2017-09-17

 

Andics Bernadett

 

Ördögtől való?

 

Egy „zabla nélkül lovagló” gondolatai a zabla nélküli lovaglásról – nem feltétlen annak védelmében...

"Hajlamosak vagyunk arra, hogy csekély bölcsességünkre támaszkodva, minden erőnket összeszedve ítélkezzünk, és bármilyen helyzettel megbirkózzunk. Ez gonosz, önközpontú gondolatokat állít a sors útjába és bűnné válik . Kívülálló szemével nézve, ez a fajta bölcsességünk hitvány, gyenge, szűklátókörű, mi több, túl tompa ahhoz, hogy szabadon cselekedjünk. Ha nem jut eszünkbe valami igazán fontos gondolat, jobb, ha egy bölcs emberrel tanácskozunk. A bölcs, akinek nem a saját ügye az eset, önzetlen és őszinte ítéletet hozhat, amely mindenképpen elfogadható. Az ilyen ítélet szilárd és meggyőző hatással van másokra; olyan hatalmas fához hasonlatos, amely számtalan erős gyökérrel kapaszkodik a talajba. Míg az olyan ítélet, amelyet az ember korlátozott bölcsessége hozott, a csupasz mező végtelen ürességében magányosan álló fához hasonlítható."

(Jamamoto Cunetomo – Hagakure – részlet)


Általában zabla nélkül lovagolok, bár mielőtt ’letettem’, zablával lovagoltam. Nagy örömömre szolgál, hogy egyre többet olvasok magyar nyelven is a zabla nélküli lovaglásról, s még jobban örülök annak, hogy egyre többen ’fedezik fel maguknak’ Dr. Robert Cook írásait, munkásságát. Dr. Cook személyesen állt mellém, amikor pár évvel ezelőtt a lovas parasportban, kérelmeztem a zabla nélküli kantározások alternatív használatát. Kérésünk a F.E.I. részéről sajnos süket fülekre talált. Az idős, brit állatorvos cikkei nyomán már hazai fordítások, írások is születnek, ám a zabla nélküli lovaglás mikéntjére, egy esetleges váltás nehézségeire nem mindig hívják fel a figyelmet, ahogyan arra sem, hogy semmi sem fekete-fehér, s még a zabla sem (mindig) ördögtől való (ahogyan a patkó sem egészséges a ló számára, de van, hogy elkerülhetetlen, gondoljatok csak pl. egy fiákeresre...) Saját lovaimat magam is a Dr. Cook által kifejlesztett Bitless Bridle (továbbiakban BB - lásd a képet bal oldalon és alul) kantárral lovagolom, lovasaim is ezzel dolgoznak. Edzésen, edzőm lovain, zablával lovagolok, s pont a lovaglástanulásnak, rendszeres munkának, és edzőm hozzáállásának köszönhetően mára már talán elmondhatom, hellyel-közzel nem okozok fájdalmat. Ez azonban nem mindig volt így... Elkötelezett híve vagyok Dr. Cooknak, több, mint hét esztendeje dolgozom zabla nélkül, mégsem gondolom, hogy ez minden esetben lóbarát és fájdalommentes, s mindenekelőtt, biztonságos megoldás. Sajnos nem minden lóra, nem minden lovasnak, s nem minden célra alkalmas a zabla nélküli kantározások használata.

Dr. Robert Cook kutatásainak többsége a zabla használatának, s a szűk keretben történő lovaglásnak káros következményeit bizonyítja. Eredményei száz meg száz ló vizsgálata és boncolása nyomán születtek. Anatómiai-biomechanikai alapokon nyugvó következtetései tagadhatatlanul helytállóak, s minden lovasnak, lóbarátnak illene azokkal megismerkedni. (Itt ezekre nem térek ki bővebben, az interneten szinte minden cikke hozzáférhető, olvasható.) Az állatorvos szerint a ló szájában a zabla számára nincs hely, a zabla a ló számára ’idegen test’. Valóban, még egy csontos, csupasz lókoponyát kézbe véve is megtapasztalhatjuk, hogy a zabla – egy női középső-ujj vastagságú csikózablát véve példának – éppen hogy elfér, s akkor még hol vannak a lágyrészek! A ’zablarés’ alsó állkapcsi része, a hordász, valóban igen keskeny, nyálkahártya-borítása vékony. A hatalmas, húsos nyelv tele van idegvégződésekkel, érhálózatban gazdag, legalább annyira érzékeny, mint az ember nemi szervei.

