Magyar Lovaskultúra


2014-08-14

 

A lovak memóriája

 

Ma teljesen véletlenül bukkantam rá az alábbi idézetre:

 

"Az állat érzékeivel fogja fel a jelent, a múltra akkor emlékezik vissza, ha olyasmibe ütközik, ami érzékeit emlékezteti, például a ló emlékszik az útra, ha odaviszik az út elejére. Az istállóban már nyoma sincs benne az út képének, akármennyit tapodta. "

Seneca: Erkölcsi levelek.
Kurcz Ágnes fordítása, 451. o. Forrás: www.plehcsaba.hu/Cikkek/TUDASTIP.DOC

 

Azt hiszem, ennek az egyszerű két monndatnyi szövegnek a megértése döntő jelentőségű a lovak, és általában az állati gondolkodás megértése szempontjából. Seneca az első században élt, tehát nagyjából Jézus Krisztus vagy mondjuk Pál apostol korában. Fenti állítása a legmodernebb etológiai kutatások fényében is védhető. Persze senki sem tudja egész pontosan, mi is van egy ló fejében. Az, hogy a lovak kitűnő memóriával rendelkeznek, egyértelműen igazolható. Az, hogy emlékképeiket a mindenkori jelen pillanat ingerei hívják elő, azért védhető állítás, mert összefüggeni látszik a nyelvi képesség hiányával.

Amikor az ember olyasmin gondolkodik, ami az adott pillanatban érzékelhető valóságként nincs jelen, akkor ezt rendesen a nyelv segítségével végezzük. A  kimondott, vagy csak elgondolt szavak, vagy egyszerűen csak a dolgok, személyek neve fölidézi számunkra a hozzá tartozó jelentést. A nyelv teszi lehetővé számunkra azt is, hogy olyasmiről gondolkodjunk, ami nem is létezik: például egy fiktív regényhős jelleméről. Írtunk már erről A lovak nyelve, Az okos Hans, című cikkeinkben vagy Székely János Pálinkás című novellája kapcsán. Persze az is igaz, hogy az ember számára például a képi megjelenítés is alkalmas arra, hogy fölidézzen éppen jelen nem lévő dolgokat, eseményeket, személyeket. Ennek kapcsán fölidézhetjük a máig meg nem fejtett jelentőségű barlangrajzokat, mint emberré válásunk történetének különös tanúit.

Pöttyös ló. 25 ezer éves sziklarajz a Pech Merl barlangból. Forrás:

http://www.pechmerle.com/ 

 

A rajz és az írás ma sokszor romlandó emlékezetünk megtoldására szolgál. De vajon mi volt az első, eredeti funkciója? Sajnos ezt már régen elfelejtettük. Lehet, hogy egyszer majd mégis eszünkbe jut?

Ezekről is írtunk már (Lásd: Létezik-e lovaskultúra?)  Azt is tudjuk azonban, hogy még a legfejlettebb emberszabású majmok sem képesek figuratív ábrázolásra. Úgy tűnik, hogy  a nyelvi képesség és a képfelismerés között lehet valamilyen összefüggés.

Minden okunk megvan tehát arra, hogy Senecának igazat adjunk. Fogadjuk el, hogy lovaink az adott pillanathoz kötve élnek. Eredeti életmódjuk nem is nagyon tehette lehetővé, hogy minden érzékükkel és idegszálukkal ne az aktuális valóságot figyeljék. Egy elvont gondolatokon tűnődő lovat hamar levadásznának a ragadozók. Tanításuk során tehát mindent jelekhez kell társítanunk, méghozzá olyan jelekhez, amelyek bármilyen helyzetben, bármikor alkalmazhatók.

A múltnál vélhetőleg csak a jövő felfoghatatlanabb lovaink számára. Nincs olyan eszközünk például, amivel ígéreteket közvetíthetnénk nekik ("Ha jól dolgozol, majd kapsz répát az óra végén!")  Ha tehát szokásokat akarunk kialakítani (pl. lovaglás utáni csemegéztetés) akkor ezekhez következetesen kell ragaszkodnunk, mindig, minden alkalommal. ("Most nincs répa - de majd legközelebb duplán kapsz" - hát ez nem működik. )

Ha tehát valaki elhatározza, hogy megpróbál a lovak fejével gondolkozni, helyesen teszi, ha módszeresen szoktatja magát arra, hogy figyelmét kizárólag a jelenidőre fókuszálja. Kiváncsi vagyok, dolgozott-e már ki valaki olyan technikát, ami a segítségünkre lehet ebben.  

Kezdőlap > Írások > Etológia: A lovak memóriája

"A lovak memóriája kitűnő"  - olvassuk gyakorta lovas könyvekben, cikkekben. Ez nyilván igaz is, de másként működik, mint az emberé. Kedvenc zsebelméletem szerint az ember soha semmit nem felejt el - csak időnként bizonyos dolgokat nem tud fölidézni. A memória tekintetében tehát nem az emlékképek megőrzése, hanem az előhívásuk a döntő. Éppen ebben a visszakeresési mechanizmusban lehet óriási különbség ember és állat között. Megdöbbentő, hogy Seneca kétezer éve már tudta ezt.