Magyar Lovaskultúra


2015-01-30  

Együttműködés – Engedelmesség – Ellenállás

 

Logikus föltételezés, hogy minden olyan faj – bele értve az embert is –, amely eredendően csoportos életmódot folytat, természeténél fogva hajlamos az együttműködésre. Ha egy társaságban valakit megkérünk, hogy jöjjön közelebb, vagy segítsen odébb tolni egy asztalt, általában akkor is megteszi, ha nincs tisztában a kérésünk értelmével.

Az együttműködési hajlandóságnak azonban az emberek és a lovak esetében is – vannak korlátai. Az, hogy hol húzódnak a határok, vagyis mi az, amit mondjuk a lovunk szívesen megtesz, függ attól, hogy ki kéri, mit kér, hogyan és végül mikor, milyen körülmények között kéri. Ha a kérés mindezen szempontok szerint az együttműködési határokon belül van, akkor a ló feszültség, tiltakozás és félelem nélkül megteszi, amit szeretnénk. Nevezzük az ide tartozó helyzetek összességét együttműködési zónának. A másik véglet, ha olyan dologra próbáljuk rávenni a lovunkat, ami elemi ösztöneivel ellentétes, vagy olyan személy kér valamit, aki valamiért tiltakozást vált ki belőle, akkor a ló nyíltan és határozottan ellenszegül, és minden lehető módon – bakolással, elrohanással, de akár támadással (rúgás, harapás) is, megpróbál kiszabadulni a helyzetből. Nevezzük ezt ellenállási zónának. A kettő között, vagyis az együttműködés és az ellenállás között azonban van még egy jókora tartomány. Az ide tartozó esetekben a ló nem teljesíti készségesen a kérésünket, valamilyen módon kifejezi nemtetszését, értésünkre adja, hogy ő most egészen mást szeretne, mint mi – de kisebb nagyobb erőltetés hatására végül is enged az akaratunknak. Ezt a harmadik tartományt hívjuk úgy, hogy engedelmességi zóna. Valószínű, hogy a lovasok jelentős része többnyire ebben a zónában lovagol, és igen kevesen lehetnek azok, akik mindig az együttműködési zónában képesek maradni.

Ezt a három szintet egy egyszerű ábrán szemléltethetjük:

Ellenállási zóna

Engedelmességi zóna

Együttműködési zóna

Az együttműködés vagy engedelmesség kérdésével többször foglalkoztunk már, és az hiszem ezuttal sem sikerül kimerítően végiggondolni.

Az itt olvasható írásnak nem is ez a célja, csupán arra szeretne bátorítani minden lovast, hogy gondolkodjék el rajta, s próbálja maga megítélni, hogy mire törekszik, s hogy amikor lovagol, valóban az történik-e amit gondol arról, hogy lova együttműködő vagy engedelmes - vagy netán ellenálló?

Megközelítésünket - nevezhetjük nagyzolva "három E modell"- nek, vélhetőleg jócskán kell még majd csiszolni.

Fotók: Herzka Ferenc

Ez a hármas felosztás lényegében megfelel annak, amit Széchenyi Dénes Bauchert idézve ír az Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből című könyvében. („Az első, ha a ló könnyen és szívesen engedelmeskedik, a második ha csak erőltetve engedelmeskedik, és a harmadik, ahol a ló folyvást igyekszik az engedelmességtől megszabadulni.”)

A lókiképzés lényeges eleme, hogy a zónák határait igyekszünk mind följebb és följebb tolni. Az egyes zónákon belül is lehetnek persze különbségek, és lehetnek határesetek is. Az engedelmességi zóna alsó határán, az együttműködés közelében például olyan helyzetek vannak, amikor a ló egyszerűen csak rákérdez, hogy komolyan gondoljuk-e a dolgot. Ilyenkor elég a kérést megismételni, egyszer-kétszer, de nem kell erősebb jelhez folyamodnunk. Nem tartom például az együttműködés fölmondásának azt az esetet, amikor a ló megáll és tájékozódik, mielőtt átmegy valami számára veszélyesnek tűnő helyen. Tereplovagláskor, ismeretlen helyen ez teljesen természetes magatartás, amit persze lehet a bizalom tökéletlenségének tekinteni, hiszen ilyenkor a ló nem hagyatkozik egészen ránk, hanem maga akar ítéletet alkotni. De véleményem szerint nem is jó cél lovunkat teljesen megfosztani a gondolkodástól – legalábbis a kedvtelési lovaglásban. Emberek között is, ha két barát, de akár egymással jó viszonyban lévő főnök és beosztott között teljesen természetes, hogy nem vakon követik egymást. Éppenséggel a barátság próbaköve, hogy egy-egy bizonytalan helyzetet meg lehet beszélni. A lóval persze ez nehezebb, mint emberek közt, hiszen a „megbeszélés” nem szavakkal történik – sőt nem is szavakkal jelölhető fogalmak segítségével.

