Magyar Lovaskultúra


 

Az ember csak két lényeges jármódot ismer: lép vagy fut. Két lábon bajos is többet elképzelni, bár a változatok és átmeneti formák sora végtelen. Gondos megfigyeléssel észrevehetjük, hogy nincs két ember, aki egyformán jár, az a mód ahogyan járunk vagy futunk éppúgy egyedi, mint a hangunk. A mozgás pedig a lélek tükre, s ez igaz a lovakra is.

A lovak alapvető jármódjainak, a lépés, ügetés vágta leírása minden lovas könyvben és honlapon megtalálható, ha pedig valaki többet, mást is tudni szeretne ezekről, akkor Sótonyi Péter nagyszerű előadását ajánljuk figyelmébe, amelyet a Mindentudás Egyetemén tartott az állatok mozgásáról.

A fönti cím alatt arról szeretném megosztani gondolataimat, hogy mi módon lehetséges elérni, hogy a ló az általunk kívánt jármódban haladjon. Előre kell bocsátanunk: ha az ezzel kapcsolatos problémánk súlyos, akkor szakemberhez kell vinni a lovat, mégpedig olyanhoz, akiről többen tanúsítják, hogy képes volt már hasonló eseteket megoldani. Csak olyan lóval próbálkozzunk magunk, amelyik nem jelent állandó veszélyt a lovasra és saját magára.

A lovasképzés nehézségei: A jármódokról

- 2. rész -

2011-10-25

 

Na és a "felvételek"? (undorító lovas kifejezés a lassabb jármódba való visszatérésre). Az előbb azt bizonygattuk, hogy a visszatartó ló esetén rendesen a lovasban van a probléma gyökere, akkor most fordítva: ha a ló agitált, magasabb jármódban akar menni, mint szeretnénk, s nem hajlandó megállni, akkor a lóval kell foglalkozni. Igaz, a végső ok itt is az ember, de nem biztos, hogy az az ember, aki éppen rajta ül, és a lovas gyakorlottsága vagy belső lelki egyensúlya önmagában nem föltétlenül oldja meg azonnal a problémát. A ló természeténél fogva nyugalomra törekszik és energiáit általában fölöslegesen nem pazarolja. (Előfordul, például havas téli időben, hogy eluralkodik rajtuk valami pajkos játékszenvedély, ilyenkor szaladgálnak, bakolnak, ugrándoznak, mint egy csikó – de ez ritka és jól megkülönböztethető az ideges nyughatatlanságtól.) Ha tehát nem hajlandó megállni, akkor erre oka van.

Először is tisztázzuk, hogy jól érzi-e magát a ló a társaságunkban. Ha a legelőről, karámból úgy kell összevadászni, vagy répával, zabbal becsábítani, akkor nemhogy az ügetést meg a vágtát, de a felülést is halasszuk el, helyette próbáljunk meg szövetséget kötni a lóval. Ha már magához enged, az jó, de a cél az, hogy magától jöjjön oda hozzánk, a csúcs pedig az, ha a széna mellől is eljön, és nem sértődik meg, ha nem kap cserébe répát.

Aztán az agitáltság egyik gyakori oka istállózott lovak esetében az "istállógőz". A napokon át zárt, szűk helyen ácsorgó ló a szabadban ki szeretné mozogni magát. A lehető legjobb megoldás erre, az istállót elfelejteni, szabadon, jókora karámban tartani a lovat. Ha erre nem lenne módom, csak akkor tartanék lovat, ha minden nap legalább két órát tudnék lovagolni, s ebből legalább egyet terepen.

Szokás az istállózott lovat felülés előtt futószáron lejáratni, meghajtani. Ez is segíthet valamennyit, de ha erre kényszerülünk, legyen változatos játékos. Inkább körkarámban dolgoztassuk, mint kötélen, s a cél főként az egymásra hangolódás. ("Lefárasztani" egy egészséges lovat így elég bajos.)

Ez nyughatatlanság oka persze sok egyéb is lehet, például valami rossz emlék, beidegződés; és nem is mindig derül ki mi váltja ki. De ilyenkor is van esély kezelni a problémát. Itt is először földről. El kell érni, hogy nyugodtan kövessen bennünket, ne akarjon megelőzni, és ha megállunk, álljon meg mögöttünk. (Ennek a technikáját a természetes lovasképzésben bárhol meg lehet tanulni.) Ha ez megvan, gyakoroljuk a fejbeadást még úgy, hogy a ló mellett állunk.

Ha földről már rendben vagyunk, nyeregben még mindig lehet gondunk. Nyeregből is ismételjük a fejbeadást (eleinte az se baj, ha ellép közben), aztán a megállítást lépésből körre fogva. Még ha ez is megvan, akkor is lehet probléma magasabb jármódokban. Ha a jelenség nem állandó, akkor lehet, hogy csak túlpörgettük a lovat. Az embert mámorítja a sebesség, és nagyon szeretünk vágtázni, de a lónak a vágta rendesen menekülést jelent. Ha állandóan vágtába hajtjuk, ráadásul gyors vágtát kértünk tőle, ez benne azt az érzést keltheti, hogy most menekülni kell. Ilyenkor érdemes köröket vágtatni, és a tempója mellett megint csak a légzését figyelni. Amint "felszívja magát", azonnal visszamegyünk lépésbe és ha magától ügetni, vágtázni kezdene, kis körre vesszük, amíg egészen ki nem lazul.


Az itt leírt módszerek korántsem jelentenek egyedül üdvözítő megoldást, s esetenként nem is biztos, hogy beválnak. Amit kevés helyen tanítanak – és tulajdonképpen szinte nem is lehet tanulni: legyünk kreatívak. Ezerféle játékot, figurát találhatunk ki, a formákat kombinálhatjuk variálhatjuk kedvünk szerint. Remek játék például egymással párhuzamosan lóhossznyira lefektetett rudak előtt megállni, aztán egy lépés előre (mellső lábakkal átlépni az első rudat) és megint megállni. Majd megint egy lépés előre, megint megállni, s így tovább. S közben törekedni arra, hogy egyre finomabb jelekkel indítsuk állítsuk meg a lovat. De ezt se csináljuk unásig, három-négy ismétlés után váltsunk gyakorlatot, s inkább vissza-visszatérve ismételjünk.


Kezdőlap >Írások >A lovasképzés nehézségei :  A jármódokról 1. > A jármódokról 2.

Nem értesz egyet? Írd meg véleményedet a Vendégkönyvbe, vagy küldd el a kapcsolat@@magyar-lovaskultura.hu-ra

 

(Persze az egyik @ törlendő)