Ám a fejet ellátó ereket, idegeket és a légutakat nemcsak a zabla, de a helytelenül megválasztott vagy csatolt kantár is irritálhatja.(Erről elég ritkán esik szó, pedig webszerte jönnek szembe a slendriánnál is slamposabb, s a csutkára húzottnál is szorosabb kantározások, orrszíjak...) Az állat puha orrjáratait ’kitűnően’ el lehet szorítani egy helytelenül csatolt orrzóval. A ma már egyre kevésbé használatos hannoveri orrszíj zabla alatti csatolási módjában pl. gyakran szorítják el az orrjáratokat. Ugyanilyen hatású a kombinált orrszíj, ha az orrzó mélyen csatolt, s ennél fogva a segédorrszíj már a puha, porcos részeken fekszik. ’Ügyesebb’ lovasok mexikói orrfékkel is képesek elkövetni ugyanezt a hibát, ami pedig, kialakításától fogva, kíméletesebb az orrjáratokhoz, mint az első kettő. De a zabla nélküli kantározások – helytelen használat, csatolás mellett – szintén akadályozhatják a légzést. A mechanikus hackamore – melyet jómagam nem is sorolnék a valódi zabla nélküli kantárok közé – túl mélyen csatolva nemcsak az orrjáratokat szoríthatja el, de még a ló orrát is eltörheti! Egy túl mélyen csatolt BB, ’virág-hackamore’ , ’Glücksrad’ - ’szerencsekerék’, indián hackamore, szintén könnyen kiszorítja a ’szuszt’ a lóból.

Tagadhatatlan, hogy a zabla a szájban – „idegentestként” rágásra ösztönöz, ez pedig az emésztési folyamat első lépése. Valamint a ló nyálzik, de a nyálát nem tudja nyelni a munkához szükséges egyidejű, forszírozott levegővétellel párhuzamosan, a tetejébe még az emésztést beindító lámpácska is kigyullad a fejében... Mint zabla nélkül lovaglót, meggyőz az érv, mégis megvakarom a fejemet, amikor zárt szájjal ’dolgozó’ lovakat látok, s olyat is, hogy ló szája sok esetben éppen’ hogy nedves, esetleg egy keskeny csíkban habos. Amikor zablával lovagolok, noha nem látok a kezemig, de én is erre törekszem... No, akkor most létezik ’arany középút’? Én azt gondolom, igen... Nem elsősorban a zabla puszta használata, hanem a túlzott feligazítás vagy mélyre lovaglás melletti egyidejű ’szűk tarkóval’, ’szűk torokkal’ lovaglás, ami káros, megtöri a légutakat s akadályozza a ló légzését! Érzéketlenebb lovasoknak még zabla nélküli kantározás mellett is sikerülhet szűkre, vonal mögé lovagolni lovukat!

A kierőszakolt feligazítás és a ’torokban szűk’ lovaglás a nyelvcsont ’gyötrésével’ negatívan hat a mozgás egészére, elsősorban az egyensúlyozásra. „A tarkó hajlítottsága, melyet a zabla által oly könnyű elérni, egy másik oka a felső légutak elzáródásának gyors mozgások során.” – így szól egy nemrégiben, magyar fordításban megjelent cikkben Dr. Robert Cook – igaz, ’csak idézésben-fordításban’... Remélem, hogy csak a szöveg  forrásául szolgáló külföldi magazin idézeti rosszul Dr. Cook szavait. A hajlítás önmagában még nem káros! Ám a túlhajlítás, szűk keretben, ’tarkóban,- torokban összecsomagolva’ történő lovaglás nemhogy ’gyors mozgások során, de már lépésben megtöri a légutakat. Nem egy lovast látni, akinél már a lépésben való bemelegítés is ’lehajlítva’, túlhajlítva, vonal mögött történik...

