Magyar Lovaskultúra


2016-06-13

Lovas érzés - testérzés 

 

Gőblyös István a Lovas Nemzet 2016 júniusi számában arról ír, hogy a „lovas érzés” nem valami különleges adottság, hanem tanulható képesség. A „lovas érzés” is a könnyen félreérthető, nyelvileg nem igazán szerencsés szakkifejezések egyike. Nem más ez, mint az a képességünk, hogy a ló mozgását – mivel lovaglás közben a szemünkkel nem tudjuk kontrollálni – a szárat tartó kéz, és a lóval érintkezésben lévő egyéb testrészeink segítségével pillanatról pillanatra követni tudjuk. Tudjuk, mikor melyik lábát emeli, mikor van „lebegő” fázisban, merre, hogyan hajlik, stb.

Kézenfekvő gondolat, hogy ha a ló mozgását a testünkkel akarjuk érzékelni, akkor ehhez először saját testünk pontos érzékelésére van szükségünk, hiszen az fogja közvetíteni azokat a jeleket, amelyek a ló testéből, mozgásából érkeznek. Furcsának tűnhet, hogy saját testünk érzékelésének képessége nem egészen magától értetődő. Nem szoktunk gondolni rá, de valójában minden érzékelés, még a látás vagy a hallás is tanult funkció. Fejleszthető és elhanyagolható. A látást, hallást – ha érzékszerveink lehetővé teszik – mindannyian elsajátítjuk olyan mértékben, amilyenre mindennapi életünkhöz szükséges. A modern ember számára a testérzékelés képessége – az egészen alapvető mozgásformák nyers kivitelezésén túl – aránylag kevéssé szükséges. Elektronikus eszközeinek nyomogatásán túl alig szorul rá arra, hogy pontosan koordinált mozgást végezzen. Kivéve persze ha táncol, sportol, netán történetesen lovagol – és ezt szeretné igényesen művelni. Kinga lányom gyógytornász szakdolgozatához készült mérésekből látszik, hogy egészségesnek tudott gyerekek járásképe is meglepő mértékű rendezetlenséget mutat. Ha valaki szépen, harmonikusan szeretne lovagolni, valószínűleg szüksége van arra, hogy testérzékelési képességét fejlessze.

Az alábbiakban néhány – kissé ötletszerű – javaslatot szeretnék tenni olyan gyakorlatokra, amelyek ebben segítségünkre lehetnek.

Abból indulnék ki, hogy a térben való orientációs képességünk – beleértve az egyensúlyozást – három érzékelő rendszeren alapszik: a látás, az egyensúlyszerv (ami a belső fülben helyezkedik el) és az úgynevezett mélyérzés: az izmokban, inakban ízületi szalagokban található érzékelők, amelyek végtagjaink helyzetéről adnak információt. Ha a három rendszer közül egy kiesik, a többi igyekszik átvenni a szerepét. Ezért tudunk pl. sötétben lépcsőn járni. Ilyenkor agyunk fokozottan figyel a mélyérzés illetve az egyensúly-szerv által közvetített információkra. A testérzés fejlesztéséhez pontosan erre van szükségünk. Ezért az első javasolt gyakorlat a vakjárás. Húzzunk egy vonalat a földön, és próbáljunk meg lassan, csukott szemmel végigsétálni rajta. Eleinte csak pár lépést, aztán lehet egyre hosszabban próbálkozni. Kombinálhatjuk ezt azzal, hogy kinézünk egy öt-tíz lépésre lévő valamilyen pontot ezen a vonalon, majd csukott szemmel elindulva álljunk meg akkor, amikor úgy érezzük, hogy az adott ponthoz érkeztünk. Biztonságosabb úgy végezni a gyakorlatot, hogy egy segítő halad mellettünk, nehogy elessünk vagy nekimenjünk valaminek. De lehet úgy is kezdeni, hogy először csak megállunk csukott szemmel egy helyben, s közben megfigyeljük, mennyire vagyunk kiegyensúlyozott helyzetben. Aztán ezt nehezíthetjük úgy, hogy két lábunkat egymás elé helyezzük.

