Magyar Lovaskultúra


"A jó lónak nincsen színe" - tartja egy mondás. Mégis a lovas népeknél számtalan hiedelem vagy ha tetszik meggyőződés kötődik a ló színéhez s annak valamely tulajdonsággal való kapcsolatához.

E népi hiedelmek máig is élnek.

 

Lószinek

 

Ha valaki először kerülvén lovak közelébe, meg találja jegyezni, milyen szép az a barna ló, alighanem hideg zuhanyként éri a kiagazítás az első arra járó lovas embertől: az nem barna hanem sárga. De ha fehér lovat talál dícsérni, akkor se jár jobban, mert kiigazítják, hogy az pedig szürke, s amit minden ember józan esze szerint szürkének mondana, arról kiderül hogy deres.

 

Sokat tűnődtem azon, mért kell a lovas embereknek  mindent másként nevezni, mint ahogy van.  Csak utóbb jutott eszembe, hogy ifjú koromban milyen könnyedén átsiklottam egyik népdalunk eme sorain:

 

"S jön egy kapitány,  piros pej paripán"

 

Hogy a pej szó jelentését nem ismertem annak idején, az hagyján. (Paripának a herélt lovat nevezzük.) De az ördög se látott piros lovat, hogy kerülhet ekkora szamárság egy népdalba? Akkoriban még nem létezett Internet. De láss csodát, ha ma rákeresünk a "piros pej" kifejezésre, többezer találat bukkan elő, s nemcsak az imént idézett 48-as nóta, hanem számos eladó lovat hirdető oldal is. Hát mégis van piros színű ló?

 

Van is meg nincs is.  Arra a gondolatra jutottam, hogy amikor a ló színéről beszélünk, akkor a szín szót eleve nem a megszokott értelemben kell érteni: nem annyira a  színskáláról van szó, inkább a ló külszínéről van szó. A mintázat, a bőr, a különféle hosszabb és rövidebb szőrök színezete, csillogása együtt adják a ló "színét".  Így értve a dolgot talán nincs is két egyforma "színű" ló,  s az a tény hogy rengeteg árnyalatot ki kell tudnunk fejezni, érthetővé teszi valamennyire, hogy el kellett szakadni a köznapi szín elnevezésektől. A "pej" szó például csakis lovakra használatos, abból viszont van  a piroson kívül világos, sötét, arany-, meggy-, gesztenyepej, s még ki tudja hány. (Pallas Nagy Lexikon)

A "kesely" szavunk (színtelen bőr, fehér szőrzet) már nem korlátozódik lovakra, s többnyire nem az egész állatra, hanem a lábain lévő jegyre utal, mikoris a lábvégek fehérek (lehet pl. pártában, csűdben stb. kesely aszerint, hogy meddig húzódik föl a fehér terület). A Vidrócki balladában is "kesely lábú ártány"-ról hallunk. (Az ártány herélt disznót jelent.)

 

Sokatmondó, hogy egy-egy nyelvben mely fogalomkörre van sok szó, s melyekre kevés vagy éppen semmi. A lovak színére vonatkozóan a magyar nyelv egészen gazdag, s ez a szókincs alighanem történelmi rétegződést is mutat. Az "izabellafakó" kifejezés például aligha tartozik az ősi rétegbe. Maga a fakó szó ugyan elég régi lehet, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerint első ismert írásos előfordulása 1594-re tehető.  De Kun Péter szerint az izabellafakó újszerű elnevezés eredeti magyar neve kenderfarkú fakó. (Kun Péter: Szelek szárnyán 55. oldal) 

 

Alighanem nemcsak történelmi rétegződésről beszélhetünk, hanem tájegységenként, nyelvjárásonként is változnak a használatos elnevezések, de ennek bemutatása egyelőre meghaladja lehetőségeinket. Annyi bizonyos, hogy a színelnevezések rendszere más a keleti és a nyugati népek közt, s nálunk márcsak ez a keveredés is a szókincs gazdagodását eredményezte.

 

 A nyelvi gazdagság bemutatására mindenesetre álljon itt egy - aligha teljes - összeállítás Molnár Attila jóvoltából.

 

Lószín Értelmező Szótár

 
Pej: Olyan ló, amelyiknek hosszú szőrei (sörénye, farka) és lábvégei feketék, egyéb helyeken valamilyen világosabb színű.
 
Fakó: Szürkésbarna, világos szín. Attól függően, hogy a szürkéhez, vagy a barnához áll közelebb, egérfakó ill. aranyfakó színről beszélhetünk.
 
Kesely: A lovon (egyéb állaton) olyan folt található, ahol a bőr színtelen, a szőrzet fehér.  Főleg lábra értik.
 
Almás: félbevágott almára emlékeztető foltozottság
 
Deres: Eltérő alapszínben fehéres, szürkés, ezüstös szőrszálak

2013-06-06

 

Ki festette kékre a lovamat ?

 

Ha kék lóról hallunk, igazán nem akarunk hinni a fülünknek. Az alábbi fotókon - bár mindegyik monitor másként adja vissza a színeket - az ezüstfakó ló hasoldalán  a comb előtt jól láthatóan kékes színben csillog a szőrzet. Tübbféle beállítással készültek a képek, így talán legalább az egyiken minden monitoron nézve kivehető.