 

A zabla nélküli kantároknak sem mindegyike ’lóbarát’, s nem minden kézben kíméli a lovat. Ebben a tekintetben semmiben sem különböznek a zablától. Ha a zablát egyfajta kompromisszumnak, vagy a szársegítségeket finomító eszköznek fogjuk fel, használatát nem tekintjük ördögtől valónak, egy egyszerű, csuklós csikózabla, gumizabla, emelő hatással nem rendelkező zablatípusok, érző, független kézben nem okoznak több kárt, mint egy zabla nélküli kantár – "fakézben". Fontos még megemlíteni, hogy a zabla nélküli kantárok között is vannak emelő hatásúak, ezek az orrcsontra és a szájgödörre ugyanolyan hatással lehetnek, mint egy jóféle mechanikus hackamore! (pl. virág-hackamore,’Glücksrad’). Az ’indián hackamore’ is az állgombóc mögötti puha, érzékeny gödörben kereszteződik! A helytelenül felhelyezett BB az alsó állkapocs egyik fontos anatómiai képletét, az ’arcot’ ellátó nagy-artéria és véna (a. et. v. facialis.) kilépésének helyét dörzsölheti, nyomhatja. A ló számára nem megfelelő bosal a szó szoros értelmében gyűri az orrhát bőrét! A csomózott kötőfék nem lovaglásra, földi munkára való. Még a legártatlanabb, leginkább lóbarátnak látszó kantározási mód is tud fájdalmat okozni!
Van még valami, amit sokszor elfelejtünk – az ember, kézhasználó’ lévén, kezét a szárakkal nem csak kommunikációra, hanem sajnos sok esetben fenyítésre is használja. Hányszor látni durva szájtépést’, belerángatást, reszelést’... Akaratán kívül is okozhat fájdalmat még a legtapasztaltabb lovas is, pl. ha ’egy ugrás rosszul jön ki’, vagy ha a ló nem várt, hirtelen mozdulatot tesz. A lovas kezébe addig nem való zabla, míg ülése és keze egymástól nem függetlenek, azaz – lebutítva – kezét egyensúlyozásra, kapaszkodásra használja! Tanuljon meg a lovas zabla nélkül lovagolni, függetlenül ülni és segítségeket adni, csak ezután adjunk zablát a kezébe! Szomorú látvány a lovasiskolákban könnyű-ügetni épphogy csak tudó kezdő, aki ’minden felálláskor akaratlanul is beletép a ló szájába, miközben bosszankodik, hogy szegény pára nem megy eleget előre!

 

A fiatal ló képzését egyre többen kezdik zabla nélkül. Ehhez hosszabb időre, türelmesebb előkészítésre van szükség földről - a lónak hangjelekre, gesztusokra biztosan kell teljesítenie a lovas, kiképző kéréseit, mielőtt a lovas felülne a hátára ’Példának okáért, amíg egy ló nem áll meg a földön, szóra, mindhárom jármódból, ne is gondolkodj a felülésen!’ A zabla nélküli kantárral (és a kapicánnal) földről is megtaníthatók a (szár)segítségek (ám, ha helyes a kiképzés, ugyanez mondható el a ’hagyományos útról’ – azaz a zabla használatáról is).

Gyakori tévhit, hogy a ló mozgásához, ’testéhez’ a zablán át vezet az út. Nemcsak korunk betegsége ez, gyerek,- süldő lovasként még sokan a ’lehajlítás’, a ’támaszkodás’ szentségében nőttünk fel. Gondoljanak vissza, akik versenyeznek, hányszor lépett oda az edző a pálya szélén várakozó lóhoz start előtt, s ’igazgatta’ a zabla mozgatásával ’támaszkodásba’ a ló fejét?! Hány ’eladó lovas képen’ van a ló nyaka karikába hajlítva, csak ’mert úgy jobban mutat’? Valóban, a gömbölyű formákat mutató, dinamikus ló vonzóbb a szemnek... Tapasztalatlan, fiatal lovasok, serdülők igyekeznek ’kereken lovagolni’, sokszor sok kézzel és segédeszközök használatával, csak mert példaképeiktől így látták... A ’támaszkodást’ sohasem szabad eszközösen kierőszakolni! Tudom, most sokan kinevettek, de kellő időt adva a lónak, szakszerű és bőséges tornáztatással, gimnasztikával, egyensúlyának-ügyességének-hajlékonyságának fokozatos fejlesztésével a ló önmagától is rátalál a ’támaszkodásra’, vagy inkább az egyensúlyra, az önhordásra. A sportlovak képzésekor, belovaglásakor sajnos gyakran sürget az idő – ám a tapasztalt és érző lovas ekkor sem a mielőbbi látszateredmény elérésére használja a zablát és a segédszárat (ezt csak átmenetileg!), hanem, hogy a lóval rövidebb idő alatt megértesse szándékát.

