Magyar Lovaskultúra


Kezdőlap > Írások >A lovasképzés nehézségei:  Eszközhasználat

2013-07-03

Az eszközhasználat célja a lovaglásban

 

   Sok lovas álma, hogy úgy tudjon lovagolni, hogy semmilyen eszközre nincs szüksége. Se kengyel, se nyereg, se zabla, se kantár.

   Vannak, mint például Lorenzo vagy Stacy Westfall, akiknek sikerül is ezt az álmot valóra váltani. A gyakorló lovasok sejtik, vagy tudják ugyan, hogy emögött mennyi munka van. De amikor látjuk ezeket a lovasokat hihetetlen összhangban lovukkal, arra már kevésbé gondolunk, hogy ezt az eredményt nem úgy érték el, hogy közben soha nem is használtak eszközöket. S ezzel el is érkeztünk mondandónk lényegéhez: az eszközöket arra kell használnunk, hogy ne legyen szükségünk rájuk.

Vagyis:

1.   Az eszköz sohasem cél, sosem a megoldás, csak a megoldás felé vezető - átmeneti  -  eszköz.

2.  Aki kevesebb eszközt használ, közelebb van a célhoz. A „kevesebb eszköz” jelenti egyrészt hogy ténylegesen kevesebb fajta eszközzel dolgozunk, de jelenti azt is, hogy kevésbé (kevésbé erősen, kevésbé láthatóan) használjunk őket.  S erre még az is törekszik, aki nem tartja célnak a teljes eszköznélküliséget.

3.  Ez a legfontosabb: az eszközt a ló képzéséhez használjuk, és nem a „problémák” kezelésére. Aki a bakoló, elrohanó, vagy éppen a visszatartó lovat valamilyen eszköz révén akarja jobb belátásra bírni, az rossz útra tévedt. Legyen az kikötőszár, martingál, szuper éles zabla, vagy pálca vagy sarkantyú egyiktől se várhatjuk a megoldást.

   Vajon azért rohan a ló, mert nem elég éles zablát dugtunk a szájába? Talán azt mondja magában: „Ilyen tompa zablával nem tudok nyugton maradni?” Vagy azért nem hajlandó kimenni a kapun, mert arra vár, hogy jól megcsapkodják valami pálcával? Legalább azt lássuk be, hogy ha a problémák kezelésére eszközöket próbálunk bevetni, az semmiképpen nem „oki terápia”. Az, hogy sokszor működnek, vagy legalábbis működni látszanak az ilyen megoldások, azért van, mert a lovak – alkatuktól függő mértékben – engednek olykor a kényszernek. Erre a helyzetre azonban tökéletesen illenek Széchenyi Dénes szavai:

 

De íly erővel legyőzött ló többnyire olyan, mint a legyőzött nép: nem feledi a történteket és csak lesi az alkalmat függetlensége visszanyerésére; minden új lovast próbára tesz, hogy képes-e vele bírni, és jaj neki, ha a várakozásnak nem tud megfelelni. Erővel tanított lovak rendszerint csak akkor lesznek biztosak és gyönge lovasok számára használhatók, mikor a sok munka és kínzás már annyira megtörte őket, hogy erélyöket az ellenállásra elveszítették és bosszuságukat csak már kisebb csintalanságokban mutatják. Az íly ló mozdulatainak szépségét rendesen elvesztette.”

   Igen jó lenne tehát, ha minden lovaglási irányzat, stílus és szakág képviselői egyet tudnának érteni abban, hogy ha a ló bármilyen módon „fölmondja az együttműködést”, akkor nem szabad semmilyen mechanikus eszközben keresni a megoldást. Mindenképpen törekednünk kell az ellenállás okát megtalálni – ez azonban nem sikerülhet mindig, hiszen a lovak nem panaszkodnak, sőt szinte titkolják, ha valami bajuk van. Ha nem sikerül a probléma okát kiderítenünk, marad az, hogy visszább lépünk a kiképzés alacsonyabb fokára, igyekszünk elkerülni azt a helyzetet, amiben a probléma jelentkezett, s csak nagyon kis lépésekben építjük föl újra a feladatokat.

Bevallom, a túloldali írást bizonyos mértékű bosszúság szülte.

Különféle lovas portálokon olvasói kérdésekre adott válaszként sokszor olvasom lovas szakemberek tanácsát arról, hogy ilyen vagy olyan problémás lovat miféle eszközzel kell fölszerelni.

Gyakran halljuk, hogy a lovas képzésben, némely oktatók fölkészültségben mekkora hiányok vannak, s hogy szigorúbb elvárásokat kell támasztani mind az oktatókkal, mind általában  a lovasokkal szemben. Igen ám: szigorúbbat, de milyet?

Ha az egészen egyszerű alapelvek sincsenek letisztulva, hogyan lehet egységes követelményeket megfogalmazni?

 

A magam módján tehát kísérletet teszek az eszközök használatára vonatkozó alapelv megfogalmazására.

Ha  a tisztelt Olvasó nem ért egyet, fejtse ki a Vendégkönyvben ellenérveit.

Hozzászólás:

 

Gyuri, kiváló az eszközökről írottak!

Különösen tetszik a Széchenyi idézet, igazi lovas ember szívbe találó.

Jut eszembe, hogy még adós vagyok a Török György kurzusról, aminek lényege párhuzam az írásoddal, azzal a kiigazítással, hogy az utolsó mondatban írottak módosítandók:
"Ha nem sikerül a probléma okát kiderítenünk, marad az, hogy visszább lépünk a kiképzés alacsonyabb fokára, igyekszünk elkerülni azt a helyzetet, amiben a probléma jelentkezett, s csak nagyon kis lépésekben építjük föl újra a feladatokat."
A módszere lényeg pont az, hogy az "újraprogramozás" során nem kerüljük el "azt a helyzetet" (lószállítóra felmenetel, vízen átkelés, esernyő, stb.) hanem tudatosítjuk a lóban, hogy "megtudodcsinálni"! A sikerélmény miatt kialakul a motiváció, a tisztelet, a bizalom, amelyek után a ragaszkodás (direkt nem írok szeretetet) természetes velejáró:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=rrOrilgY_1c
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=IK5sU-S2mDg
http://www.torokgyorgy.hu/kezdolap
Kérek Mindenkit, hogy valamikor szakítson időt (pénzben 20ezer Ft volt, úgy hogy helybe jött) megismerni a Török Gyuri rendszert, nem fog csalódni!

 

Szűcs Antal