nem sikerül neki. 

A másik szemlélet nem próbálja az embert belepréselni a farkasfalkába, hanem megelégszik a külső barátságos szemlélő pozíciójával, és kívül marad a falka igazi falkaéletén, nem avatkozik bele az évődésekbe sem. Ennek az egyik vezéralakja a David Mech. Ezek a farkasok nem próbálnak az emberrel szemben vezető szerepre törni, mivel nincs rá motivációjuk, mert nincs versenyhelyzet. Ehhez képest a Werner Freund például amikor átmegy egyik falkájától a másiknak a kifutójába, akkor át kell öltöznie, mert a farkasok megtámadják, amikor belép az idegen falka szagát viselő öltözékben. Ez a probléma nem áll fenn a manapság,  pld. az ELTE  kutatói által nevelt farkasoknál. 

Nemrég voltam az ausztriai farkaskutató központban, bemehettünk egy falkának a kifutójába is, idegenként, civil öltözetben, mindenféle védőfelszerelés nélkül, persze a "nevelőszülők" velünk voltak. Ezt a Werner Freund kifutóiban elképzelhetetlen lenne megtenni. 

 

Gruber János

2013-07-08

 

Az alábbi első hozzászólás nyomán levelező listánkon komoly diskurzus alakult ki. Igaz, ettől kezdve az oldal inkább az etológiai rovatba sorolható, de ez nem baj, becsatoljuk oda is.

A levelezés viszont annyira érdekes, hogy érdemes a nyilvánosság elé tárni - minámálisan szerkesztett formában.

2013-07-08

"Állati" érdekes.

Az egész dominancia elmélet egyre több pontot roppan meg. Ha így folytatódik, ki fog derülni, hogy a dominancia elmélet nem más, mint emberi projekció: Mivel az ember uralkodni akar az állatok fölött, belevetíti ezt az uralkodási kényszert az állati populációba, majd utána megpróbálja elfoglalni az általa belevetített szerepet.

Na nem mondom, hogy ez így van, talán valami igazsága mégiscsak van a dominancia elméletnek is. De arról már több cikket olvastam - a honlapon is említem - hogy a dominancia-leadership szerep és fogalom elkülönül, és a lovak esetében a ménes mozgását, viselkedését biztosan NEM határozza meg egy vezéregyed, a közös döntéshozatal sokkal összetettebb folyamat eredménye, amelyben bármelyik egyednek lehet szerepe.

Surján György

2013-07-08 Húú, ezek mind-mind elképesztően érdekesek. Ha nem lennék lusta, lehetséges, hogy etológusnak mentem volna, még messze a lovas tapasztalatok előtt kezdődött az ilyen irányú érdeklődésem. Ez az öt dimenzió remek kifejezés, mert tényleg mutatja, hogy nem feltétlenül lépcsőfokokról van szó. Viszont nekem az egész skálával más problémám van- ami már kicsit szóba is került.

Amíg a "klasszikus" idomítási skála jól mérhető, hiszen fizikai teljesítményről szól, addig a "kapcsolat skála" (jobb kifejezés hiányában) nem gondolnám, hogy ilyen könnyen kivitelezhető. Sokszor halljuk/mondjuk, hogy minden ló egyedi eset, én továbbmennék, minden lovas egyedi eset. Kifejezetten nehéznek gondolom egy ilyen rendszer kiépítését, már csak azért is, mert az ember a saját életében, a saját embertársaival kialakított kapcsolatot sem szokta mérni, vagy skálázni... A dimenzió kifejezés azért tűnik remeknek, mert lehetőség nyújt arra, hogy jellemezzük egy kapcsolat egy-egy oldalát, anélkül, hogy rangsorolnánk.

Bár nem vagyok szabadidomító, és azt gondolom, hogy sajnos az intuitív képességeim sem valami remekek az állatokkal való kommunikálás terén, személyiségemből adódóan mégis az igaz rám, ami a cikkben az idomítókról szerepel: nem szeretek kategóriákban gondolkozni. 

Épp ezért én leszek az ellenhang. Mindamellett, hogy nem tartom ördögtől valónak a skála kidolgozását, mindamellett, hogy valóban egy végtelenül izgalmas és bonyolult munka, szeretném felhívni az óvatosságra a figyelmet. Ugyanis valahány kialakult, "mérhető" rendszer órási vesztesége, hogy az individumot, az egyedi eseteket nem tudja feldolgozni. Azt hiszem ha az állatok emberi rendszerekben gondolkoznának (és ezzel most érinteném a dominancia kérdéskört is) akkor már rég cafatokra tépve vagy éppen agyonrúgva végeztük volna- attól függően, hogy farkassal vagy lóval kísérletezünk.

Ha az állat képes arra, hogy ne "emberként" hanem individumként kezeljen minket és a vele való kapcsolatunkat (és képes, különben az ősi ló, amelyik látta, hogy az ember levágta a társát soha nem engedte volna megszelídíteni magát) nekünk fokozottan figyelnünk kell arra, hogy sem a lovat, sem pedig a vele alkotott kapcsolatunkat ne helyezzük egy merev korlátok által határolt, vagy még rosszabb, hierarchiai rendszerbe.


