Magyar Lovaskultúra


2012-03-18

 

A kengyellel, hevederrel ellátott nyerget nem ismerték a görögök, s legalábbis eleinte a rómaiak sem. De ismerték - ameddig csak visszalátni a múltba ázsia lovas népei, s az általuk kialakított ősi forma máig visszaköszön a legjobb nyergekben.

Pedig a szerkezet alapjában véve igen egyszerű. Két fatalp, elöl hátul átkötve a kápának nevezett ívelt darabbal, s a közepén nyersbőrrel összefűzve.

Elkészíteni persze - jól és szépen - nem olyan egyszerű, mint ahogy így elmondva gondolnánk.

A mai ezerféle forma, ami létezik, ezerféle bonyolítás, amitől a nyereg csak drágább és nehezebb lesz. Előnye talán csak egynek van, olyan előnye, ami szinte a huszadik századig senkit nem izgatott. Ez az ugrónyereg. A nagykápás nyergek sem a Caprilli előtti hátrahajlós, sem a Caprilli utáni előrehajlós ugratáshoz nem ideális, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne 50-60 cm-t könnyedén átugratni velük. S ha a lovakat kérdezzük, szerintük ennyi  bőven elég is.

2012-03-18

 

A nyereg

 

A nyereg kétségkívül a lovas tárgyi kultúra egyik fontos eleme.  A nyeregkészítés maga is művészet és tudomány egyszerre, meg persze technika. De még a nyergelés tudománya se elhanyagolható. Nem véletlen, hogy  a lovasiskolák, lovardák többségében nem engedik a vendégnek, tanulónak, hogy maga nyergelje a lovát. Egy rossz nyergelés hetekre, hónapokra használhatatlanná teheti a lovat. Mégis fontos lenne, hogy ki-ki maga pucolja, nyergelje, szerszámozza a lovat, amire fölül. Egyrészt, hogy megtanulja. Másrészt, hogy amíg a ló körül foglalatoskodik, akarva-akaratlan elkezdjen kapcsolatot találni vele.

 

Sokféle nyereg van, s talán alig találni két egyformát, bár ebből is van ipari sorozatgyártás.

De milyen a jó nyereg?

Elmondani könnyű. Ezek talán a legfőbbek:

1. ne törje a ló hátát

2. ne törje a lovas comját, üllepét

3. hagyjon minél nagyobb szabadságot a ló mozgásának

4. adjon biztos támaszt és egyensúlyt a lovasnak

5. ne legyen nagyon nehéz

6. ne legyen nagyon nehéz fölszerelni

A többi szempont már változhat aszerint, ki mi célból lovagol.

 

Az első két szempontnak bármilyen nyereg megfelelhet, s meg is kell felelnie. Persze a méretezésnek az adott lóhoz, és valamennyire a lovashoz is, igazodnia  kell.  A harmadik szempont részben szintén méretezés, részben a megfelelő elhelyezés kérdése.  A ló lapockájának mindenképpen szabad mozgást kell hagyni, a túlságosan előre nyúló nyeregtalp akadályt  jelenthet.

Az egyensúly kérdésén azt értem, hogy a lovas akarva-akaratlan a nyereg legmélyebb pontján fog ülni, hiszen egyszerűen oda csúszik. A jó nyereg tehát olyan, hogy ez a legmélyebb pont a ló súlypontja fölé esik, hiszen a lovaglás egyensúlya azt föltételezi, hogy a ló és a lovas súlypontja egy (függőleges) vonalba esik.  (A "függőleges" persze mozgás közben - főleg kanyarban -  értelemszerűen változik.)

Támaszt  viszont csak a magas kápás nyergek adnak, az angol, az ugró, vagy a zsokényereg ebből a szempontból értékelhetetlen. Persz lehet azt mondani, hogy szőrén is kell tudni lovagolni, a biztonságot a lovas egyensúlya kell adja, nem a nyeregbe való támaszkodás. Ez általában igaz is. De nem a lovas íjászat az egyetlen kivétel. A használati lovaglás számos olyan helyzetet produkálhat, ahol a támasztásra, kapaszkodásra szükség van. Nem véletlen, hogy a hagyományos magyar (ázsiai: mongol, kazak, stb.) és a western nyereg az, ami ebből a szempontból értékelhető. Ezek mind munkalovaglásra készültek.

A munkalovaglás gyakori feladata lehet tárgyak fölvétele a földről.  A keleten népszerű lovas játék a köböre, vagy kökbürü (a lovaspóló őseként is emlegetik) gyakori eleme. Ezt persze apró lovakon gyakorolják, de a jó nagykápás nyereg lehetőséget ad a feladat végrehajtására átlagos termetű lóról is. A képeken jól látszik, hogy nem elég kézzel az első kápába kapaszkodni lehajlás közben. Arra is szükség van, hogy a sarkunkat a hátsó kápába a túloldalon bekasszuk. Az azonos oldali kengyel nem jön szóba támasztékként, hiszen a lehajláskor a lábunkat hátra kell vigyük, a kengyelszíj szinte vízszintes helyzetbe kerül.

Csakhogy a nagy kápa önmagában még nem elég: a nyereg ilyenkor nagyon erős féloldali terhelésnek van kitéve, s ha lefordul, nemcsak a mutatvány fullad kudarcba. Volt rá eset, hogy a ló a hasa alá fordult nyeregtől úgy megijedt, hogy kifutott a világból, s halálra törte magát. Aki pedig csatolt már le nyerget a lováról akárcsak egy órás lovaglás után, az tudja, hogy a legfeszesebbre húzott heveder is lazul valamelyest lovaglás közben. A képeken látható feladat sikeréhez tehát olyan nyeregtalp kialakítás szükséges, amely közepesen feszes heveder mellett sem tud egykönnyen lefordulni a ló hátáról.