Némi földről végzett gyakorlat után meg lehet próbálni a csukott szemmel lovaglást is. Ilyenkor is szükség van egy segítőre, aki vezeti a lovat. Ha azonban nincs is ilyen segítőnk, akkor is megpróbálhatjuk – akár pályán, akár terepen – pár lépés erejéig behunyni a szemünket.

A másik érdekes lehetőség a testtudatosság fejlesztésére, ha olyan mozgásformát próbálunk ki, ami eltér a megszokott és berögzült mintázatoktól. Az ember járás közben (magunkon vagy más járókelőkön megfigyelhetjük) a karjait a lábával ellentétes oldalon lendíti előre. A két lábra állás következtében ugyanis ez biztosítja a legkiegyensúlyozottabb mozgást. Ez a mintázat a négylábúak ügetésének felel meg, vagyis az emberi járás egy lebegési fázis nélküli ügetésnek felel meg, a futás – amikor szintén ellentétesen mozgatjuk a karunkat – pedig egy lebegési fázissal is rendelkező ügetés. Próbáljuk meg járás közben a kezünket úgy mozgatni, mint amikor a ló lép: bal lábunk előrelendítését követően a bal kezünket, ezután a jobb lábunkat, végül a jobb kezünket lendítsük előre. Eleinte lassan gyakoroljuk – és olyankor, amikor senki se látja – mert nehezen fog menni és eléggé komikus látványt fogunk nyújtani. Nem baj, ha a mozgásunk eleinte darabos. Ha már elkezd finomodni, igyekezhetünk azon, hogy imitáljuk azt a pillanatot, amikor a ló a mellső végtagját leteszi a földre, illetve amikor fölemeli. Végül törekedjünk minél pontosabban utánozni a ló lépését. (Lásd: hogyan lép a ló). Ennek a gyakorlatnak nemcsak az az értelme, hogy saját testérzékelésünket fejlesszük, hanem hogy agyunkban kialakítsuk azt a mozgásmintát, amit a ló lépés közben végez. Azt remélem, hogy ha ez sikerül, könnyebb lesz a hozzá tartozó „lovas érzést” elsajátítani, vagyis hamarabb leszünk képesek a ló mozgását a saját testünkkel érzékelni.

Újdonságok:

 

2017-10-03

A carriere és a lovas ábrázolások

 

2017-09-22

Hamza Viki levele

 

2017-09-17

Ördögtől való?

Andics Bernadett a zabláról

 

2017-09-13

Milyen a lovam?

 

2017-09-11

A magyar lovaglóstílus

 

2017-07-23

Endrődy a ferdeségről

 

201-07-19

Zselici túranapló

 

2017-05-22

Párhuzamok és találkozások

 

2017-05-24

Egyensúly-zavar

 

2017-05-15

Játék az egyensúllyal - dinamikus egyensúly

 

2017-04-18

Játék az egyensúllyal

Az egyensúly szerepe a lovaglásban

 

2017-03-20

Okság és oktalanság

A  lovak nem kívánatos viselkedéséről

 

2017-03-02

Rejtett "érzékszervünk"

A mozgáskoordinációról lovas szemmel

 

2017-02-26

Miért "esik ki" a ló fara?

A fordulatok lovaglásáról 

Valamiért úgy gondoltam, hogy a ló nélkülem is egészen jól tud fordulni

 

2017-02-18

FELHÍVÁS!

Történelmi lovas zarándoklat

 

2017-02-04

Széchényi Dénes öröksége 13.

Befejező rész: A kedvtelési lovas

 

A vakon lovaglás egyáltalán nem ördögtől való ötlet, annyira nem, hogy valóban vak emberek is tudnak lovagolni. S hogy a testérzés mire képes, azt a mellékelt videó nagyon jól érzékelteti. A pályán lévő segítő hangját nehéz kivenni, de azért hallható, hogy nem tesz egyebet, mint bemondja a megfelelő betűt, amikor a ló valamelyik jelhez ér. Igaz, a hangja a lovas számára a térbeli tájékozódást az irányhallás révén is segíti. De érdemes megfegyelni, hogy a lovas pontosan tudja, hogy egy-egy bemondott betű után mikor kell fordulnia, vagy hogy átlóváltáskor az elfordulás szöge mennyivel tér el a közönséges forudulat szögétől

Kezdőlap > Írások > A lovasképzés nehézségei: Lovas érzés - testérzés