Magyar Lovaskultúra


2012-08-07

Hogyan tanulnak a lovak?

 

Erről a kérdésről rengeteget lehet olvasni mindenféle lovas ismeretterjesztő könyvben és internetes oldalon, és természetesen kiterjedt tudományos szakirodalma is van. A források többsége megegyezik abban, hogy a tanulás az ismétlés, az asszociáció és a pozitív vagy negatív megerősítés révén történik. Van aztán néhány szerző, aki azt állítja, hogy a ló eleve mindent tud, tanulni csak nekünk kell.  Többen pedig azt hangsúlyozzák, hogy mivel a ló nem érti  az emberi nyelvet, nekünk kell megtanulni a lovak nyelvét.  Az ezzel kapcsolatos fenntartásunkat  nagyrészt  már elmondtuk a lovak nyelvéről szóló írásunkban.

 

Igaz-e, tehát, hogy s lónak nem kell tanulni?  A ló tényleg tud állni, lépni, ügetni, vágtázni és bármilyen irányban kanyarodni mindezen jármódokban. Ha azonban azt szeretnénk, hogy a ló akkor, ott és úgy tegye mindezt, ahogyan mi akarjuk, akkor bizony korlátokba ütközünk. Egyelőre hamisnak gondolom azt az elképzelést, hogy ezek a korlátok csak abból adódnak, hogy a lovas nem ismeri a "lovak nyelvét". Azért gondolom ezt, mert a lovak egymástól sosem kérnek olyasmit, hogy mondjuk egy adott ponton lépésből kezdj vágtázni, egy pontosan meghatározott útvonalon haladj végig, vagy menj át ügetésben egy fólián. És akkor még egyáltalán nem beszéltünk a díjlovaglásban, a magasiskolában  vagy némely szabadidomításban látható kifinomult mozgásformáról, amik a természetben talán sose fordulnak elő. Philippe Karlnak adnék inkább igazat, aki arra hívja föl a figyelmet, hogy a legalapvetőbb jelzéseink (a "segítségek") egyáltalán nem "jelentik" azt, amit gondolunk róla. A csizma odaszorítása a ló oldalához nem veleszültetetten magától értetődő jel a  ló számára, nem jelenti azt, hogy "menj előre" vagy "gyorsíts" vagy "válts magasabb jármódba".  Tényleg - melyiket is jelentené, ha egyáltalán volna jelentése?  Számomra mindebből az adódik, hogy ló és lovas a gyakorlás során egy közös jelrendszert alakít ki, amit mindkettejüknek tanulni kell. Amennyire ez a közös jelrendszer megegyezik valamilyen kulturális hagyománnyal (ezeket nevezik általában lovaglási stílusnak: pl. angol vagy western, de a világon sok más is létezik) annyira lesz a ló többek által is lovagolható. Aki mondjuk angol stílusban tanult lovagolni, és először ül fel életében egy westernben képzett lóra, rögtön megérti, hogy nincs univerzális jelrendszer, amivel minden lóval boldogulni lehet.

Mielőtt bármiféle jelrendszer tanulásáról szó lehetne, még egy sokkal alapvetőbb dolgot kell megtanulnia a fiatal lónak: ez pedig az, hogy ne  féljen a lovastól. Természetes körülmények között egy ló hátára akkor kerül idegen élőlény, amikor valami  ragadozó ráugrik. Az, hogy olyanfajta együttműködést keressen egy ló a hátába kapaszkodó lénnyel, mint amilyent a lovak egymás között megszoktak, vagy amit földről aránylag könnyen az ember is ki tud alakítani - nos ez biztosan tanulást, sőt az ősi ösztönök erős átértékelését igényli.