Igen, az ördög ügyvédjét játszom... Viszont ez a farkasos történet tényleg lenyűgöző. Ez valóban felrúgja kb. az összes eddigi elméletet a dominanciával kapcsolatban. 

Oh, ennek kapcsán annyit mondanék még, hogy jó, hogy van a kutyákra ilyen rendszer, de óvatosan az átemeléssel, mert a lovak egymás közti rendszere sem azonos a kutyák egymás közti rendszerével, mint ahogy az emberrel sem azonos módon kommunikálnak. Lehet, hogy kutyás szakértőként te látod a hibáját a gondolatmenetemnek, de én azt vettem észre, hogy a kutya hajlamos némileg "adaptálni" a gazda kommunikációs rendszerét (arra gondolok, hogy a kutyám egyre többször "magyaráz" a hangjával. Itt az nem ugatást értem, hanem egészen változó éneklési kísérleteket. És nem tudok nem arra gondolni, hogy azért csinálta, mert észrevette, megtanulta szépen lassan, hogy ezt mi kétlábúak jobban értjük, mint az egyéb testi jeleit.) A lovak szerintem sokkal kevésbé képesek ilyenfajta... nem is tudom, minek hívjam, talán fordított kondícionálásra...

Kicsit kiszaladtak a kezeim közül ezek a gondolatok, bocsánat nem annyira összeszedett, mint szeretném!

 

Surján Kinga

2013-07-08

Nem tudom, igaz-e, hogy a kutya háziasítása azért sikerült, mert egyes egyedei keresni kezdték az ember tekintetét, ugyanez a farkasról pedig nem mondható el. Tehát a kutyák között egyes egyedekben megvolt a hajlam az emberhez való közeledésre, és ezek szaporodtak tovább...

A kutyámnál eleve létrejött a vezér szerepem, mivel kölyök kora óta neveltem. Ettől kezdve (?) senkit nem bánt, aki hozzám tartozik. Pl. a két éves kislányom ütögeti, fülét húzza, és ilyenkor inkább bánatosan odébbvonul, de nem bántja. (7 éves erdélyi kopó. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy nemrég olvastam egy cikket, mi szerint a 40-es években Romániában dúvadnak nyilvánították, és ki akarták írtani. Ez majdnem sikerült, de Magyarországon a 60-as években megkeresték az utolsó egyedeket, majd e törzsanyagból újra létrehozták a fajtát. Ez nagy szerencse, mert bár önfejű, de rendkívüli rögzült tulajdonságokkal rendelkezik. Hihetetlen, de pár éve egy erdei sétánk során fogott egy szarvasborjút - egyedül, nem falkában, és nem több napos üldözés után. A borjú kisebb sérülésekkel megúszta, és útjára engedtem.)

 

A lovaknál, mint írtátok, a kiképzési skála több dimenzióban is megfogalmazható. Én általában praktikusan gondolkodom, így külön választanám a ló-ember kapcsolati skálát a képzettségi skálától. Ez utóbbi alatt pedig valóban azt értem, hogy mire lett alkalmas a ló, a mi esetünkben a munkaló. (Munkaló, azaz nem különleges produkciókra, pl. díjlovaglásra, galoppra, stb.., hanem általános használatra kiképzett ló, azaz állatterelés, lovasíjászat, lovastúrázás, stb...) Ezen belül három alapvető szintet lehetne megkülönböztetni:

- alapképzett: amivel már biztonságosan ki lehet menni a karámból, el lehet hagyni az istállót, kisebb túrákra alkalmas,

- képzett: amikor már kipányvázható, málházható, kidőlt fa átugorható, alkalmas kapun való áthaladásra, (kapu nyitásával és csukásával,) hozzászokott a járműforgalomhoz, állatokhoz és alapvetően mindenhez, ami eleinte még riadalmat okoz, de gyakori jelenség,

-speciálisan képzett: a fenti követelményeknek többnyire meg kell felelnie, de már speciális feladatokra is alkalmas, úgy mint lovasíjászat, lovas harc, marhaterelés, csikós produkciók, stb.., egyikre vagy másikra.

A három kategória között természetesen rengeteg az átmenet, hiszen évekbe tellik, mire minderre alkalmassá válik egy ló, a tudásnak vannak mélységei is, nem beszélve az ember-ló viszonyának alakulásáról.

Kérem, hogy vegyétek figyelembe, hogy abszolut laikus vagyok a témában!

 

Cseke Lajos

2013-07-08

Személy szerint én teljesen egyetértek azzal, hogy az erőszakos, durva tréning és általában véve a dolgok erőszakos intézése nagyon is emberies, és ennek eredménye a dominancia elmélet.

