Magyar Lovaskultúra


2015-12-04 

Endrődy Ágoston radírja...

 

 

 

Hosszú évek óta meg-meg akadt a szemem egy könyvön szakboltok polcain, Endrődy Ágoston, A military ló kiképzése. Nem volt nehéz ellenállni a kísértésnek, elvégre nem akarok én military lovat képezni. Utóbb azonban megtudtam, hogy a könyvet Endrődy Angliában írta, angol nyelven, és az eredeti címe Give your horse a chance (Adj esélyt a lovadnak) – ami igencsak más, mint a military ló kiképzése. Igaz, az alcím (The training of the horse and rider for thee-day eventing show-jumping and hunting) már utal a military kiképzésre, de utal a vadászlovaglásra és a díjugratásra is. És hát az alcím, meg a főcím nem ugyanaz. (Az eredeti főcím a magyar kiadás alcíme lett.) Úgy döntöttem tehát, hogy adok egy esélyt magamnak is, meg Endrődynek is – megvettem a könyvet.

 

Nos ennél alaposabb és nehezebb lovas szakkönyv eddig nem járt a kezemben. Szinte bekezdésenként találok benne olyan dolgokat, amiket hónapokig kellene gyakorolnom, hogy teljes biztonsággal elmondhassam magamnak, hogy elsajátítottam azt, amiről szó van.

Alaposságát mutatja, ahogy a „legegyszerűbb” jármódot, a lépés lábsorrendjét taglalja. Azt ugye elég hamar megtanuljuk, hogy a sorrend, mondjuk a bal hátsó lábon kezdve: bal hátsó, bal első, jobb hátsó, jobb első. Csakhogy a váltások elég érdekesen történnek, s erre én eddig sose figyeltem. Valamint arra se, hogy járáskor hol két, hol három lábon támaszkodik egyszerre a ló. Mielőtt ugyanis – az előző példánál maradva – a bal hátsó láb földet érne, a bal első már elkezd emelkedni. Ilyenkor tehát a ló a két jobb oldali lábára támaszkodik. (Jobb laterális lábpár.) Amikor a bal hátsó földet ér, egy pillanatra csak a bal első van a levegőben, tehát három láb támaszkodik. Azonban a bal első még nem ér le, amikor a jobb hátsó már elemelkedik, s ekkor megint két lábon támaszkodik a ló, de ezek átlósak (jobb diagonális lábpár). Ezután a bal első földet ér, a jobb hátsó a levegőben marad, tehát megint három láb támaszt. A jobb hátsó földet érése előtt elemelkedik a jobb első, s ekkor a két bal laterális lábpár támaszt. Mihelyst a jobb hátsó földet ér, megint három láb támaszt, hiszen csak a jobb első marad a levegőben. De mielőtt a jobb első leérne a földre, ismét emelkedni kezd a bal hátsó, és ilyenkor a bal diagonális lábpár (bal első, jobb hátsó) érintkezik csak a földdel. És innen kezdődik a újra az egész ciklus. Elég bonyolultnak hangzik, bár kicsit olyan mint a cipőfűző megkötése. Amikor a gyerek tanulja, nagyon bonyolultnak látszik, aztán egyszer csak megérti, és onnantól gyerekjáték. De kell-e a lovasnak ilyeneket tudni? Főleg egy kedvtelési lovasnak? Persze lehet enélkül is jókat lovagolni. De jelentkezhetnek olyan problémák (pl. nem jó lábra ugrik be a ló, vagy be se ugrik vágtába), aminek a hátterében az egyik lehetséges tényező, hogy a jeleket a ló nem akkor kapja, amikor éppen reagálni is tud rá. Akinek ösztönösen jó érzéke van, annak talán nem kell leckeszerűen tanulni a ló mozgását. De a megértés többnyire segít a ráérzésben. Endrődy azért azt is részletesen leírja, hogy a mozgás különböző fázisaihoz milyen érzés tartozik, mikor érezzük egyik vagy másik oldalon a lábak tolóerejét.