 

A lovak tehát igenis tanulnak - már ha az ember tanítja őket. És ha nem? Tanulnak-e a lovak egymástól? A természetes körülmények közt nevelkedő csikó bizonyára tanul az őt körülvevő felnőttektől. Nyilván utánozza is őket, de olykor meg is leckéztetik. Kérdés viszont, hogy lókiképzés során a tanultabb lótól tanulhat-e a kevésbé képzett?   Itt-ott lehet olvasni homályos utalásokat arra, hogy a lovak utánzási hajlama kihasználható a kiképzés során, de azért nem gondolhatjuk komolyan, hogy egy "vállat be" gyakorlatot megcsinál egy ló csak azért, mert látta egy öregebbtől. Egy konkrét esetben azonban megfigyelhettük, hogy egyszerűbb dolgokban az utánzás kihasználható. A tanyánkon élő egyik lovat, Mirzát Kinga lányom megtanította "kérni". Ez abból áll, hogy a felmutatott répát vagy almát nem kapja meg addig, amíg melső lábát meg nem emeli. Ha magától nem tenné, a "kér" felszólításra előadja a mutatványt. Nos az történt, hogy amikor megérkezett hozzánk Kaba (született Amír Apor) a három éves kunfakó paripa, Mirza mellett állva  a répaosztáskor elleste tőle a produkciót, két pillanat alatt ő is megemelte a lábát - s a várt eredmény nem is maradt el. Persze ez csupán játék, s a komolyabb kiképzést nem lehet erre alapozni. A tapasztaltabb, nyugodtabb ló jelenléte és példája leginkább akkor segít, ha valami akadály vagy ijesztő tárgy mellett kell elhaladni. Ilyenkor a félős fiatal ló megnyugszik, ha látja hogy a másik ló nyugodtan elmegy előtte, s akkor már ő is követi.

 

A lovak tanulási mechanizmusának van egy másik, a gyakorlat szempontjából sokkal fontosabb, de szintén ritkán említett része. Ez pedig az "üllepítés". Majdnem azt is mondhatnám, hogy a lovak felejtés útján tanulnak. Amikor először vettem részt természetes lovasképzés tanfolyanom egy eléggé hiányosan képzett lóval, sokat bosszankodtam, hogy a beígért egy órás foglalkozások gyakran negyvenöt precre zsugorodtak, a negyedórás szünetek pedig fél vagy akár egész órákká dagadtak. Égtem a tudásvágytól, és minél többet szerettem volna gyakorloni a három nap alatt. Meglepve tapasztaltam azonban, hogy a szünet előtt agyonismételt de mégis nehezen sikeredő gyakorlat  a szünet után olyan olajozottan ment, mintha a ló születése óta csak azt csinálta volna.

Még meglepőbb volt, hogy amikor egy csontrepedés miatt Különc lovam fél éves kényszerpihenője után először ülhettem ismét a hátára, olyan könnyedén csinált mindent, mintha akkor fejeztünk volna be egy egyhetes intenzív képzést.

Több lóval is tapasztaltam, hogy például az oldalazást nagyon nehezen tanulják, és nagyon sokáig csak kínlódik az ember, gyötri, s nem megy. Aztán abbahagyjuk a gyötrést, és pár nap múlva - miközben semmi sem történt - egyszercsak megcsinálja, s attól kezdve gyerekjáték az egész.

Úgy látszik, hogy a ló agyának szüksége van arra, hogy a tapasztalatokat leüllepítse, egy ideig ne érje semmilyen különös inger - s akkor földolgozzak az élményeit, s rááll az agya a megoldásra. Érdemes lenne ezt az üllepítési mechanizmust alaposabban tanulmányozni, megérteni. Akinek ötlete, gondolata van ezzel kapcsolatban, szívesen várjuk megjegyzéseit a >>Vendégkönyvben<<. Azonban addig is sok haszonnal alkalmazhatjuk az üllepítés módszerét lovunk tanulásának segítésében.

 

 

 

"Ne zavarj, tanulok!"

Kezdőlap > Írások > Etológia: Hogyan tanulnak a lovak?