Magyar Lovaskultúra


2013-10-20

Hempergő

 

Hogy egészen pontosan miért is hemperegnek a lovak, azt nehéz lenne megmondani. Hogy a porra van-e szükségük, amit ilyenkor bedörzsölnek a szőrszálak közé, vagy csak dörgölőznek, vagy az izzadságtól akarnak így megszabadulni, netán a rovarok ellen jelent valami védelmet - nem tudom. Tény, hogy a szabadon tartott lovak rendszeresen művelik. Az is tény, hogy egy nagyobb leizzadással járó kiadós lovaglás után első dolguk szokott lenni, hogy alkalmas helyet keresve hempergőznek egyet.

Érdekes megfigyelni ilyenkor őket. Óvatosan szagolgatva keresik az arra való helyet. Általában vannak e célra kijelölt területeik, könnyen meg lehet találni ezeket a helyeket, hiszen látszik a nyomuk a földön. Sose láttam, hogy ilyen helyre vizeltek vagy trágyáztak volna. De ha nincs kijelölt hely a közelükben, bárhol keresnek alakamas területet. Gondos vizsgálat után, amely szemlélésből és szaglálásból áll, a mellső lábukkal megkotorják a földet. S ha minden szempontból alkalmasnak találtatik a terület, és nincs semmilyen zavaró körülmény, akkor szépen megroggyantják a lábukat, s oldalra fordulva kezdődik a dörgölőzés, majd átfordulás a másik oldalra és ismét erőteljes dörgölőzés. Nem is hinné az ember, de még az álluk alatt, s a fejük tetején is képesek összemaszatolni magukat.

Az a ló, amelyik nincs szokva ahhoz, hogy a gazdája lefekteti, nem is igen enged ilyenkor embert a közelébe - de legalábbis ehhez külön szoktatni kell. Magam szinte laposkúszásban próbálom megközelíteni ilyenkor a lovamat, de így se szokta engedni, hogy hozzá érjek. Talán nem is bizalmatlanságból, hanem csak azért, mert ha bevégezte a "tisztálkodást" rögtön föláll.

Az világos, hogy a lónak  ez a testhelyzet veszélyt jelent, hiszen váratlan veszély esetén nem tud elég gyorsan felugrani és menekülni. Így aztán érthető, hogy óvatosak, s hogy kitüntető bizalom jelének kell tekinteni, ha a közelükbe engednek ilyenkor.

A hempergésnek persze vannak hátrányai. Mivel a hempergőhelyeket rendesen közösen használják, könnyen vihetnek át fertőzést egymásra. Ez persze az együtt élő lovak esetében hempergés nélkül is könnyen megtörténik, hiszen gyakran vakargatják, dörgölik egymást - emiatt tehát külön nem kell aggódni. Aztán az is igaz, hogy ilyenkor annyi port, nedvesebb időben sarat szednek össze, hogy azt a szőrükből kikefélni rendesen nem is lehet. De ez csak minket zavar, a lovak szemlátomást igénylik. Persze az istálózott, slaggal mosdatott lovak máshogyan néznek ki - de nem hiszem, hogy ettől jobban érzik magukat. Sőt éppen azt gondolom, hogy komfortjukhoz a hempergés épp úgy hozzátartozik, mint vaddisznónak a dagonyázás.

 

 

  A lovakkal kapcsolatos korai élményem egyike a hempergéssel kapcsolatos. Épp csak kedvet kaptunk a lovagláshoz, amikor az egyik lovaglásunk után, koraőszi melegben, a karámba visszaengedett lovak egyike nekilátott, hogy meghemperedjen a porban. A lovasgazda - nevezzük inkább tulajdonosnak - rögtön odarohant, és nagyokat kiáltozva fölzavarta a lovat a földről. Aztán elmagyarázta nekünk, milyen veszélyes, ha a ló hempereg, mert bélcsavarodást kaphat és elpusztul. 

   Még egy rémtörténetet is mesélt valami felelőtlen és hanyag lótulajdonosról, akinek emiatt múlt ki egy lova.

   Mi elhittük, és még szörnyülködtünk is némely lótartók felelőtlenségén.

 

   Akkor még nem is sejtettük, mennyi téveszme terjed és nyer polgárjogot a lovas világban, nem egy közülük "hivatalos" minősítést is nyer. S ez talán még a legártatlanabbak közül való.

   Tény, hogy a lovak anatómiai sajátságuk okán hajlamosak a bélcsavarodásra. Beleik ugyanis "felfüggesztés" nélkül, szabadon helyezkednek el a hasüregben. Talán az is igaz, hogy ha hirtelen egyszerre sokat eszik a ló, akkor tényleg nem szerencsés utána hemperegnie. De a hirtelen sok evés hempergés nélkül sem szerencsés. A hempergés viszont része természetes életmódjuknak.

Kezdőlap > Írások > Etológia: A hempergésről