Magyar Lovaskultúra


Kétségtelen, hogy a zabla maga is része a lovaskultúra tárgyi világának. Vannak brutális, vannak célszerű és vannak esztétikus kiképzésű zablák.

A konstrukciók millió változata alakult, fejlődött ki évszázadok - ezredek alatt, s minden egyes zabla az emberi lelemény egyfajta megnyilvánulása. Sokan kételkednek azonban abban, hogy a lovak lelkesen fogadnák ezirányú leleményességünket. Van ló, amelyik ellenáll a zabla miatt a kantározásnak, van amelyik békén rágogatja. Vannak zablától fölsebzett, megkeményedett, heges  szájú lovak. Láttam olyan lovat, amelyiknek egészen lefittyedt az ajka a szájzugban kialakult vastag hegtől. Ezt a lovat mostani gazdája leginkább kantár nélkül lovagolja.  Ez a történet önmagában elég ahhoz, hogy átgondoljuk a kérdést.

 
 
Amatőr gondolatok a zabláról

-  1.rész -

 
Elgondolkoztató, hogy a legtöbb lovas könyvben azt olvassuk: a sarkantyú használata kezdőknek nem ajánlott, mert amíg nem képesek teljesen biztosan ülni a lovon, addig nem fognak tudni elég finoman bánni vele. Ugyanezen könyvek jelentős része azt is kifejti, hogy létezik ugyan zabla nélküli lovaglás, de az kezdőknek nem ajánlott.
Csakhogy a kezdő a kezével éppen úgy nem tud bánni, mint a lábával. S bár kevés az olyan durva kiképzésű zabla, mint némely sarkantyú, a lónak a szája mégiscsak érzékenyebb kell legyen az oldalánál.
Aligha tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy mind a zabla, mind a sarkantyú rendeltetésszerű használata abban áll, hogy leheletfinom, külső szemlélő számára csaknem észrevehetetlen jeleket adjunk. Jeleket, amelyeket a ló megért, és a jelek által közvetített kérésünket teljesíti.
Igenám, de mi van, ha nem teljesíti? Nyilvánvaló, hogy a legjobban nevelt lóval is előfordulhat, hogy eredendő együttműködési készségét felülírja egy pánikreakció. Ha létezik is a lókiképzésnek olyan foka, amelyben az ilyen helyzetek kizárhatók vagy kezelhetők - ez a fok nemhogy az amatőr, de a profi lovasok többsége számára se érhető el.
Ezért sokan, jó okkal mondják, hogy a zabla jelenti a biztonságot, amikor a megrémült lovat valahogy mégiscsak meg kell állítani. Na jó, de hogyan? Van profi lovas, aki állítja, hogy képes bármikor bármilyen lovat megállítani.
Gondolhatjuk azonban, hogy egy megrémült vágtató lovat kézzel megállítani - zablával vagy anélkül - körülbelül olyan, mint egy fékeveszett mozdonyt kézzel föltartóztani a lejtőn.
Mi tehát a megoldás?
Először is tisztázandó, hogy az elrohanásnak két esete van. Az egyik a váratlan jelenségtől (lettlégyen bokorból fölrepülő fácán, libegő nylon zacskó, vagy a domb mögül előbukkanó terepmotoros) megugró ló esete.
Ez a könnyebb. A helyzet megértéséhez és kezeléséhez abból érdemes kiindulni, hogy a ló általában lassabb, de kitartóbb, mint a számára veszélyes ragadozók. Csak akkor tud megmenekülni, ha egérutat nyer. Túléléséhez szükséges módon úgy van programozva, hogy veszélynek még a gyanúja esetén is előbb megugrik, és csak aztán tájékozódik. Valahol olvastam, de saját éményeimmel is alá tudom támasztani, hogy körülbelül kilenc vágtaugrás után mérlegeli újra a helyzetet. Ha csak megrezzen, még meg lehet esetleg nyugtatni, de ha megugrott, ezt a kilenc ugrást ki kell ülni, mert ha eközben próbáljuk megállítani, olyan pánikba kergetjük, amiből