Magyar Lovaskultúra


Kezdőlap > Írások > A lovasképzés nehézségei: Lovaglás cérnaszálon

2016-03-05 

Lovaglás cérnaszálon

 

Na ne úgy tessék érteni, hogy ló helyett egy cérnaszálra kell ülni. Széchényi Dénes számol be arról, hogy egy alkalommal saját szemével látott tüzes paripákat úgy lovagolni, hogy a zabla csak egy cérnaszállal volt a szárakhoz kötve. Gondoltam, kipróbálom. Némi fönnakadást jelentett az ötlet megvalósításában, hogy nincs zablám. Egy rettenthetetlen lovast azonban ilyen kicsiség nem tántoríthat el a tervétől. Kantár van, karikája annak is van, tehát próbáljuk meg a lovaglást zabla nélküli kantárral úgy, hogy a szár csak egy cérnaszállal van a kantárhoz kötve. Ha valaki erre azt mondja, hogy akkor csakugyan egy cérnaszálon függ az életem, akkor azért megnyugtatásul elárulok néhány műhelytitkot. Az egyik, hogy a körkarámban tettem ezt a próbát, ahol a ló azért nem fog kifutni a világból akkor sem, ha a „puha laza összeköttetés” megszűnik. A másik, hogy a biztonság kedvéért a kantár orrészébe azért becsatoltam még egy vezetőszárat is. Erre ugyan nem azért volt szükség, hogy „ha minden kötél (azaz cérna) szakad” akkor vészfékként átvegye a szerepet, hanem azért, hogy pl. kedves lovamra rátör a legelési roham, akkor legyen egy eszközöm amivel lecsillapíthatom. A cérna ugyanis – ezt előzetesen kipróbáltam – az ilyenkor szokásos enyhe kis szárrázogatástól is elszakadt volna. Amúgy a ló körkarámban mindenféle kantár nélkül lovagolható, meg is állítható, tehát nem volt mitől tartani.

 Ha tehát nem önpusztító hajlamom megnyilvánulása volt ez a kísérlet, akkor mégiscsak számot kell adnom arról, hogy mi is a célja, értelme egy ilyen ötletnek. Az egyik, hogy a ló érzékenységét teszteljem. A zabla úgymond arra való, hogy finomabb jelekkel lehessen kommunikálni. A Széchényi által leírt, és mások által is kipróbált kísérletből tudjuk, hogy ehhez kevesebb erő is elegendő, mint amennyi egy cérna elszakításához kell. De vajon a zabla nélküli kantárral lehet-e ugyanilyen finoman dolgozni? A kísérlet másik célja pedig az volt, hogy saját kezemet – ami még mindig – lassan tizenöt év lovaglás után is túl durva – hozzászoktassam a finomsághoz. Legalább megérezzem, mekkora is az a cérnaszál szakításnál kisebb erő, amivel dolgoznom kellene.

Az első fölszálláskor még használtam a biztonsági vezetőszárat, de a szükség nem volt rá. Ahogy az lenni szokott, ilyenkor mindig valamilyen zavaró körülménynek kell jelentkeznie. Ezúttal a szomszéd tanyáról kilovagló lovas képezte ezt a körülményt. Lovamnak természetesen hosszasan követnie kellett a tekintetével egészen addig, amíg el nem tűntek az erdőben. Próbáld meg ilyenkor egy cérnaszállal visszafordítani a lovad fejét! Valahogy mégiscsak megoldottuk, puszta virtusból úgy döntöttem, hogy az ellenkező irányba fordulva kezdjünk lépésben lovagolni. Aztán megállás, indulás, ismét megállás. Sikerült. Akkor váltsunk kezet. A cérna még mindig tart. Megint lépés, állj, lépés állj. (Természetesen mindez testsúllyal, üléssel támogatva, de mégiscsak aktív szárhasználat mellett történt.) Hát akkor, lesz, ami lesz, próbáljunk meg ügetni. Egy fél kör után fölvétel lépésbe, aztán állj. Ismét kezet váltunk, másik kézre ügetés-lépés-állj. A cérna kitart. Hát akkor erről érdemes fotót csinálni. Leszálltam, bementem a fényképezőgépért, meg alkalmi fotóriportert szerezni (feleségem személyében).

A második fölszállás után már levettem a biztonsági vezetőszárat. Most először álló helyben föligazítást, oldal irányú hajlításokat kértem „cérnavékony” hangon – azaz száron. Ezúttal nem törekedtem a maximumra, beértem egy közepes, de egyértelmű eredménnyel. (Lásd a képeket!) Aztán megint lépés-állj-lépés-ügetés átmenetek mindkét kézre. Hát akkor próbáljuk meg a vágtát! Na erre a cérna azt mondta, hogy ami sok az sok. Előbb az egyik, majd a másik oldalon szakad el. Igazából nem az „erős” belehúzás miatt, hanem azért mert vágtában úgy követni a ló fejének mozgását, hogy a szár ne rázkódjon, de ne is feszüljön meg túlságosan – ez egyelőre technikai képességeimet meghaladta.  Természetesen kicsit se bánkódtam, sőt a játék öröme töltött el. Jókedvünkben még vágtáztunk egy kicsit mindkét kézre – immáron szár nélkül.

A kísérlet mindkét szempontból sikeres lett. Egyrészt igenis lehet zabla nélküli kantárral is (majdnem) ugyanolyan finom jeleket használni, mint zablával. Másrészt alkalmasnak bizonyult a játék arra, hogy a kezemet a lehető legfinomabb szárkezelésre szoktassam.

Végezetül egy fontos záró gondolat: ha egy lovat adott körülmények között szár nélkül lehet lovagolni – mint ahogy az én Különcömet körkarámban lehet – akkor nyilván cérnaszálon is lehet. Egész egyszerűen az ember nem használja a szárat. Ez azonban nem cérnaszálon lovaglás. Azért írtam, hogy a feladatokat aktív szárhasználat mellett igyekeztem végrehajtani. A finom szárkezelés föltételezi hogy ne csak a szárra hagyatkozzunk. De ebben a kísérletben a szár kivételesen nem másodlagos jelzés. Ennek a játéknak az a célja, hogy lovat akkor is lehessen cérnaszálon lovagolni, amikor szár nélkül nem lehet.

Újdonságok:

 

2017-10-03

A carriere és a lovas ábrázolások

 

2017-09-22

Hamza Viki levele

 

2017-09-17

Ördögtől való?

Andics Bernadett a zabláról

 

2017-09-13

Milyen a lovam?

 

2017-09-11

A magyar lovaglóstílus

 

2017-07-23

Endrődy a ferdeségről

 

201-07-19

Zselici túranapló

 

2017-05-22

Párhuzamok és találkozások

 

2017-05-24

Egyensúly-zavar

 

2017-05-15

Játék az egyensúllyal - dinamikus egyensúly

 

2017-04-18

Játék az egyensúllyal

Az egyensúly szerepe a lovaglásban

 

2017-03-20

Okság és oktalanság

A  lovak nem kívánatos viselkedéséről

 

2017-03-02

Rejtett "érzékszervünk"

A mozgáskoordinációról lovas szemmel

 

2017-02-26

Miért "esik ki" a ló fara?

A fordulatok lovaglásáról 

Valamiért úgy gondoltam, hogy a ló nélkülem is egészen jól tud fordulni

 

2017-02-18

FELHÍVÁS!

Történelmi lovas zarándoklat

 

2017-02-04

Széchényi Dénes öröksége 13.

Befejező rész: A kedvtelési lovas

 

Laterális hajlítás

Állj!

Ügetésben