Magyar Lovaskultúra


2013-06-09

A kedvtelési lovas

Egyfelől jeletni, hogy azért lovagol az ember, hogy kedve teljék benne. Tehát semmilyen kétségbeesett erőlködés, görcsös igyekezet nem tartozik hozzá. Ezt azonban ne keverjük össze az igénytelenséggel. Ép lelkű embernek aligha telik kedve abban, hogy rendezetlenül, formátlanul zötykölődik a lovon, vagy éppenséggel rosszul nevelt, kezelhetetlen lováról örökké leesik. Éppen ellenkezőleg, a folyamatos fejlődésben lelhetjük meg igazán az örömünket, főleg akkor, ha mindenféle versenykényszertől mentesen,  társaink fejlődésének is tudunk örülni, s nem kergejtük magunkat, egymást rossz izű rivalizálásba.

De a kedvtelési lovaglásnak van egy másik vetülete, mégpedig az, hogy a lónak is teljen benne kedve. Ez már nehezebb dió, mert a ló aligha fogja elmondani, mennyire örült az együttlétnek.  Számos versenyzőtől hallottam-olvastam már olyasmit, hogy az ő lova mennyire élvezi a versenyt és a győzelem mámorító érzését. Hogy ők miből következtetnek erre, nem tudom, de nem tisztem megítélni őket. A magam részéről óvakodnék olyasmit állítani, hogy a lovam kifejezetten élvezi a négy-öt órás terepeket, vagy a pályán való gyakorlást.

Arra azonban lehet - és ez a kedvtelési lovaglás fontos eleme -, hogy a ló a társaságunkat örömmel vegye, szeressen velünk lenni. Ide kívánkozik Lang Ferenc barátunk egyik írásának néhány mondata, mert ennél jobban nem lehet ezt megfogalmazni: "a gyerekek elkezdtek "sóhajtozni", hogy szabad-e a lovakra felülniük...  Szabad volt, aztán ahogy az egyiket kicsit vezetgettem... A következő amit mondott, mikor egy kicsit egy lejtőn billegve ment alatta a Mese: "nem fog jobban sietni velem(vele), mert nem akarja elhagyni a főnököt.." Milyen főnököt?-kérdeztem. "Hát téged!"-vágta rá. "Miért gondolod hogy én vagyok az ő főnöke"-tátottam a számat.:) "Hát úgy érzem, mert szívesen megy veled"-mondta."

Nem kell kétségbe esnünk, ha a lovunk adott esetben értésünkre adja, hogy a lovaglás helyett jobban szeretne legelészni egy kicsit. Ha azt elérjük, hogy a legelőn nem menekül előlünk, akkor már jó úton vagyunk, ha magától odajön hozzánk, vagy el tudjuk hívni könnyedén a szénakazal mellől, akkor már örülhetünk is. A határ persze a csillagos ég, s amint a fenti írás mutatja, igenis van olyan, hogy a ló szívesen jön velünk - akárhova.

Végül a kedvtelési lovasként való "önmeghatározásnak" van még egy jelentősége. Egyre inkább meggyőződésem ugyanis, hogy a kedvtelési lovaglás tanítható - éspedig a kezdettől fogva eléggé más módszerekkel kell tanítani, mint mondjuk a díjlovaglást.  Annak idején nem egyszer hallottuk, hogy ha valaki nem jár hetente kétszer-háromszor lovagolni, akkor sose fog eljutni sehová. Szerencsére nem hittük el. A kedvtelési lovas ritka kivételektől eltekintve örül, ha hétvégeken kijut a lóhoz. (Hogy a "hétvégi lovas" kifejezésnek milyen kicsengése van, ne is emlegessük.)  Nos a gyakorlás rendszeressége persze sokat számít, és a haladás annál lassabb, minél kevesebb időt tudunk lovaglásra fordítani. De éppen ezért a kedvtelési lovaglás oktatása egészen más megközelítést igényel.  Azok az írásaink, amelyeket a "Lovasképzés nehézségei" cím alatt szerepelnek, mind ennek az eltérő módszernek egy-egy aspektusáról szólnak. Ha valaki versenyző vagy edző szemével olvassa őket, nem egy helyen akár meg is botránkozhat.  Mindegyik írás csupán kísérlet,  nem  egy új rendszer megteremtésére, hanem a létező ismeretek adott helyzethez - éppenséggel a kedvtelési lovaglás igényeihez - igazított szintézisére.  

