Magyar Lovaskultúra


Kezdőlap > Tárgyi kultúra > Az átalvető

2012-10-22

Az átalvető mint a lovas tárgyi kultúra része

 

Ma a  nyergekhez többyire nem használatos   semmiféle nyeregtáska vagy bármi olyasmi, ami kisebb-nagyobb málha szállítására alkalmas lenne. A lovasok - ha terepre mennek - még a pulóverüket is csak a derekukra kötve tudják hordani, ha éppen kimelegednek. Ha pedig akár csak egy napra átruccanunk, mondjuk a szomszédos lovardába, a tízórainkat se tudjuk hova tenni. Hátizsákot persze vihetünk magunkkal. Én próbáltam, nem kényelmes.

Bár a Magyar Néprajzi Lexikon leírása szerint az átalvető elsődlegesen ember általi hordásra szolgál, Kirgizisztánban egyértelműen lovakra tették. Valami azt súgja, hogy ez lehetett az elsődleges, ősi alkalmazása, és csak utóbb vették vállukra az emberek. De legalábbis az a nagy előnye, hogy mindkettőre alkalmas.

A körös-feketetói vásárban sikerült beszereznünk három darab átalvetőt. (A vásárról >>itt<< olvasható beszámolónk.)

 

Mi is az az "átalvető" ?

 

Ma az emberek többsége aligha ismeri ezt a szót, vagy ha hallotta is, jelentésével nincs tisztába.

A Magyar Néprajzi Lexikon ezt írja róla:

"Kettős tarisznya, amelyet oly módon visznek vállon, hogy egyik fele elöl, a másik hátul lóg. Fehér kendervászonból, ill. színes, mintás gyapjúszövetből készül. Két száját korcba bújtatott zsineggel húzzák össze és kötik meg. Napjainkban csak a nyelvterület keleti részein található meg. Erdély és Moldva egész területén mindennapos, nélkülözhetetlen eszköz. A Tiszántúlon középen megcsavart vászonzsákokkal cipekednek hasonló módon, de a tárgy erdélyi formája itt nem ismeretes. Legelterjedtebb megnevezése az átalvető, a kalotaszegi és a Brassó vidéki magyarok inkább iszák néven ismerik. – Az átalvetőt sokféle célra használják. Városba, piacra, munkába menet cifra iszákot visznek magukkal, abba teszik az élelmet, ruhaneműt. Használják a mezei munkák során is, magvetés, betakarítás, vadgyümölcs és egyéb erdei gyűjtögetés céljaira. Egy-egy gazdaságban 18–20 átalvető is található, a kisgazdáknál legalább 8–10 db volt szükséges. Városba, vásárba vagy a mezőre menve a nő viszi az átalvetőt férje után, férfi igen ritkán veszi a vállára. – A tárgy színe és mintázata alapján nemcsak viselője nemzetiségét lehetett felismerni, megállapítható volt az is, hogy melyik falu lakosa. – Az átalvető igen régi teherhordó eszköz, bőrből már a szövés feltalálása előtt is készülhetett. Napjainkig szorosan kapcsolódik a lóval, szamárral történő málhás szállításhoz is. A pásztorok által használt átalvető a teherhordó állat két oldalán lóg. ... A kiskunsági pásztorok az átalvetőt a bárány tömlősen – egy darabban – lenyúzott bőréből töréssel készítették. A lenyúzott bárány bőrét fejével lefordítva bekötötték, a farán levő nyílás bekötésére a hátsó lábak bőrét használják, míg az első két láb összecsomózott bőrénél fogva hordják. – Erdélyi történetét a 17. sz.-tól írásos adatok is megvilágítják. Kalotaszegen 1679-ben a román papok évi adójában egy-egy szőr (= gyapjúszőttes) is szerepel, Háromszékben vászon és gyapjú átalvetőt egyaránt említenek a 17. sz. utolsó harmadában. Az átalvető a szomszéd népek közül megtalálható a románoknál Erdély egész területén és a máramarosi ukránoknál. Ismeretes a Balkánon, Itáliában és az Ibériai-félszigeten, ahol kapcsolódik a málházó teherszállításhoz."

 

Magyar Elektronikus Könyvtár

Hamarosan ki is próbáltuk. A Kirgizisztánban látottak szerint egyszerűen "átalvetettük" a nyergen (szerintem a név is a lovas használatra utal). Az ülést egyáltalán nem zavarja, a lábnak sincs útba. Magam a fényképezőgépet tettem bele az első próba során. Kicsit aggódtam, hogy vágta közben kieshet - de ez alaptalannak bizonyult. Viszont elég nagy súlyú gépről volt szó, s ezért vágtában - ha nem ül teljesen bele az ember a nyeregbe, akkor valamennyire félre tud csúszni a féloldalas terhelés miatt. Ezen persze könnyű segíteni, ha a nyergen van egy kis fül vagy karika, amihez a bekötőzsinórt hozzá lehet kötni.

 

A tapasztaltak alapján mindenféle tereplovagláshoz bátran ajánlható, s akár házilag is könnyen elkészíthető. Egy kellően széles és hosszú tetszőleges anyagot két oldalán visszahajtunk, oldalt összevarjuk, az így kapott zsebek szélén szintén egy kis visszahatjtást (korcot) készítünk a bekötőzsinór számára. Útiholmit, elemózsiát, innivalót kiválóan szállíthatunk benne. A ló könnyen megszokja. S ha valakit zavarna, hogy himbálózik, akkor a ló hasa alatt át is kötheti a két oldalt,  mintha egy második hevedert használna.

Átalvető munkában - egy kirgiz lovon