nehéz ép bőrrel kikeveredni. A baj ilyenkor abból szokott származni, hogy a lovas maga is megrémül - no nem a nylon zacskótól, hanem attól, hogy mindjárt leesik. Csakhogy a ló nem az okokat mérlegeli, hanem finom érzékeivel azt fogja föl, hogy egy reszkető ember ül a hátán. Akkor nyilván tényleg nagy a baj, és nem szabad megállni kilenc lépés után se. Ilyenkor a rohanás addig tart, amíg a lovas tényleg le nem esik, mert a ló számára ezzel szűnik meg a feszültség. Ha azonban a lovas nyugodt marad (egy jó biztonságos nyereg ebben sokat segíthet) akkor a kilenc ugrás után erőszak nélkül meg tudja állítani a lovat - feltéve, hogy a riadalmat okozó jelenség nem követi. Mert az is elgondolható, hogy egy oroszlán által üldözött ló semmilyen zabla hatására nem fog megállni és bevárni az üldözőt. Szerencsére mifelénk ritka az oroszlán mostanában, s a legcsahosabb falusi kutyák se merészkednek messzire. Az viszont előfordul, hogy a megriadt lovak egymást hergelik - vagy ami nemrég velünk történt - egy elszabadult csődör vette üldözőbe a lovainkat. Ez a legrosszabb eset, nincs más tennivaló, mint igyekezni nyeregben maradni, amíg egy olyan pillanat nem adódik, amikor villám gyorsan leugorhatunk.
Az elrohanás nehezebb esete az, amikor a ló számára olyan mértékű stresszt jelent a tereplovaglás, hogy egyszerűen hazamenekül. Az ilyen helyzet gyakorlatilag uralhatatlan, hiszen éppen arról van szó, hogy a ló teljesen elveszti a lovasa iránti bizalmat, és ezen a zabla feszítése csak tovább ront. Ha nem teljes a pánik, nyugodtak tudunk maradni, és nagyobb erőltetés nélkül körre tudjuk venni a lovat, esetleg megúszható ép bőrrel. Megoldás lehet, az is, ha "hozzálovagolunk" : amikor már lankadna a vágta üteme, még egy kicsit ráhajtunk. Utána általában átértékeli a ló a helyzetet, és hajlandó lesz megállni. Ehhez azonban alkalmas hely kell, ami nincs mindig. Vigaszunk csak az lehet, hogy az ilyen helyzet csakis és kizárólag a lovas hibájából alakulhat ki. Fokozatos szoktatás mellett elkerülhető. Okos dolog csoportosan menni terepre, eleinte kis távolságra, akár kézen vezetve, aztán sokáig csak lépésben. Amíg a ló nagyon lassan vánszorog elfelé, és nagyon gyorsan iparkodik haza, addig legyünk óvatosak. Ha pedig valamitől fél és megáll, nem akar tovább menni, várjuk ki,  amíg fúj egyet és ellazul. Feszült lovat tovább erőltetni nem okosság.
Mindezen bajokon a zabla nem segít. De - hacsak nem tépjük - nem is ront. A Lovas Nemzetben azonban olvastam egy tanulmányt, amiben mérési eredményekről számoltak be. Kiderült, hogy még a profi díjlovasok is a gyarkan emlegetett 5-10 deka helyett több kilóval, netán több tíz kilóval képesek kritikus helyzetben húzni a zablát.
A lovaglás biztonságát tehát a magunk részéről nem a zablában keressük. A zabla használata ellen és mellett azonban  további érvek is megfogalmazódnak.     Folytatás a következő oldalon

Figyelem! Az itt olvasható gondolatok nem hivatalosan elfogadott szakmai álláspontot képviselnek. Az olvasó saját felelőségére és felkészültségéhez viszonyítva dönthet arról, hogy mit fogad el belőlük. A szerző semmilyen esetleges balesetért nem vállal felelőséget!

Várjuk az olvasók véleményét a >>Vendégkönyvben!<<

Kezdőlap > Írások > A zabla használatáról (1) > második rész > harmadik rész