--

Valóban, sajnos a rendszereknek ez egy hátránya, hogy rugalmatlanná teszi az adott téma megfogalmazását, mert minden jelenséget az előre megegyezett kategóriák szerint próbál leírni. Ebben van egy nagyon nagy kockázat, ha a rendszer nagyon merev akkor meg pláne. Ugyanakkor az az előnye megvan, hogy hasonló jelenséget, szabályosságokat le tud írni egy csapat ember azonos kifejezésekkel, szóval kialakul egy közös kultúra, egy nyelvezet. Egyetértek  abban, hogy amint bemerevedik a rendszer, a fene megette az egészet. Szóval az újra való állandó nyitottsággal érdemes egy ilyet kezelni, de én  mindenképpen látom a hasznát, mivel tudatosságra késztet, és ez nekem személy szerint fontos. Fontos a készség, az ügyesség, a ráérzés dolgokra, de ugyanígy fontos a tudatosság. Számomra egyik nincs a másik előtt, egymás mellett vannak.

--

A kutya háziasítására több elmélet is van, a ma legnépszerûbb az, hogy azok az egyedek amelyek a legkevésbé féltek az embertől, és emiatt a legközelebb merészkedtek a falvakhoz, így a legtöbb maradékot, hulladékot tudták felenni az emberi települések melletti szeméttelepekről, azok jobb túlélési eséllyel és emiatt jobb szaporodási lehetőséggel rendelkeztek, mint azok az egyedek, akik félénkebbek voltak az ember irányában, így azok akik vonzódtak az emberhez, tualjdonképpen háziasították saját magukat. :) A későbbi szelektív tenyésztés már más tészta, ott sok minden félrement, mint láthatjuk. 


A javasolt képzettségi skála szerintem remek!


Egyébként nálam is vegyétek figyelembe, hogy sajnos lovas témában szintén laikusnak számítok, de igyekszem felzárkózni, legalábbis mostanában egyre többet lovagolok. :)

 

Gruber János

Kezdőlap > Írások >A lovasképzés nehézségei:  Az kiképzési skála

Tászler Melinda lovával

(fotó Mráz Edina -

forrás: Lovasnemzet.hu

2014-01-10

Tászler Melinda vagyok és a honlapon írt cikkhez lenne hozzáfűznivalóm.


"Szabadidomítók írásait, vagy velük készült riportokat olvasgatva egyszer csak rádöbbenünk arra, hogy ők általában egészen más kategóriákban gondolkoznak a ló kiképzését illetően. Nem az érdekli őket, hogy a ló hogyan emeli a lábát, hogyan hordja a fejét vagy a hátát, hanem az, hogy hogyan viszonyul az emberhez. A fejlődés számukra nem az, hogy mennyire lép a ló hátsó lábával maga alá, hanem az, hogy milyen fokú az ember iránti bizalma."

[A szöveget azóta Melindának igazat adva pontosítottuk

Véleményem szerint így nem teljesen helytálló a gondolatmenet, hiszen a szabadidomítóknak is nagyon fontos, hogy lovuk öntartásban, helyesen menjen - hiszen szeretnénk sok-sok évvel meghosszabbítani a lovunk életét azzal, hogy megtanítjuk "használni magát". Félreértés ne essék, sajnos látni beejtett háttal, felfeszülve közlekedő lovakat, nyakmadzaggal, de ez nem a valódi szabadidomítás. A bizalom mellett nagyon fontos az általános lovardai feladatok, gyakorlatok helyes végrehajtása, nincsenek kiskapuk, csak az út más. Az, hogy a földi munkával a bizalmat, tiszteletet, valamint a feladatok lovas nélküli begyakorlását előtérbe helyezzük, nem jelenti azt, hogy kizárólagosan az érzelmekre helyezzük a hangsúlyt, csupán figyelünk a lovunk mentális állapotára - ami a minőségi "hétköznapi" lovaglásban is jelen kell(ene) legyen.
 Ha esetleg félreértettem a fentieket, akkor elnézést, de én éreztem benne egy olyan mellékzöngét, ami azt sugallta, hogy a szabadidomítók szabályok nélkül, csak a kapcsolatra koncentrálnak, a feladatok minőségének rovására.
Minden esetre remélem levelem nem bántotta meg, csak szerettem volna egy kis kiegészítést hozzáfűzni, minden rosszindulat nélkül! :)
Üdvötlettel,
Tászler Melinda
www.patas.hu

2014-01-10

 

Nagyon örültem, hogy Melinda megkeresett, és segített pontosítani a megfogalmazást.  A cikk szövegét - mint fönt látható - a megjezgyézse nyomán javítottam, hogy kevésbé legyen félreérthető. Eredetileg sem gondoltam, hogy a szabadidomítás nem foglalkozik a ló fizikai képzésének helyességével. Pusztán annyit akartam mondani, hogy ha egy szabadidomítót megkérünk, hogy meséljen arról, hogy hol tart egy ló kiképzésében, akkor egészen biztosan nem a német kiképzési skála fogalmait fogja használni. Példa erre egy időközben kikerült írás, amiben Hamza Viktória mesél a kunfakó csikóval való munkájának fejleményeiről: Lásd >>itt<<