 

Mindent összevetve, a kedvtelési lovaglás lehet a kulcsa annak, hogy joggal nevezhessük magunkat ismét lovas nemzetnek. A lovaglásnak ez a megközelítése lehet sokak számára elérhető, mind anyagi, mind gyakorlati szempontból.

Csak hát ezt a fajta lovaglást egyelőre nem oktatják sehol.

 

A lótatrás módja is más

 

A kedvtelési lovaglásnak a lótartás módjára és persze költségeire vonatkozóan is jelentősége.  

Aki többmilliót érő versenylovat "kénytelen" tartani, aligha fogja éjszakára kinthagyni a legelőn. Az elöl-hátul patkolt kényes paripákat nem lehet ménesbe összereszteni. 

A kedvtelési lovaglásban azonban a pedigrének nincs jelentősége, sokkal inkább a ló megfelelő természetének, jellemének - ami ráadásul nevelhető is. 

Mivel tehát nem kell nagy értékű, drága lovakat tartanunk, attól se kell tartani, ha az összeeresztett lovakon néha nyomokat hagy a rangsorvita némely rúgások és harapások formájában. Szabadon, félrideg tartásban tartott lovaink e kisebb külsérelmi nyomok ellenére a legjobb testi és lelki egészségnek örvendenek, hiszen életmódjuk ősi természetüknek a lehető legjobban megfelel. Nem utolsó sorban pedig nem kell lovászt tartanunk, hogy naponta kétszer kitrágyázzon és megetessen.

Kezdőlap > Írások > Kedvtelési lovas

Hozzászólások

2013-06-11

 

Gyuri írása elgondolkodtatott, és bosszankodom is, hogy az informatikusom már egy hete nem képes levenni a "szabadidő-" kifejezést a készülő honlapomról. (Helyesen így szólna a mondat: magyar túralovas viseletek.)

A kérdésre a választ másik oldalról közelíteném meg. Mondja azt valaki a motorosokra, hogy kedvtellési motoros? Van motorversenyző, kezdő vagy tanuló motoros, és az autósok után szabadon biztos van vasárnapi motoros is, no meg a motoros rendőr, de ezzel vége is a sornak, az utakon robogó motorosok 99 %-a egyszerűen csak motoros. Valahogy így vagyok a lovasokkal is: vannak lovas rendőrök, díjlovasok és zsokék, lovaspólósok.. akik többnyire versenyeznek, marhahajcsárok, gauchok, stb., akiknek munkaeszközük a ló, és van egy átfogó kategória: a lovasok. Ezen belül persze western lovasok, túralovasok, lovas hagyományőrzők, és hosszú még a sor, de az erdőt-mezőt lóháton járó ember szerintem egyszerűen csak lovas, a tudásszint pedig más kérdés. A napi szinten lovaglók rásüthetik másokra, (pl. rám), hogy vasárnapi lovas, de ezt már nem a pontos megfogalmazás igénye szülte. Esetenként szükség lehet pontosításra: kezdő lovas, haladó, gyakorlott, stb., de ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki hetente egyszer vagy ötször ül lóra. Van, aki naponta megbirkózik a lovával, és van, akinek ritkábban van lehetősége lovagolni, mégis érti a dolgát.

 

Lajos

2013-06-12

Gyuri!
nagyon jók, nagyon tetszenek a kedvtelési lovasokról írott gondolataid (hát még szép, hisz én is efféle vagyok)!!!
És nagyon jó Lajos motoros hasonlata, sőt én ezt még megtoldanám azzal, hogy bizony úgy ahogy motorral sem lehet KRESZ és műszaki nélkül - magyarul valamiféle tudás és állapot nélkül - kimenni az útra, a lelki alkattal és tudással megáldott élőlénnyel való foglalkozásnál ennek hatványozottan érvényesnek kellene lenni e!!!! Ha rajtam múlna, csak olyan embereknek engednék lovat tartani akik tisztában vannak a ló szükségleteivel valamint a 7 játékkal és a KFT-vel. A lovak nagyobb része használati eszköznek gondolt rabszolga, az ismerőseim között is jópáran akadnak, akik nincsenek kellő tudatosságban a lóval való foglalatosságban, vagy a másik emberfajta, aki folyton keresi a legjobb lovat és már túl van az érzelmi kötődésen és nem veszi a fáradságot a tudatos képzésre. Nem véletlenül veszi az uniós joganyag egyre komolyabban az állatvédelmi kérdéseket, ugyanis felnőtt egy nemzedék, akik már nem mindennapi társnak gondolják a lovat, akik nem tartanak egyetlen állatot sem, annak felelősségével együtt.
Én is gondolkodtam már a kedvtelési lovasok számára okosságok megírására a ruházattól az erdőben-mezőn túrázásig (beleértve a zoonózisokat is), de aztán megint csak oda lyukadtam ki, mint tegnap, mikor itt voltak a patkoló-kovácsok védelmi alkalmatosságot igazítani a lábra és a paripámat a legelő hátrébb eső részéről - kb. 300 méterről (eléggé bokros-fás a terep, nem is látszanak olyan messziről a lovak) kellett előkerítenem, persze mihelyt lehetett felugrottam a hátára (hogy ne kelljen annyit várakozniuk) és a sima túrakötőfékkel vágtában tettük meg az utolsó 100 métert, majd odaérve megkérdezték, hogy miért nem bemutatózok. Hát ezért, amit írtál: erre nincs idő, én "csak kedvtelési lovas" vagyok.