A helyes ülés és testtartás tekintetében ő is a lazaságot és könnyedséget tartja elsődlegesnek. Ez ugyanis nélkülözhetetlen a ló különféle jármódjai által közvetített finom mozgások érzékeléséhez S ennek elérésére különféle földön, sőt otthon, lakásban végezhető gyakorlatokat ajánl. Pl. a csukló lazítására azt, hogy rajzoljunk lendületesen, elakadás nélkül köröket egy papírra jobb és bal kézzel külön-külön és egyszerre, egymástól függetlenül. Vagy nyomogassunk puhább meg keményebb radírgumit az ujjaink között, hogy a szárkezeléshez szükséges finom mozdulatot begyakoroljuk.

Na, itt álljunk meg egy kicsit. Egy radírgumit lehet mondjuk a mutató és hüvelykujjunk között nyomogatni, de tényleg ez kell a szárkezeléshez? Aztán meg nem tudom ki fogott már a kezébe kemény radírt. Amióta az írógép kiment a divatból, és az elrontott szövegeket a számítógépünkön töröljük – nem is láttam kemény radírt. De arra emlékszem, hogy azt nem lehet csak úgy nyomogatni, s ahhoz biztosan nagyobb erő kell, mint ami a szárkezelés során kívánatos.

Eleinte nem gyanakodtam. Ha radír, hát radír. Csupán fékezhetetlen gyűjtő szenvedélyem vitt rá, hogy megrendeljem az eredeti angol kiadást. Jó vaskos kötet, majdnem 550 oldal. Lapozgatom, nagyjából rendben van, bár a magyar kiadásból kimaradtak az előszók, pedig az egyiket Steinkraus írta, az USA lovas szövetségi kapitány. (A másikat Beaufort herceg, akinek birtokán a mű megszületett). Hanem a radírgumis részhez érve megakadtam. Ezt áll az angol szövegben:

Take in one hand a soft rubber ball and in the other a harder one... Na mármost a rubber kétségkívül jelenthet radírt (radírgumit) – ha főnévként szerepel. A „rubber ball” azonban jelzős szerkezet, és nemes egyszerűséggel gumilabdát jelent. Kedves lovasok, soha ne radírozzatok! Legalábbis lovas gyakorlat gyanánt ne. Viszont egy öklömnyi gumilabdával csakugyan tréningezhetitek ujjaitokat, hogy kialakuljon az a finom érzék, ami lehetővé teszi hogy mindig csak a megfelelő erővel gyakoroljatok hatást a szárakra. Ha pedig valami furcsát olvastok egy olyan könyvben, amit fordításban olvastok, mindig gyanakodjatok, mert a leggondosabb fordító is hibázhat.

 

Sajátos, és szomotú, hogy a huszadik századi magyar lovaskultúra két talán legfontosabb alapműve közül egyik se magyarul íródott. Némethy Bertalan és Endrődy Ágoston mindketten örkénytábori katonatisztek voltak, és a szovjet kommunista diktatúra elől menekültek nyugatra. Itthon szerzett tudásukkal szereztek megbecsülést és hírnevet maguknak. Műveik hazatértek ugyan, hazai megbecsülésük azonban még mindig elmarad érdemeik mögött.

A hazai lovas közösség leginkább fordításból ismerheti meg gondolataikat, aminek azért van árnyoldala is.

Karinthy Frigyes feledhetetlen műfordítás-paródiája után idézzük a szintén zseniális Romhányi Józsefet:

 

Romhányi József

 

Műfordítás


Egy jókora macskát

Fogott az egérke,

Nagy munka, nem mondom,

Na dehát megérte.

"Engedj el - könyörgött

A macska riadtan -

Szegény jó szüleim

Aggódnak miattam!"

És bár a cirmosnak

A könnye is megeredt,

Nem tudta meghatni

A kevély egeret.

"Bekaplak!" - ugrott rá

Az egér ordítva,

eredetiből – fordítva.

 

A jobb oldalon olvasható történet pikantériája, hogy Endrődy könyvének magyar kiadásában olvasható egy levélrészlet Endrődy Ágoston kézírásával, amelyet a sorozatszerkesztő Hecker Walternek írt. Ebben hozzájárulását adja, hogy könyvét az - idézzük - "Gib dem Pferd eine Chance"  - magyarra fordítsák. Csak remélni tudom, hogy a fordítás végül nem a német kiadás alapján készült.

