Magyar Lovaskultúra


Kezdőlap > Írások > A lovasképzés nehézségei: Az utazó ügetés

2015-03-29 

 

Az utazó ügetés

A lovas szakemberek aligha fogják megbocsátani a magamfajta kedvtelési lovasnak, ha arra ragadtatja magát, hogy fittyet hányva a sok évezredes lovas tudománynak, azzal próbál kérkedni, hogy egy újfajta ügetési módozatot talált föl. Mentségemre szolgáljon, hogy valószínűleg legalább annyi fajta ügetés van, ahány lovas. Ráadásul azt a módot, amit ismertetni szeretnék, bizonyára nem új, valószínűleg sokan gyakorolják is. Voltaképpen a könnyű ügetés egy változatáról lesz szó, amit pusztán azért szeretnék ismertetni, mert leírva nem láttam sehol, és – tán éppen ezért – tanítani sem tanítják tudtommal sehol. De a címbeli sajátos elnevezéstől eltekintve, nincs szó semmi újdonságról.

Tanítani leginkább a könnyű ügetést tanítják, mikor is a lovas minden második ütemre fölemelkedik a nyeregben, ezzel küszöbölve ki a ló hátának hullámzását. Ezt az ügetési módot a 19. századig Magyarországon nem ismerték és nem alkalmazták. Angol hatásra terjedt el, eleinte angol ügetésnek hívták. Tanítják ezen kívül a tanügetést, amikor a lovas bennmarad a nyeregben, és csak a kissé behajlított csípőjével egyenlíti ki a ló hullámzó mozgását. Velünk még gyakoroltatták a kikönnyített ügetést is, amikor az ember végig állva marad a kengyelben, de ez csak egyensúly javító gyakorlat, nem lovaglási mód.

A könnyű ügetésnek minden kényelmessége ellenére van két hátránya.

Az egyik, hogy állandó izommunkát igényel, a lovas túl sokat kell dolgozzon (ezért nem is szép látvány), hosszú távon pedig fárasztó. A másik, hogy a felső holtponton kevésbé stabil a lovas helyzete, ha épp ekkor ugrik oldalra a ló, abból könnyen esés is lehet. A tanügetés egyenetlen terepen, keményebb járású lovon, hosszabb távon nagyon igénybe veheti az ember derekát. Holott az ügetés pont az a jármód, ami nagyobb távolságok aránylag haladós megtételét teszi lehetővé anélkül hogy nagyon megterhelné a lovat.

 

Az az ügetési mód, amiről beszélni szeretnék, éppen ilyen esetben hasznos. A lényege, hogy a lovas nem maga emelkedik ki a nyeregből, hanem kihasználja a ló mozgását, hagyja hogy a nyereg kicsit dobjon rajta, és csak annyi izommunkát fejt ki, hogy épp a következő ütemre érkezzen vissza. Ahhoz, hogy ezt elérjük, föl kell adni a „váll-derék-sarok egy függőleges vonalban” doktrínáját, és lábunkat kissé előre nyújtva kell megtámaszkodjunk a nyeregben. Ez a póz némileg hasonlít ahhoz, ahogy barokk képeken látjuk a lovasokat  illetve amit Gőblyös István I Eduárd portugál király nyomán brida ülésként ismertet. Annyi a különbség, hogy nem szükséges hozzá a felső testünket hátrafelé dönteni, és a láb előre nyújtása sem kell nagyon kifejezett legyen. Ebben a helyzetben ugyanis amikor a ló háta fölemelkedik, akkor úgy löki meg a testünket, hogy az a kengyeltalp, mint forgástengely körül előre és fölfelé emelkedik, lábszárunk és combunk jó része azonban érintkezésben marad a ló oldalával. Ez a kengyellel együtt épp elég támaszt ad ahhoz, hogy kitartsuk magunkat pár centiméterrel a nyereg fölött a következő ütemig. Mivel az elemelkedés minimális, attól sem kell tartanunk, hogy túl nagy sebességgel esünk vissza a nyeregbe, ami a kezdő lovassal könnyű ügetésben gyakran előfordul. A klasszikus könnyű ügetéssel szemben – amikor a lovas jó tenyérnyire kiemelkedik a nyeregből, itt az emelkedés egy-két centi csupán. Ha valaki most azt kritikai észrevételt tenné, hogy ilyen módon képtelenség „korrekt segítségeket adni”, hiszen az előrenyújtott lábfej nem a megfelelő ponton hat a ló oldalára, akkor azt kell mondanunk, hogy tökéletesen igaza van. Csakhogy épp azért neveztem el utazó ügetésnek, mert a terepen való hosszú ügetés során nincs is rá szükségünk, hogy finom, precíziós jeleket adva mondjuk „farat ki körön” gyakorlatot hajtsunk végre. A jó tereplónak arra sincs szüksége, hogy az ügetés fönntartása érdekében állandóan böködni kelljen az oldalát („Csizma! - Csizma! -Csizma!” – ahogy egykori oktatóink kiabálták). Ha valaki ismeri a könnyű- és a tanügetést, percek alatt rá tud érezni az utazó ügetésre. Legjobb úgy gyakorolni, hogy a könnyű és tanügetést váltogatjuk, és arra biztatjuk a lovast, hogy tegye szinte észrevétlenné az átmenetet a kettő között, s ne erőből emelkedjen ki könnyű ügetéskor, csak használja ki a ló által közvetített energiát.

 

Az alábbi képeken - amennyire álló felvételeken lehetséges - próbálom bemutatni az utazó ügetést. Megfigyelhető, hogy  a csizmának a nyeregszárnyhoz viszonyított helyzete nem változik, és kiemelkedéskor (jobb oldali kép) a nyeregtől alig pár centiméterre emelkedünk el, a mélyen tartott lábak, térdek folytán ez a helyzet is elég stabil pl. egy esetleges oldalugrás elviseléséhez.  

A felvétel egy szeles tavaszi napon készült, kissé vissza kellett fogni a lovat.  Nyugodtabb időben bedobott szárral is működik.

Utazó ügetés jobb kézre