Magyar Lovaskultúra


A kuncsomó és változatai

 
A kuncsomó aránylag ismert a lovasok között, az alapváltozat megkötésének módját azért itt<< bemutatjuk. Minden változata a "rántásra oldódó" csomók közé tartozik, és csakugyan egy rántásra ki lehet oldani - egészen addig, amíg erre semmi szükség nincsen. Merthogy manapság erre nem a gyors menekülés miatt lehet szükség - mióta ritkaság már a zsandárok elől menekülő betyár. Hanem akkor kellene tudnunk gyorsan kioldani a csomót, amikor a kikötött ló valamitől megriad, menekülni próbál, de a kötél nem engedi, s ettől még jobban pánikba esik. Az ilyen ló olyan erővel tépi magát, amivel kárt tehet magában, kitépheti  a cölöpöt, amihez kötöttük, s ha ezt elkezdi vonszolni maga után, akkor tényleg törve-zúzva futhat ki a világból.
Nos, ilyenkor az amúgy egy mozdulattal kibontható kuncsomó úgy befeszül, hogy nincs ember aki kibontsa. Marad a jó éles kés...
Az interneten találtam egy videót (sajnos már nem található meg), amelyen a kuncsomóhoz hasonló kötés látható, azzal az előnnyel, hogy ha a szabad szárát megrántjuk, rögtön le is fut a kötél a rúdról vagy cölöpről. Nem próbáltam, de félő, hogy ugyanaz a hátránya ennek is megvan.
Azon is gondolkodtam már, hogy olyan csomó lenne az ideális, ami nagyon erős húzásra magától kioldódik. Ezzel persze az a baj, hogy ha van is ilyen csomó, a kötél anyagától, pillanatnyi nedvességétől s egyebektől erősen függhet, mekkora erőre oldódik ki.
Próbálkozhatunk viszont olyan csomóval, ami nem tud befeszülni.
Az ábrasoron egy ilyen próbálkozás látható. A képeken látható Mirza nevű kétéves csikó elhatározta, hogy mindent gondosan megfigyel, hogy majd ő is ki tudja bontani.
Előszöris készítsünk a kötelünkből egy jókora fület (1. ábra), majd a fület buktassuk át a rúdon vagy cölöpön, amihez a lovat kötni akarjuk (2. ábra).  A kötél szabad vége, a kifutó szál, amit a kötőfékhez kötünk, és az átbuktatott fül így három szálat képez, amiből az utóbbi természetesen dupla.
Ezzekkel kezdjünk hámrasfonást csinálni (3-5. ábra), vagyis hol a jobb, hol a bal szélső szálat a középső szál fölött átkeresztezzük, így ez a szál kerül középre. Hogy hány ilyen keresztezést csináljunk, azt ki kell a gyakorlatban próbálgatni, mert alighanem a kötél minőségétől is függ. Sok nem kell belőle, mert nem fog a kötél kibomlani, de túl kevés se jó, mert azt meg a ló könnyen széthúzza. Ha elég hosszú fonatot kaptunk - szerencsés esetben a dupla szál gyakorlatilag elfogyott (6. ábra) - akkor a szabad szálon egy kis fület készítünk, (7. ábra), amit a kettős szálból maradt fülön átdugunk (8. ábra),  kissé megszorítjuk, s ezzel kész a kötés (9-10. ábra)
Az ötlet lényege, hogy ha  a ló befeszít, a hármasfonás fölveszi az erőt, a szabadon maradt vég nem tud annyira megfeszülni, hogy ne lehetne egyetlen rántással kioldani. Az sem zárható ki, hogy a dupla szál nagyon erős húzáskor kicsúszik a záró masni alól, s ezzel a kötés magától kibomlik. Ez azonban nem egészen biztos.
Figyelem! Az itt leírt eljárást mindenki csak saját felelőségére próbálgassa, az esetleges károkért semmilyen felelőséget nem vállalhatunk.

1. ábra

2. ábra

3. ábra

4. ábra

5. ábra

6. ábra

7. ábra

8. ábra

9. ábra

10. ábra

Alább pedig bemutatjuk a módosított kuncsomót a gyakorlatban.  Amint az alábbi kép mutatja, lovaink általában békésen áldogálnak, és eszük ágába sincs befeszíteni. Eddig egy alkalommal volt módunk tesztelni az eljárást, Mirza,  a kétéves kancacsikónk egyszer befeszített rendesen. A csomót gond nélkül tudtuk oldani. De azért mindenki legyen óvatos.