Még egy tévhit a zabla használatával kapcsolatban: a támaszkodási, irányítási, ’száj-problémákat támasztó vagy energikusabb, ’karakteresebb’ lovat ’erősebb’ zablával lovagolni. Már kisgyermekek, kezdő lovasok alatt is látni pelhamzablát, ’Pessoát’ viselő lovakat (kicsi a lovas nagy a ló, így ’könnyebben elbír vele’) s sokan azért lovagolnak ’nagy’ zablával, mert a lovat ’nem lehet másképp megfogni’. A fenti problémák szoros kapcsolatban vannak a ló tartás,- és használati módjával, a részére biztosított mozgáslehetőséggel, a takarmányozással, a lovas technikai tudásával. Nem árt ezeket sem felülvizsgálni, mielőtt az eszközökből választanánk!

Úgy gondolom, szabadidőlovas-berkekben elsősorban a a fentiek miatt szkeptikusak egyre többen a zabla használatával szemben... Magam úgy vallom, egy megbízható hobbiló ’ellovaglásához’ nem szükséges feltétlenül zabla. Ám hivatkozhatunk állat-ember bizalmára, a lovas jártasságára, a körülmények sokszor rajtunk kívül állnak. Még a legmegbízhatóbb ló, a legjártasabb lovassal is kerülhet olyan helyzetbe, amiből könnyen lehet baleset. A zabla-nélküliség barátai ilyenkor azt mondják, ’ha akar, a ló zablával is elvisz’, ám ha zabla nélkül történik meg a baj, mások egyből arra fogják, hogy ’a ló nem volt rendesen felkantározva’...

Tászler Melinda egy nemrégiben megjelent Facebook-bejegyzését idézném:

Senkit, ismétlem senkit ne biztassunk arra, hogy alapok nélkül levegye a kantárat, kötőféket a lováról... És még inkább ne menjenek így terepre!! A szabadon való foglalkozás, a felszerelés nélküli munka egy visszaigazolás, mely kontrollált körülmények közt hivatott ellenőrzést adni. Logikus, ha megy minden felszerelés nélkül, akkor felszereléssel ugyanaz a kapcsolat és így csak precízióra kell az eszköz. Magyarul: Ha egy vágta-állj átmenet megy kantár nélkül, akkor nagy eséllyel kantárral ugyanez a finom segítség elérhető, nem kell tépni a száját, hogy megálljon (és fordítva is, ha jó a képzés). 
Viszont senkinek eszébe se jusson csak úgy terepre menni felszerelés nélkül. VALAMI legyen a ló fején. Vannak kivételek (amivel nem értek egyet, de mindenkinek minden a saját felelőssége) de ők sem tehetik meg, hogy erre buzdítanak másokat! Mert felelőtlenség! A ló elméjét lehet fürkészni, de mikor a külső adottságokon múlik minden, akkor nem azon múlik. És ne említsük, hogy "kimegyünk terepre nyakmadzaggal, de csak lépünk, mást még nem merünk" ..és ha megijed!? Hogy kontrollálod?! 