A dominancia-elméleten alapuló lókiképzés az engedelmességre alapít, még akkor is, ha igyekszik az „önkéntes engedelmesség” állapotát elérni. Ami egyébként nehezen különíthető el az egyszerű beletörődéstől. A dominancia és „leadership” közti különbséget már tárgyaltuk A természetes lovaglás és az etológia c. írásunkban. Most inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy az együttműködésen alapuló lovaglás nem azt jelenti, hogy néha mi irányítjuk a lovat, néha pedig a ló minket. Együttműködni nemcsak sőt nem elsősorban egyforma szereplők tudnak. Az együttműködés sokkal inkább világos szereposztást jelent. Elméleti fejtegetések helyett vegyünk egy egyszerű példát mondjuk a vitorlázásról. A kormányos vagy kapitány irányítja a személyzetet, akár együttműködésen, akár engedelmességen alapul is a dolog. Ha azonban csak engedelmesség van, akkor a kormányos magára van utalva, a többiek nem figyelnek, nem figyelmeztetik az esetleges veszélyekre. Ha viszont a legénység együttműködik, akkor mindenki figyel, és szükség esetén jelez – persze meghagyva a végső döntést annak, akinek ez a feladata. Ráadásul nem kell folyton mindig mindenkit utasítani, a személyzet magától is megteszi azt, amiről biztosan tudja, hogy meg kell tenni, ha pedig bizonytalan, akkor kérdez. Nem nehéz eldönteni, melyik az eredményesebb, biztonságosabb és célravezetőbb megoldás. Hasonlóan az együttműködésen alapuló lovaglás is azt kell jelentse, hogy a lovas irányítja az eseményeket, de a ló is figyel, magától teszi, amiről tudja, hogy tenni kell, és jelez, ha veszélyt észlel. Persze, a ló általában több mindent tart veszélyesnek, mint mi. De a vaddisznó csordát esetleg nálunk hamarabb veszi észre az erdőben, s nem okvetlenül baj, ha ilyenkor komolyan vesszük a jelzést. De fordított eset is van, zárjuk egy ilyen történettel az írást. Éppen vaddisznóval kapcsolatos. A múltkorában hazafelé tartva egy mocsaras részen szembe találkoztunk egy vaddisznó családdal. A süldők már jókorák voltak, de azért nem voltunk biztosak abban, hogy az anyakoca örül a közeledésünknek. Megállítottuk a lovakat, és aggódva láttuk, hogy a kis csapat elég komótosan húzódik arrább az utunkból, egy termetes koca pedig határozottan megáll keresztben az úton és felénk fordul. Nagy meglepetésünkre azonban a lovak az ijedtség legkisebb jelét se mutatták. Ezért lazítottunk a száron, mire a lovak elindultak, a koca pedig kissé méltatlankodva odébb állt. Mi pedig nem bántuk meg, hogy ez esetben a lovakra hallgatva hoztunk döntést.

2015-02-15

 

Némethy Bertalan az engedelmességről

 

Ezt olvasom Némethy Bertalan könyvében a lovak intelligenciájáról:

"Ami az intelligenciájukat illeti, a vélemények eltérőek. Természetesen nem minden ló egyforma, és némelyek lényegesen értelmesebbek, mint mások. Lehet, hogy részben mi is felelősek vagyunk azért, hogy intelligenciájuk nem fejlődött a maximális teljesítőképességig, azaz olyan mértékben,  mint más állatoknál. Végül is istállóba vannak zárva, és emberrel csak az etetés, vagy az edzés rövid ideje alatt kerülnek kapcsolatba, egyébként kicsapják őket a karámba legelni, álldogálni. Közel sem foglalkozik az ember velük annyit, mint a kutyákkal, amelyek közül sok gyakorlatilag minden idejét az ember társaságában tölti. Ezért nem könnyű a ló intelligenciáját tárgyilagosan megítélni,  de bizonyosan rendelkezik legalább annyi értelemmel, mint az állatok nagy része, és majdnem minden lovas ember el tud mondani néhány esetet, amely a ló intelligenciája mellett tesz tanúbizonyságot.  Nem tagadhatjuk, hogy a lovak rendelkeznek bizonyos józan ésszel,  jó memóriájuk és figyelmük mellett. Eszerint engedelmességük sosem válik teljesen reflexszé.

