Magyar Lovaskultúra


Egy kiscsikó szocializációja

 
2011 május 3-ára virradóra Pötyi névre hallgató pónink egy méncsikónak adott életet. Születésekor nem lehettünk jelen, Margit ugyan még aznap kiszaladt hozzá, de igazából négy nap múlva kedzhettük meg az ismerkedést.  Most először nyílik alkalmunk egy csikó fejlődését születésétől végigkísérni, a következő oldalakon ezt az élményt osztjuk meg az olvasóval. 
(2011-05-07)

Kapcsolatfölvétel négy napos korban

 
Amikor kiértünk a tanyára, a kiscsikó - ahogyan kell, ott sertepertélt az anyja körül. A kopár karámból kiengedtük az egész társulatot a füves területre. Lelkesen ki is vonultak, dacolva Vuki ktuyánkkal, akivel a csikó most találkozott először, az anyja meg mindigis haragban volt vele.
Eleinte a két kanca: Pötyi, az anyja és Mirza, a két éves kamaszlány közrefogták és terelték a csikót. Úgy látszott, hogy esélyünk sem lesz mégcsak megközelíteni sem. Aztán legalább addig eljutottunk, hogy az anyjára föl tudtunk tenni egy kötőféket, s míg az anyát kényezettük,  apránként kezdtünk a közelébe jutni.
 
 

Izgalmas nap volt, jó lesz egy kicsit elpihenni. Anya majd vigyáz rám...

A kancák gondosan közrefogják a kiscsikót.

 

 

 

 

 

 

 

Volt itt egy érdekes jelenet, amit sajnos nem tudtunk rögzíteni. A kiscsikó elcsellengett egy aránylag szűk területe. Az anyja követte, Mirza, aki vezérkance szerepre tör,  kissé hátrább maradt. Egyszercsak azonban utánuk eredt, és úgy tűnt, hogy ki akarja zavarni őket. Mintha nem ítélte volna biztosnágosnak a területet, kitessékelte onnan a csikót anyjával egyetemben. Nehéz persze az ilyesmit megítélni, lehet, hogy csak a dúsabb füvet igyelte, bár végül ő sem maradt ott legelészni.

Az első óvatos közelítések. A "pótanya" már elmaradt, az igazi pedig egyre kevésbé ítélt veszélyesnek bennünket. Ezzel együtt oldódott a kicsi félelme is.

Mostmár a közben megérkezett rokonok is lelkes fogadtatásban részesülnek...

A gyerekekkel amúgy is könnyen barátkozunk... főleg, ha hagyják tetőtől talpig végigszaglászni magukat.

Kezdőlap > Írások > Egy kiscsikó szocializációja - Kapcsolatfölvétel négy napos korban > Két hetes a csikónk > Az első hónap

A történet folytatódik: egy esős hétvége miatt csak két hét múlva. Lásd >itt<

Ha már mi nem tudtunk személyesen jelen lenni a születéskor, álljon itt Lang Ferenc barátunk írása:

 

Csikó

2009.10.19.
Már harmadik hete késett. Sok este óta vártam, hogy megszülessen, de nem jött.. Múlt az idő és úgy döntöttem, hogy bent maradni biztos nem fog, ha eljön az ideje, majd világra jön. Aztán egyik nap már nagyon úgy látszott a Mesén, hogy nem akarja tovább hordani a sok súlyt. Ahol megállt, tejből kicsi tócsákat hagyott maga után a földön, annyira folyt már belőle. Délután a farakáson üldögélve figyeltem a lovat és egyszer csak odajött hozzám. Odajönni csak úgy, gyakran odajön, ahol én vagyok, hogy álldogáljon mellettem, de akkor más történt. Nekiállt a szájával -ahogy a fű között válogat, vagy ahogy a csikóját tapogatja egy kanca- a vállamat és a fejemet bökdösni, tapogatni és közben azt a csikót hívogató hangot hallatta, amit nagyon régen hallottam tőle. Láthatóan gondban volt, várta a csikót. A délután elmúlt, este lett belőle, aztán amikor már a csillagok világítottak, egyszer csak lefeküdt és felállt a Banya. Forgolódott, járkált kicsit, lefeküdt megint és újra felállt. Ez megismétlődött párszor és az egyik felállásnál loccsanva, sok víz folyt ki belőle. A következő pillanatban már megint feküdt, erőlködött egy nagyot és megjelent egy vékony láb. Mindjárt utána még egy, és egy orr is. Nem tudom miért, de meg kellett fognom a lábakat. Csak fognom kellett valamiért. Aztán várt. Erőre kapott és jött egy fej, a nyaka, a válla. A mellkas és aztán a csípő előtt megint megállt pihenni. Megint várt egy kicsit és egy nagy erőfeszítéssel átjött a csípő is és ott feküdt egy burokban a csikó. A Mese felállt, a köldökzsinór leszakadt. Odafordult rögtön és elkezdte sürgetni, szólongatni, bökdösni. Kiszakítottam a fejénél a magzatburkot és a kicsi pofán végighúzva a kezemet víz folyt az orrlyukaiból. Csak néztem a világra jött kis ló néma tátogását, ahogy próbált levegőt venni. Még a szalma sem zizzent, óriási csönd volt. Abban a levegő nélküli némaságban minden mozdulata azt kívánta, hogy levegőt kapjon. Másodpercek teltek el így, vagy több idő, azt nem tudom, de nagyon nagy feladat volt neki az első levegőt beszívni. Aztán egyszer csak befúródott, behasított valahogy a levegő a tüdejébe. Hallottam. Lélekzetet vett és minden kisimult. Átjött a test után valami, ami addig nem volt ott. Tudom, hogy a lélekzet az g-betűvel írandó, de az lélekzet volt. Kicsit később nekilátott, hogy felálljon. Összerendezgette hatalmas lábait és néhány kísérlet után lábra állt. Talált tejet is. Világra jött. Nem volt könnyű megszületni, de abban a néhány percnyi néma, nagy csendben mintha valami segített volna nekik.

Aztán szinte váratlanul oldódik a helyzet: az első szaglálódás után meg is kóstoljuk az ember ujját. Kicsi cuppogás, kicsi rágcsálás, és onnantól szent a béke. Immár az se zavaró, ha a kutya is odasomfordál...