KezdőlapKapcsolat > Kérdés és válasz

2011-11-09

Kérdés:

"Egy nemrégiben indult gazdasági oldal főszerkesztőjeként azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy legyen szíves információt adni részemre a lovaglással kapcsolatban. Szeretnék egy cikket írni a lovaglásról, a hatásairól, illetve, hogy milyen anyagi ráfordítást igényel ez a gyönyörű sport. Továbbá egy kicsit abba belelátni, hogy milyen feltételekkel mehetnek lovagolni a gyerekek, mennyibe kerül nagyjából egy hónapra, ha lovagolni járnak? Milyen felszereléseket kell ehhez megvenni?
 
Egyszóval minden olyan téma érdekelne, ami az átlag embert, aki gondolkozik azon, hogy elkezdi ezt a szép sportot. Természetesen én is laikus vagyok a témához, ezért kérem szíves segítségüket! "
 

Válasz:

A lovaglásra rengeteg lehetőség nyílik, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az interneten, lovas újságokban és országszerte hirdető táblákon rengetegen kínálják szolgáltatásaikat. A szolgáltatások szinvonala nagyon változó, mind a körülmények (a lovardához csatlakozó építmények, a lovarda felszereltsége) mind a lovak képzettsége, mind pedig az oktatás szinvonala tekintetében. Ráadásul ezek nem föltétlenül járnak együtt, "puccos" lovardákban nem feltételenül alkalmasak a lovak a kezdők lovagoltatására, máshol esetleg a szegényes, elhanyagolt körlümények ellenére lelkiismeretes okatót találunk.  Az igazán módszeres, átgondolt és eredményes oktatás azonban nagyon nagyon ritka. A bérlovardák mindenütt anyagi gondokkal kűzdenek, ezért igyekeznek mindenben a "vendég" kedvében járni, és nem mernek igényeket támasztani a tanulóval szemben. Enélkül pedig aligha van sikeres oktatás. Tény, hogy a "vendégek" jó részében nincs is igény arra, hogy komolyan képezzék magukat, puszta kikapcsolódásra vágynak és legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogy gyakorlás és igyekezet nélkül sehová sem lehet eljutni. Nagyon kevés helyen nyújtanak olyan képzést, ami kiterjed a lóval, mint élőlénnyel való kapcsolatteremtés módjára, bizalom kialakítására, a lovak etológiai jellemzőinek oktatására (habár ezeket jelszó szerűen sokan hangoztatják). Ahol foglalkoznak ilyesmivel - egyre több helyen folyik például úgynevezett természetes lovasképzés - ott viszont sokszor a lovaglás alapjait hanyagolják el, olyanokkal szeretnek inkább foglalkozni, akik már lépésben, ügetésben, vágtában megülik a lovat és legalább alapfokon tudják irányítani. Ezért ha valaki el akar kezdeni lovagolni, érdemes alaposan tájékozódni. Nem elég, ha egy ismerős ajánl valakit, célszerű kikérdezni, miért is tartja jónak - s akkor kiderül, hogy megfelel-e az érdeklődő igényeinek. Más lehet az elvárása annak, aki versenyszerű sportoló szeretne lenni, és más annak, aki kedvtelésből akar lovagolni és például a lovas természetjárásban leli örömét. Ez nem kevesebb, mint a versenysport, hanem más.
A költségek igen változóak, hiszen a lótartás körülményei, a lovak etetésének költségei (van-e saját legelő?) is változóak. A bérlovaglás - amikor valaki egy lovardában órákat vesz - ma már sajnos legalább 2-3000 Ft óránként (persze ez egy teniszpálya bérleti költségétől nincs is nagyon messze) s ebben az oktató díja és a ló használata is benne foglaltatik. Átlagban heti egy óránál kevesebbet lovagolni lehet ugyan, de a fejlődés akkor nehezen biztosítható. Igényesebb oktatók szeretik legalább a heti két órát elvárni, persze ebben azért az ő üzelti megfontolásuk is benne van.
A lovaglás aránylag eszközigényes, de főleg kezdetben nem kell sok dolgot beszerezni. A kobaknak nevezett fejvédő viselete már sok helyen kötelező, de sok olyan lovarda is van, ahol tudnak ilyet kölcsönözni. Más biztonsági fölszerelés, például a gerincvédő hasznos lehet ugyan, de nem nélkülözhetetlen. Ahol csak ezek jelentik a biztonságot, ott nem szabad lovagolni. A biztonság kulcsa ugyanis mindig az, hogy a ló elfogadja az embert - ez pedig kapcsoaltteremtés kérdése. Vagyonokat lehet költeni lovas öltözetre is, de ez sem nélkülözhetetlen. Az oktatók minenütt el tudják mondani, milyen cipő, nadrág célszerű, egyebekben bármilyen praktikus, sportos öltözék megfelel. Persze a versenysport ebből a szempontból is más.
A nyereg, a kantár a lóhoz tartozik, azt sehol se kell a vendégnek hoznia magával. Óva intenék attól, hogy kezdő lovasok mindjárt lovat is vegyenek maguknak. A saját lovon való lovaglás ugyan sok szempontból előnyös, de a lótartás óriási felelőség, a ló kiválasztása pedig nagy kockázat. Több év telik el addig, amíg valaki föl tudja mérni, hogy igazán komolyan akar-e lovagolni, s azalatt szert tesz a szükséges alapismeretekre, ami a lótartáshoz, lóápoláshoz szükséges. De még ekkor is szakember segítségét célszerű igénybe venni. Semmiképpen nem szabad kezdő lovasnak fiatal, kiképzetlen lovat venni. Sokszor előfordul, hogy a gyereknek, aki most kezd lovagolni, vesznek egy épp hogy belovagolt fiatal lovat, mondván, hogy majd együtt nőnek föl. Sajnos a kezdő lovas hibái rögzülnek a fiatal lóban, és egész életre szóló kölcsönös kínszenvedés lesz az eredmény, a kölcsönös öröm helyett.
Végül a legfontosabb: a ló a lélek tükre. Minden más sporttal ellentétben itt rá vagyunk utalva egy élő társa, aki ugyan nem beszél, de hallatlanul - a laikus számára elképzelhetetlenül - érzékeny minden emberi rezdülésünkre. Ezt az érzékenységet még a szakemberek sem tudják pontosan magyarázni, de a tény ismert. A lovaglással kapcsolatos valamennyi probléma alapvetően az ember hozzáállásán múlik. Ezért aki lovagolni szeretne, föl kell készülnie arra, hogy saját jellemhibáival szembesülni fog. Sok lovas azért kénytelen föladni, mert nem tud szembenézni önmagával. Örökké a lóban keresi a hibát, újabb és újabb lovakkal próbálkozik, de végül mindig kudarcot vall. Aki azonban tud önkritikus lenni, képes korrigálni önmagát, annak a lovaglás páratlan lehetőség a fejlődésre. Ez adja a lovaglás igazi szépségét, és a modern korban is pótolhatatlan szerepét.