Magyar Lovas Kultúra


Lovas öltözék

 

A hagyományőrzés kétségkívül nehéz területe az öltözet, pedig a lovas kultúrénak ez is  fontos része. A régészeti leletek közt ruhaféle nemigen található, hiszen az ilyesmi hamar elenyészik. Persze nem a nyloning, hanem a természetes anyagból készült öltözet. Egy-két évszázadig, talán a kuruc vagy a török korig még követhető a viseletek alakulása. Engem mindig elgondolkoztatnak azok a kísérletek, amiket látok az Árpád-kori, netán népvándorlás kori öltözetek rekonstruálására. Nem tudom megítélni, hogy ezek mennyire sikeresek a formák, minták és anyagok tekintetében.  Legalább annyira izgalmas azonban a formákon túl a lényeg: eleink biztosan nem azt nézték, mibe öltözött az üköregapjuk nagyapja, hanem mondjuk azt, hogy miben jó lovagolni. S a kérdésre más-más válasz kellett adódjon aszerint, hogy mi a lovaglás célja. Ha a formát nem is tudjuk, abban bizonyosak lehetünk, hogy olyan ruhát hordtak, ami a kor szerint rendelkezésre álló anyagokból, s a létező technikai lehetőségek közt elkészíthető és egyben célszerű volt. Magam nem azért fordulok a régi formák és anyagok felé, mert utánozni akarnám az ősöket, hanem azért, mert a mai homikban egyszerűen nem jó lovagolni - legalábbis úgy, ahogyan mi lovagolunk.  A farmernadrág - legalábbis az amit ezen a címen kapni lehet  -, de a díjlovas cucc se vált be nekem. De ha valaki elém tesz egy mutatós, kényelmes és jól használható lovas öltözéket, nem fogom elutasítani csak azért mert nem olyan a szabása, mint amilyennek a honfoglaló ősökét elképzeljük. Azt súgja azonban  valami, hogy az iménti kívánalmaknak megfelelő holmiról ki fog derülni, hogy természetes anyagból, s gondos kézi megmunkálással készült, s még véletlenül sem fröccsöntött gépi tömegcikk.

 

Az öltözékről lásd még: Lovagoljunk magyarul c. írásunkat!

2013-01-13

 

A fenti írás megszületése óta jártunk a körös-feketetói vásárban, ahol egyebek közt vettem egy györgyfalvi viseletet, erős nemez kabát, s nadrág.  Sokáig díszelgett a szobámban, nem mertem kipróbálni. Ezt a göncöt mosni nemigen  lehet, s amióta elég hűvös az idő, hogy ilyen holmit fölvegyen az ember, azóta többnyire akkora sár volt kinn a lovaknál, hogy egy perc alatt összemocskoltam volna.

Ma azonban hó volt és fagy, így  a sártól nem kellett tartanom. A hidegtől inkább.  Így aztán próbát tettem, s a ruha remekül vizsgázott. Csak a kezem és a lábfejem kezdett fázni egy idő után, úgyhogy alkalmas téli csizmával és kesztyűvel ki kell még egészítenem a készletet. S csak a stílusegység kedvéért, egy fekete kucsmára is szert kell majd tennem.