Ugyanez: versenyre olyan embert vigyünk aki 3 jármódban BIZTOS... Aki nem tud vágtázni az ne menjen versenyre, mert ha megijed a ló és beugrik, mit csinál? 
További példa: munkába menet láttam, hogy egy kutya gyönyörűen ment a gazdája mellett szabadon. De mikor az úthoz ért, rátette a gazda a pórázt. Mert mérsékli a balesetveszélyt, félti a jószágát és felelősségteljes! 
Nem a szakmai munkában, nem a lovamban nem bízom, hanem a körülményekben. Bárki, alapok nélkül NE menjen terepre! És ez felszereléses lovaglásra is igaz! De még karámban se lovagoljon felszerelés nélkül, mert nem tart ott! 
Minden az alapoknál kezdődik!”

Olyan lovasember szájából, aki lovaival eszközzel és anélkül is, a legkülönbözőbb feltételek és körülmények között is lóbarát módon, kiegyensúlyozottan és nagy biztonsággal dolgozik, még inkább megszívlelendő a fenti jó tanács!
Vannak olyan feladatok, ’használati célok’, melyekben a lovas egyértelműen a nehezebb utat választja, ha a zabla nélküli lovaglás mellett dönt. A videókon és képeken látható ’nagypályás díjlovak’, melyek zabla nélkül is „a mai bíráskodás szempontjainak megfelelő keretben” mozognak, általában ’demonstrációs céllal’ vannak ’lekantározva’, kiképzésük, napi munkájuk bizony zablával, sőt, nagykantárral történik. A magasabb osztályokban vannak olyan nehézségi fokú, precizitású feladatok, melyeknek tökéletes végrehajtásához nem elég a zabla nélküli kantár! Egy A, esetleg L-osztályú díjlovaglásban még elképzelhető, hogy ’oda tud érni’ pl. egy BB kantárral képzett és lovagolt ló, ám magasabb osztályokban ez már nem elegendő. Gátversenyen, ügyességi,- engedelmességi versenyszámokban és díjugratásban – elsősorban Nyugat-Európában és a tengerentúlon, s amatőr szinten már egyre szélesedik a zabla nélküli kantározásokat használók köre.

Néhány jó tanács, pusztán saját tapasztalatból, mielőtt bárki is ’gondolkodás nélkül’ megválna a zablás kantárjától:

 

  • ’Zabla nélkül az lovagol, aki zablával nem tud!’ – mondják a zabla nélküli kantározások ellenzői. Erre sokszor valóban megvan az okuk – tisztelet ezúttal is a kivételnek... Egyetlen ’lóbarát’ kantározási mód, váz nélküli nyereg nem helyettesítheti a lovas érző, független ülését! A legtöbb, amit a lovas lova jóléte és saját biztonsága érdekében tehet, hogy megtanul fájdalommentesen, a ló és maga számára is kellemesen, kényelmesen lovagolni. Ehhez pedig szorosan hozzá tartozik a kéztől független ülés és a finom szárvezetés!

  • A zabla nélküli és a hagyományos felszereléssel való munka kicsit talán úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a szőrén és a nyeregben történő lovaglás. A lovas óhatatlanul másként használja segítségeit, elsősorban a testtömeg,- és szársegítséget. Éppen ezért nem biztos, hogy aki csak zabla nélkül lovagol, az ugyanolyan érzéssel és ugyanolyan precízen bánik a szárral, amikor esetleg zablás kantár van a kezében és fordítva. Saját tapasztalatból tudom, hogy bizony amikor hosszú időn keresztül csak a zabla nélkül lovagolok, edzésen, zablás kantárral, bizony előfordulnak szárvezetés-beli és üléshibák.

  • A zabla nélküli lovaglás is korrekt (még ha a kantár típusától függően a hagyományostól eltérő) szárhasználatot, testtömeg,- és csizmasegítségeket kíván, ha lehet ilyet mondani, a lovsnak talán még jobban kell bánnia a testével, mint zabla mellett. Ennek ellenére az ember óhatatlanul is jobban igyekszik testével többet ’besegíteni’ (kivéve érzékeny vagy már ’finomra lovagolt’ lónál, s érző, független ülésű lovasnál), így zabla nélkül lovagolva is hasznos dolog az ülésiskola, a korrekció, sőt (még ha nem is a saját lovon), a hagyományos felszereléssel való lovaglás is, oktató, edző vezetése mellett. A zabla nélkül lovaglás sem lehet ’slendrián’, itt is törekedni kell a korrektségre, s amennyiben a feladat megkívánja, a precizitásra is!