Ez utóbbi kívánalomnak nemcsak az általunk használt karahun nyereg felel meg. A western nyergek nagy súlyuk és széles fölfekvési felületük okán elég stabilak. De a magyar lovasíjász nyergek fele-negyede akkora súllyal biztosítják ugyanezt a stabilitást.

2012-09-01

A Lovas Nemzet 2012 szeptemberi számában egy gondolatkeltő írás jelent meg arról, hogy a férfi és női testalkat különbözősége, főképpen a férfi és női medence csontazának különbségei miféle eltéréseket okoznak a lovas ülésmódjára nézve.

Az írás  - egy amerikai internetes cikk recenziója - számos pontatlanságot tartalmaz, ami részben abból adódik, hogy az amerikai szerzőnek fogalma sincs a keleti lovas kultúráról (ezért azt hiszi, hogy egészen a legutóbbi időkig csak a férfiak lovagoltak). Utóbb aztán ellent is mond magának, mert amikor az indiánokat, mint a világ egyik legnagyobb lovas kultúrájú népeit emlegeti, akkor kifejti, hogy ott a nők másmilyen nyerget használtak, mint a férfiak.  Másrészt a bemutatott anatómiai ábrákban vannak apró csúsztatások, s legfőképpen csak a statikus helyzetet mutatja be, mit sem törődve azzal, hogy az ízületek mozgása során hogyan változik a helyzet. 

A kérdés azonban, hogy a férfiak és nők számára másféle nyereg szükségeltetik - s hogy az anatómiai különbségeket a lovasképzés során figyelembe kell-e venni, érdemes a továbbgondolásra. 

 

>>Lásd itt<< 

2012-09-01

Férfi és női nyereg

 

  Amennyire tudható, az ősi magyar nyergek szerkezete alapvetően nem különbözött aszerint, hogy férfi vagy nő használta. Ugyanakkor például a kirgízeknél a női nyergek egészen más felépítésüek, s a gyereknyereg szintén külöbözött a felnőttekétől. 

Kirgíz férfi (balra) és gyereknyereg (jobbra).  Cholpon-ata múzeum

Fotó: Spriginzeisz János

Kirgíz női nyereg. Cholpon-ata múzeum

Fotó: Spriginzeisz János

    Elintézhetnénk a kérdést egyszerűen azzal, hogy a jó nyereg méretre készül, lóra és lovasra vonatkozóan egyaránt. S ahogy a gyerek, a férfi és a nő méretben különbözik, úgy különbözik a gyerek, a férfi és a női nyereg. Csakhogy az itt bemutatott nyergek esetében nem a méretbeli különbség a szembeötlő, hanem a szerkezeti. A férfi nyereg elöl gombos, közepesen magas első és hátsó kápával. A gyerek- és női nyereg első kápája magas és egészen meredek állású. A gyereknyereg hátsó kápája is meredek, a nőié talán még a férfi nyergnél is kevésbé kifejezett.

Eléggé világos, hogy a gyerekeknek készített nyereg esetében a biztonság a fő szempont, a gyerek úgy ülhetett benne, mint valami dobozban, amiből ki nem eshet sehogyse. De mozogni se nagyon lehet benne, munkavégzésre nemigen lehet alkalmas. Talán igazán hosszú lovaglásra sem föltétlenül kényelmes. A női nyereg ilyen szempontból átmenetnek látszik, a magas első kápa jelentős biztonságot ad, de a szerkezet már nem olyan zárt, nagyobb a szabadság. A férfi nyereg ugyan ad elöl támasztékot, tehát sokkal biztonságosabb mondjuk egy mai angol nyeregnél, de az egész kiképzés a munkavégzésre való alkalmasság fontosságát sugallja.

   Ha  a "ló felől" nézzük, vagyis a nyereg alsó kiképzését, a nyeregdeszkákat figyeljük, ott értelemszerűen nincs különbség: szelíden ívelt, ferde állású nyeregtalapakat látunk, s kifejezetten magas markamrát. A lóhoz csak a talpak érnek hozzá, a gerinc szabadon mozog. Az ilyen nyereg gyakorlatilag nem tud lefordulni oldalra, még lazán meghúzott heveder esetén sem, mert a nyeregtalp beleütközne a marba illetve a gerinc kiemelkedő vonalába.

 

  Összességében azt mondhatjuk, hogy a kirgiz férfi, női és gyerek nyergek különböznek ugyan nemcsak méretben, hanem szerkezetben is. Ezek a különbségek azonban nem a testfelépítés különbözőségéből látszanak adódni elsősorban, hanem az eltérő használati módból.

 

   Kérdés akkor persze, hogy a magyar, és a hozzá hasonló pusztai nyeregek esetében miért nem ismerünk ilyen eltéréseket. Némi öntudattal mondhatnók, hogy azért, mert ezek olyan jók, hogy egyszerre mindhárom igénynek megfelelnek.

2013-05-22

 

Egy jelenkori műremek

 

A képen látható nyereg Érsek Csaba, a vereteket Máriás Nimród készítette, az izzasztó pedig Gittinger Sára alkotása.

 

Tulajdonosa pedig Cseke Lajos barátunk, a képet is neki köszönhetjük.

 

Reméljük, nemcsak szemet gyönyörködtető látvány, hanem a gyakorlat igényeinek is megfelel. Akárhogyis, a XXI. századi egyszerhasználatos világban igen nagy öröm, hogy készülnek még ilyen alkotások.