Kezdőlap > Írások >A lovasképzés nehézségei:  Ki kit követ? - Az egyensúlyról
 

20108-01-16

Ki kit követ? - Az egyensúlyról

 

Gőblyös István gyakran emlegeti, hogy a kampány- és iskolalovaglás közti egyik különbség az, hogy a kampánylovas saját testével követi a ló súlypontját, az iskolalovas pedig a lótól várja el, hogy az kövesse a lovas súlypontjának változását. A Lovas Nemzet 2018 januári cikkében pedig azt írja, hogy az az elvárás, hogy a lovas kövesse a ló súlypontját, az modernizmus, eltérés a klasszikus lovaglás elveitől.

Én úgy gondolom, hogy nem filozófiai, stílusirányzatbeli különbségről van szó, hanem mindent a szükség és a lehetőség szab meg. A díjlovas, akadémista lovas vízszintes, jól elsimított talajú lovardában lovagol, se meredek lejtőn, se emelkedőn, de még akadályon sem kell átmennie a lovával. A kampánylovas (a katonai lovaglásnak az a válfaja, ahol a fő cél a bárhonnan eljutni bárhová), és ide sorolnék mindenféle használati lovaglást, legyen az állatterelés, lovasíjászat, bármi – olyan helyeken lovagol, ahol az egyensúlyi helyzet pillanatról pillanatra változhat a terepviszonyok függvényében. A használati lovaglás során is szükségünk van arra, hogy a ló testsúlyunk áthelyezésére reagáljon, hiszen sokszor a szárhasználatra nincs is lehetőség. A testsúly jelenti a „legtermészetesebb” kommunikációt, mert egy alapvető fizikai-élettani jelenségen alapszik. Ha súlypontunk megváltozik, a ló reflexesen alá fog lépni a súlypontunknak, hiszen így tudja megtartani magát. A kiképzés során csak rá kell erősítenünk erre a jelenségre. Ha viszont az egyen-

súlyi viszonyok a fent említett okból megváltoznak, akkor a lovasnak csakugyan követnie kell a ló súlypont-változását, mert a ló szemszögéből ez pontosan ugyan olyan hatást jelent, mintha a lovas változtatott volna helyzetet: a ló úgy érzi, hogy hátrébb, előrébb vagy oldalra került a lovas súlya, aszerint hogy az övé előbbre, hátrább, vagy az ellenkező oldalra esett. Ezt tehát téves jelzésként fogja értékelni, de legalábbis megzavarja az adott mozgás kivitelezésében.A súlypontok egybeesésén egyébként annak a képzeletbeli súlyvonalnak az egybeesését kell érteni, amely a gravitáció, és a gyorsulásból, ill. lassulásból eredő erők eredője. Ez a vonal gyorsuláskor és emelkedőn a talajra merőleges vonaltól hátrafelé, lejtőn, illetve ha a ló lassít, akkor előrefelé mutat. A cél tehát az, hogy ez a lovas súlypontján átmenő képzeletbeli vonal a ló súlypontját is érintse. A használati lovaglás esetében azonban adódik még egy probléma. Előfordulhat ugyanis, hogy súlypontunkat valamilyen feladat végrehajtása miatt kell elmozdítanunk. Pl. egy kapu becsukása, vagy egy tárgy fölvétele a földről szükségképpen azzal jár, hogy oldalra-előre le kell hajolnunk. Nincs kellemetlenebb annál, ha engedelmes és jól képzett lovacskánk ilyenkor engedelmesen arrább lépve követi testsúlyunk helyzetváltoztatását. A képen jól látható, hogy – amúgy testsúllyal könnyen irányítható lovam – képes megérteni, hogy ez az eset nem az az eset: súlypont ide, gravitáció oda, szépen álló helyzetben maradt. Sőt, hogy helyet adjon, még a mellső lábát is megemeli – pont azon az oldalon, amelyre a súly került!