Kezdőlap > Írások > A lovasképzés nehézségei: Endrődy Ágoston radírja

2016-03-23 

… és ceruzája

 

Ugyanitt, egy bekezdéssel előbb azt olvassuk a magyar szövegben, hogy „Írjunk le egy (kb. 12 cm-es) kört mindaddig, amíg törés nélkül, könnyedén nem sikerül. Csináljuk ezt mind a két kezünkkel külön-külön és egyszerre”. Eleinte nem gyanítottam semmit. De amikor az ominózus radírgumis bekezdés után azt olvasom, hogy a két gyakorlatot kombináljuk úgy, hogy egyik kezünkkel írunk, a másikkal nyomkodjuk a radírt, – nos, akkor a második olvasás után eltűnődtem, hogy a kört írni vajon papírra kell, vagy a levegőbe. Ismét szükségét éreztem, hogy az angol szöveghez forduljak tanácsért. Ez így szól:

„Write with a pencil with a very long point (about half an inch, 12 mm) until you are able to use it easily without breaking the point”.

Na ez tényleg kezd hasonlítani a fent idézett Karinthy paródiára. Hogy a „nagyon hosszú pont” (a „very long point” tükörfordítása) a fordító képzeletében körré duzzadt, azt még csak-csak megértem. Valójában persze nem pontról, hanem ceruzahegyről van szó. De hogyan lett a 12 mm-ből 12 centiméter, az rejtély marad. Még elírásra sem gondolhatott a fordító, hiszen ott van, hogy fél hüvelyk. Tehát a ceruzahegynek fél hüvelyk, azaz kb. 12 milliméter hosszúságúnak kell lennie, viszont nem kell vele kört rajzolni, „csak” írni, de úgy, hogy a hosszúra kifaragott ceruzahegy ne törjön el. Tehát valami ilyesmi lenne a tartalmilag megfelelő fordítás:

„Gyakorold az írást egy hosszú (fél hüvelyknyi, kb 12 mm) hegyű ceruzával, amíg könnyedén nem tudod használni anélkül, hogy eltörne a hegye.”

Azért ez nagy különbség, durvább is, mint a radírgumi-labda tévesztés. Sajnos két ilyen „leiterjakab” (Jacobs leiter, vagyis Jákob létrája tévesen Leiter Jakab-nak fordítva – innen a kifejezés) erősen elbizonytalanítja az embert, érdemes-e egyáltalán magyarul tovább olvasni.

Nem mellesleg, az Endrődy által javasolt gyakorlat csakugyan némi kézügyességet igényel, és nem is kevés zsebpénzt, amit a gyakorlás közben elprédált ceruzákra fordítunk. A 12 mm-es hegyet még kifaragni se könnyű, nemhogy írni vele. (Betétes ceruzák előnyben) Viszont kifaragás közben a legkirályibb lovas erényt, a türelmet gyakorolhatjuk, mert jó párszor eltörik a hegy, amíg sikerül elérni a kívánt hosszúságot. Úgy látszik, aránylag vastag hegyű ceruzát találtam, mert jobb kézzel aránylag könnyedén, törés nélkül le tudtam írni az „Endrődy Ágoston ceruzája” szöveget. Ballal már kevésbé megy, de a törést sikerült megúsznom :).


Újdonságok:

 

2017-10-03

A carriere és a lovas ábrázolások

 

2017-09-22

Hamza Viki levele

 

2017-09-17

Ördögtől való?

Andics Bernadett a zabláról

 

2017-09-13

Milyen a lovam?

 

2017-09-11

A magyar lovaglóstílus

 

2017-07-23

Endrődy a ferdeségről

 

201-07-19

Zselici túranapló

 

2017-05-22

Párhuzamok és találkozások

 

2017-05-24

Egyensúly-zavar

 

2017-05-15

Játék az egyensúllyal - dinamikus egyensúly

 

2017-04-18

Játék az egyensúllyal

Az egyensúly szerepe a lovaglásban

 

2017-03-20

Okság és oktalanság

A  lovak nem kívánatos viselkedéséről

 

2017-03-02

Rejtett "érzékszervünk"

A mozgáskoordinációról lovas szemmel

 

2017-02-26

Miért "esik ki" a ló fara?

A fordulatok lovaglásáról 

Valamiért úgy gondoltam, hogy a ló nélkülem is egészen jól tud fordulni

 

2017-02-18

FELHÍVÁS!

Történelmi lovas zarándoklat

 

2017-02-04

Széchényi Dénes öröksége 13.

Befejező rész: A kedvtelési lovas