Magyar Lovaskultúra


2012-01-10 

A körkarám

A magam részéről a körkarámmal való első kapcsolatom annak a máig tartó hiányosságomnak köszönhető, hogy nem tudok futószárazni. Eleinte azt is képtelen voltam megoldani, hogy ne tekeredjen a kötél kígyóként a ló lábára, amiből persze látványos menekülési jelenetek származtak. A ló, akivel akkor ily módon dolgoztam egy rég nem lovagolt csődör volt, és én akkor úgy tudtam, hogy egy ilyen "lovat le kell fárasztani", mielőtt fölül rá az ember. (Láss csudát a földről való munka után csakugyan egész jól lehetett nyeregből dolgozni, persze nem a fáradság miatt – de erről majd később.) Ha kötéllel nem megy, jó megoldásnak látszott a körkarám. Bevittem a lovat, és hajtottam lépésben, ügetésben, vágtában, próbáltam hol jobba, hol jobbra, hol balra.

Az eredmény egészen különös volt. Megfigyeltem ugyanis, hogy ha közeledem a lóhoz, és szűkül a tér köztem és a körkarám fala közt, akkor a ló gyorsítani kezd. Pedig a szándékom csak annyi volt, hogy a másik irányba fordítsam, de ehhez meg kellett volna állítanom. Azt gondoltam, hogy elkezdek távolodni, a körnek pont a lóval ellentétes pontja felé, s akkor nem lesz alkalma átsurranni a résen, hanem egyszerűen belém ütközik. De nem ez történt. Ahogy elkezdtem hátra lépni, a ló megállt és fejjel felém fordult. Ha még egy lépést mentem hátra, a ló megindult felém, szépen lassan odaballagott. Talán meg is simogattam, mert egyszerűen nem lehetett nem értékelni ezt a bizalmas megnyilvánulást. Hangsúlyoznom kell, hogy ekkor még szinte semmit sem tudtam a lovak viselkedéséről, Monty Robertsnek a nevét se hallottam. Így aztán azt sem tudtam mire vélni, hogy ettől kezdve a ló úgy követett a körkarámban föl alá, mint egy kiskutya, és a további "futószáraztatás" tehát a ló kiküldése és körön futtatása bizonyos nehézségekbe ütközött. Viszont a legkisebb gond nélkül kantározható volt, és a fölüléskor nem kellett megfogni. Pedig annak előtte előfordult, hogy fölszálláskor, míg fél lábbal álltam a kengyelben, őkelme vágtába fogott. Csakhamar kiderült, hogy nincs szó véletlenről, mert a dolog bármikor ismételhető volt. Lefáradásról pedig szó sem lehetett, hiszen két három kör vágta után a jelenség bármikor produkálható volt.

Mondom se én, se a lovam nem hallott még Monty Robertsről és join-upról. Éppen ezért nem is szabályosan hajtottuk végre. De nem is vagyunk – azóta se – valami nagy szabálytisztelők, és csak hálásak lehetünk, hogy nem kényszerülünk copyrighttal védett, "brendesített" konzerv módszerekre. Ehelyett szabadon űzzük az "elküldelek, hogy hozzám gyere" játék ezerféle formáját. Kétségtelen, hogy a körkarám kevésbé fárasztó terep ehhez, mint egy négyholdas legelő. Az is kétségtelen, hogy a köralaknak – de legalábbis az ívelt, sarok nélküli formáknak van némi jelentősége. Éspedig éppen az, hogy a sarkokban a ló könnyen megszorulhat. Menne az egyik irányba, de a saroknál megtorpan. Ha ilyenkor az ember közeledik a lóhoz – és még nem alakult ki a barátság, akkor a három irányból is megszorult ló pánikba eshet, kitörhet, akár kényszerből támadólag is fölléphet. Ezzel szemben a körkarámban akármennyire megközelítjük, csak két oldalról tud megszorulni a ló, előrefelé mindig szabad utat lát.

A körkarám tehát körülbelül a legbiztonságosabb teret nyújtja ahhoz, hogy fölépítsük a lóval a kapcsolatot. Messzire menni nem tud, de – ha a méretezés megfelelő – nem érzi benne bezárva magát a ló. Persze nem hihetjük, hogy a ló attól, hogy előrefelé szabad az út, attól már nem is veszi észre, hogy zárt helyen van. De ez általában nem zavarja, beéri azzal, hogy a számára biztonságot jelentő távolságot tartani tudja. A kör előnye, hogy középen állva a lovat úgy tudjuk mozgatni, hogy közben mi magunk alig lépünk el, s a távolság ezenközben mit se változik.


 

A körkarám elkészítése

 

Nagyon fontos  a körkarám megfelelő méretezése. A körnek mindenképpen elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy még a képzetlen, esetleg nem elég hajlékony ló is kényelmesen (tehát izomfeszülés nélkül) tudjon vágtázni benne. Ehhez legalább 15 méter átmérőjű kör kell. Ha a körkarámot további kiképzési helyként is használni szeretnénk, akkor még nagyobb méretre (19-20 m átmérő) van szükségünk, ekkor viszont már akár több ló is dolgozhat benne egyszerre.

Még az aránylag egyszerűbb körkarám elkészítése se olcsó mulatság. Nagy különbség, hogy milyen falat akarunk. Ha csak rudak, oszlopok, kötelek alkotják a falát, akkor olcsóbban megúszható a dolog. Hátránya, hogy nem iktatja ki a külvilág ingereit, a ló kilát belőle, és megpróbálhat kitörni belőle. Ha nem nagyon erős a szerkezet, akkor ez többnyire sikerül is. Jó, ha ilyenkor csak a körkarám sérül, s nem a ló. A zárt falú körkarám pedig kifejezetten költséges, ráadásul a bezártságérzés fokozódhat, ami nem föltétlenül tesz jót a lónak.

Kezdőlap > Tárgyi kultúra > A körkarám