 

Első pillanatra meglepőnek tűnhet, hogy az engedelmesség korlátját Némethy a lovak értelmességében látja. Ha azonban jobban meggondoljuk a dolgot, Némethy arról beszél, hogy mivel a ló értelmes lény, folyamatosan mérlegel és csak akkor engedelmeskedik, ha saját esze szerint az adott pillanatban ez látszik legmegfelelőbb döntésnek. Hogy ez mikor történik  a büntetéstől való félelem, a jutalomban való remény, a megszokás, vagy a bizalom okán, az nem közömbös kérdés, de nehezen ítélhető meg. Akárhogyan van is,  a ló bármikor dönthet úgy, hogy nem az engedelmesség a legjobb megoldás egy adott pillanatban. Ezért mondja Némethy,  hogy sosem válik teljesen reflexszé. Mindig a ló eszének kontrollja alatt marad.  Az engedelmességi zónában történő lovaglás ezért jár némi veszéllyel - bár mikor átcsaphat ugyanis az ellenállási zónába. Vagyis nincs tökéletesen engedelmesség. Lehet azonban tökéletes együttműködés. Könnyű beleszaladni ebbe a gondolatba, azonban egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy ez pontosan mit jelent. Az együttműködési zónában való lovaglás számára azonban a ló állandó értelmi kontrollja nem veszélyt jelent, hanem az a lehetőséget, hogy a ló ne a lovas nélkül, csak a saját eszére hagyatkozva hozzon döntést, hanem jelezze a lovasnak, ha valamit másként gondol. Ez lehetőséget nyit arra, hogy befolyásoljuk a döntést, ahelyett, hogy az engedelmességi zónában csak utólag regisztrálhatjuk, hogy a ló másként döntött, mint szerettük volna. Pedig már csak a ló intelligenciájával kapcsolatos  fenti fönntartások miatt sem szerencsés, ha kizárólag a ló eszén múlnak a dolgok.

Kezdőlap > Írások > A lovasképzés nehézségei: Együttműködés - Engedelmesség - Ellenállás

2015-02-18

Átengedőség - együttműködés

 

Azt hiszem, amit a klasszikus lovaglásban átengedőségnek neveznek, az a fenti írásban "együttműködési zónának"  nevezett állapot kifejezett formája. Legalábbis Gőblyös István alábbi sorait én így értelmezem:

 

"Az átengedőség lényege ellenkezik az "izzadságszaggal". Nem lehet megfelelő minőségű átengedőségről beszélni, ha a lovas tudása látványosan "diadalmaskodik" a ló akaratán. Az átengedőség egyszerűséget, harmóniát takar. Az átengedőség partnerséget jelent ló és lovasa között, az alá-fölérendeltség érzete eltűnik. Ló és lovasa egy lesz, közös fizikummá, egységes akarattá válnak. "    Zabla és kengyel blog

 

Nekem ugyan az együttműködés szó jobban tetszik, mint a nyelvileg erőltetett, nehezen érthető "átengedőség", bár ez mint szakszó talán valamivel többet jelent, mint hétköznapi értelemben vett együttműködés. De az a gondolat, hogy az alá-fölérendeltség érzete eltűnik, az nagyon tetszik. Ez oldja föl azt a látszólagos ellentmondást, hogy bár együttműködő lovat szeretnénk, de ezt mégse úgy értjük, hogy ne a lovas szándéka szerint történjenek a dolgok. Az együttműködésnek ezen a fokán, amikor a két lény közös fizikummá és egységes akarattá válnak, már nem értelmezhető, hogy kinek az akarata teljesül. Se lovas, se ló nem akar olyat, ami a másiknak ellenére van. Hát ez bizony szépen, szinte misztikusan hangzik. De mennyire lehet megvalósítani?  Egy jól sikerült lovaglás után valami mámoros érzés fogja el az embert, s ennek az érzésnek a forrása az a lovunkkal közösen átélt harmónia, olyan állapot, ahol már nincsenek egymásnak feszülő, különböző akaratok - de vannak világos szerepek. Az útirányt, a célt például a szereposztás szerint a lovas határozza meg, de nem a lovától elkülönült lényként. Nem arról van szó, hogy egyszer a ló enged, másszor az ember, hanem arról, hogy nincs mit engedni. Az együttműködés szót azért is tartom szerencsésebbnek, mert az "átengedőség" azt sugallja, hogy csak a lónak kell átengednie valamit saját szuverenitásából. Holott a keresett állapot olyan, amit nem tud csak a ló vagy csak az ember elérni, kizárólag együtt képesek erre. (Nem tévesztendő össze azzal, hogy a jól képzett ló kevésbé gyakorlott lovas alatt is 'elműködik') Ahogy az átengedőséghez hasonló fogalomról, az elengedettségről már írtuk, az nemcsak a lóval, hanem a lovassal szemben is "követelmény". De sem a ló, sem a lovas nem egyszerűen a másiknak engedi át, veti alá magát, hanem közösen átengedik magukat valami - talán nem túlzás így modnani - természeten túli harmóniának.