  • A zabla nélküli lovagláshoz feltétlenül szükségesek a biztos földi alapok. Mire a felülésre kerül a sor, a ló hangjelekre, gesztusokra maradéktalanul teljesítse lovasa kérését – nem csak a körkarámban!!!

  • A környezet és a külső körülmények nagyban befolyásolják a zabla nélküli kantározások használatát, ahogyan a ló használati célja, feladata is. Zárt karámban, pályán egyértelműen más lovagolni, mint pl. forgalmas úton vagy terepen! A hajtásról nem is beszélve, külföldön ugyan már elvétve látni amatőr hajtókat, zabla nélküli – BB – kantárral. Még a lovasában mélyen bízó, együttműködő és kiegyensúlyozott ló is kerülhet olyan helyzetbe, ahol akár kontrollálatlanná is válhat! Változatos körülmények között történő munkával, idegenben történő ’teszteléssel’, verseny,- vagy bemutató-szituációkkal, érzéketlenítéssel csökkenthető a balesetveszély, ám teljes mértékben nem kapcsolható ki...

  • Kezdő lovasok, gyermekek oktatásakor a zabla nélküli kantározások használata biztonsági és etikai kérdéseket vet fel. Jómagam zabla és kikötőszárak nélkül dolgozom, ám hallottam kollégától, hogy ’muszáj feltennem a zablás kantárt és a gumis kikötőt, mert ha a gyereknek csak a haja szála is görbül...’! Mindenki maga döntse el, hogy milyen eszközt használ, ám a hagyományos lovasoktatásban és a hippoterápiában ma még kimondatlanul is megkövetelik a zablás kantározást és a kikötőszárak használatát.

  • Ha egy ló, lovassal a hátán, balesetet okoz, felelőssége ma még más súllyal esik latba, ha hagyományos kantározást használ, mint ha zabla nélkül lovagolt volna. Külföldön, ahol a lovas felelőség,- és baleset-biztosítása jóval professzionálisabb és több mindenre terjed ki, eleinte nem is kötöttek biztosítást zabla nélküli lovaglás esetére. Ma már külön kitérnek a zabla nélküli lovaglásra, a dámanyereg használatára, vezetéklovazásra, kézen vezetésre – s természetesen mindezekre köthető biztosítás...

  • A zablával lovagolt ló ’átállítása’ zabla nélküli kantározásra nem megy egyik pillanatról a másikra! Az is meglehet, egy darabig együtt kell használni a kettőt – erre a célra léteznek olyan „kantárfejek” (pl. egyes Barefoot modellek) melyek mindkét használati módra alkalmasak, akár egyidejűleg is!

  • A ló zabla nélküli betanítása, belovaglása nagy felelősség. Jómagam átmenetileg, pár alkalommal azért tettem zablát fiatal lovam szájába, mert ’ha valamilyen okból szétválnak útjaink, legalább ismerje az eszközt. Ma még kevesebben lovagolnak, lovagolunk zabla nélkül, mint zablával. Mindegyikünk életében adódhat olyan helyzet, hogy ló és lovasa útjai elválnak. A zabla nélkül lovagolt ló – egy többségében még hagyományos felszereléssel ’működő’ lovasvilágban - dolga nehezebb, mit a hagyományos módon lovagoltaké, gondoljunk erre, amikor a betanítás, belovaglás után végleg a kizárólag zabla nélküli lovaglás mellett döntünk...

 

A lovas keze sem zablával, sem zabla nélkül nem büntethet! ’Kézhasználók’ lévén erről sajnos sokszor megfeledkezünk. A zabla nélküli kantár használata sem menti fel a lovast, ha az állatnak tudatosan okoz fájdalmat...


Egy szó, mint száz – a zabla nem ördögtől való, bár igaz, ’szükséges rossz’, a ló szájának ’nem kellemes’, hely sincs nagyon a számára, s használatához szükségeltetik némi lovasérzés és tapasztalat. Büntető,- és kínzóeszközzé könnyen válhat, bár úgy gondolom (személyes tapasztalatból mondom), ha a lovast elfutja a pulykaméreg, zabla nélküli kantározással is fájdalmasan ’meg lehet tépni, rángatni a lovat’. Megfelelő lovaglástudás hiányában a ’lóbarát’ felszerelések is csak ideig-óráig segítenek, az ülésiskola, a folyamatos önképzés és lovaglástanulás kikerülhetetlen.

Dr. Robert Cook életcélja és munkássága nem az, hogy ’összeugrassza’ a ’két oldalt’, amit nem egyszer látunk a lovasvilágban, gondoljunk csak a patkolás-kontra-mezítláb kérdésre. A zabla helytelen és sokszor valóban kegyetlen használatával súlyos, maradandó („testi-lelki”) elváltozásokat, sérüléseket, komoly fájdalmat képes okozni a lovas, ez tagadhatatlan tény, s az utóbbi években egyre nagyobb nyilvánosságot, szót kap. Éppen a díjlovasnégyszög tájékán bukkannak fel azok a ’tünetek’, melyek ellen az idős állatorvos foggal-körömmel harcol, s melyeket a nemzetközi lovasszövetség, a F.E.I. a mundér becsülete védelmében, a szabálykönyvre hivatkozva, nem vesz tekintetbe. A ló és lovas harmóniáját, együttműködését és a legfinomabb végletekig történő kiképzés csodáját szomorúan hazudtolják meg a sokszor köztiszteletben álló, ’nagy nevek’ alatt szenvedő négylábúak. Az égbekiáltó, nem egyszer állatkínzásig fajuló esetek láttán nem csoda, hogy egyre több lovas áll kritikusan a zabla használatához. A rossz példára való hivatkozás helyett azonban inkább több olyan lovasra lenne szükség, akik akár zablával, akár anélkül, fájdalommentes, humánus lovaglást, akár versenyzést is – tudnak felmutatni...

 

Köszönöm állatorvosomnak, Dr. Tornyi Katalinnak, hogy írásomat átolvasta, szakmailag ellenőrizte. Szintén köszönet Tászler Melindának, hogy hozzájárult gondolatai ’felhasználásához’, valamint Panyi Györgynek, aki profiként, sportlovasként szintén átolvasta, véleményezte, s hozzászólásaival mintegy megadta a lendületet ennek az írásnak a megszületéséhez...

Igazán örömömre szolgál, hogy Andics Bernadett írását honlapunkon közreadhatjuk. Egyrészt mert visszaigazolja, hogy amit pár éve Amatőr gondolatok a zabláról címmel írtam az a szakember szemével sem badarság. Ennél azonban fontosabb, hogy gondolkodás nélkül átvett klisék és sablonok helyett árnyalt képet ad egy bonyolult kérdésről, amiről valószínűleg sok vita lesz még lovas berkekben.

 

Bernadett cikkének hátterében egy, a lovasok.hu portálon megjelent írás áll, amely a Natural Horse Magazine cikkének fordítása. Ez a cikk Dr. Robert Cook tudományos munkái nyomán érvel a zabla hanszánalta ellen.

Úgy gondolom, a túl sok áttétel nem szerencsés, ezért, szokásomtól eltérően, nem teszem közzé sem a magyar, sem az angol nyelvű cikk linkjét. Ha valaki igazán utána akar járni a dolognak, Dr. Cook eredeti közleményeit kutassa föl. Az internet világában ez nem lehet nehéz. Bernadett írásának megértéséhez azonban nem szükséges.

 

Fontosabb annak megértése, hogy fejlődésünk elengedhetetlen föltétele a kliséktől való megszabadulás.

 

Aki figyelmesen olvassa ezt a cikket, rájöhet, hogy értelmetlen dolog a zabláról vitatkozni.

A zabla is, meg a zabla nélküli bármilyen kantár is a szárhoz kapcsolódik, azt pedig a lovas tartja a kezében. Ha van hiba, az nem a zablában, nem a kantárban, nem szárban van, hanem abban, amit a lovas a kezével tesz.

 

Kezdőlap > Írások > Ördögtől való?  (Andics Bernadett a zabla nélküli lovaglásról)

A BB kantár nagyított képét lásd a cikk alatt