 

Szűcs Antal

További hozzászólásokat várunk a Vendégkönyvben vagy az >>itt<< megadott levélcímen

Mióta a lovaglás elvesztette eredeti célját és rendeltetését, mióta sem utazásra, sem háborúra, sem vadászatra jellemzően nem lovat használunk, el-el felejtünk számot adni, legalább magunknak, arról, hogy miért is lovaglunk. A versenyzők esetében aránylag egyszerű a helyzet, hiszen győzni szeretnének, s a hogyant az adott szakág szabályai nagyjából ki is jelölik. De talán ők vannak kevesebben.  Alighanem a mai lovasok nagyobb része egyáltalán nem versenyzik, vagy legalábbis nem tör komoly sikerekre. Mivel a  helyes lovaglás módját a cél határozza meg, azt gondolom, kinek-kinek hasznos tisztáznia magában, mit is akar, s mit nem akar elérni.

Mások céljait vizsgálni, pláne megítélni nem okos dolog. Az alábbiakban a magam számára keresek választ a kérdésre, tudva azt is, hogy még a magam számára sem csak egy érvényes válasz létezik, s hogy az ambíciók idővel változhatnak is.

Aki nem sportnak, főleg nem versenysportnak tekinti a lovaglást, azt szokás "hobby lovasnak" vagy "szabadidő lovasnak" nevezni, s valljuk be szokás kissé lenézni is.

Magamra vonatkozóan mindkét kifejezést kerülném. Nemcsak az első változat szükségtelenül idegen hangzása, s nemcsak a második változat léha kicsengése miatt.

Ha azt mondom, "kedvtelési" lovas vagyok, akkor ez lehet akár a hobby szó egyszerű fordítása is, igazából azonban ennél jóval többet fejez ki.

Az alábbi hozzászólások további gondolatokat szültek a szerzőben is.

Írásunk ezért   >>itt folytatódik<<

2013-06-18

 

A motoros hasonlat több vonatkozásban is elgondolkodtató. Valóban furcsa lenne bárkit "kedvtelési motorsnak" nevezni. Csakhát a lovasokat se hívták kedvtelési lovasnak, amíg a ló napi használatban volt, mint közlekedési eszköz. Ma már kevesen járnak lovon-kocsin bevásárolni - bár van ilyen is. Tehát amikor a magamfajta ember lóra ül, nem a napi ügyes-bajos dolgait megy intézni.  Ha valaki "csakúgy" motorozik, nem azért ül motorra, mert valahova el kell jutnia, hanem csak a motorozás öröméért, akkor az talán tényleg kedvtelési motoros. Nagy különbség azonban, hogy a motor sem szenvedni, sem kedvvel burrogni nem fog alatta - tehát a lovasnak nem kell törődnie azzal, hogy a motorjának kedve telljen a száguldozásban.

Aztán a jogosítvány dolga is elgondolkoztató. A motoros a KRESZ és a fizika törvényeinek kell engedelmeskednie. Az utóbbiak kissé szigorúbbak - de mindkettő aránylag egyértelmű. Így aztán nem lehet túl sokat vitatkozni azon, hogy mit is kell tudni a jogosítvány megszerzéséhez - mégha ennek a tudásnak is vannak fokozatai.

 

A lóval való bánás szabályai nem ennyire letisztultak. Aminek az ismeretét  Szűcs Antal  - egyébként teljes joggal - elvárná, azt a legképzettebb lovasok nagy része sem ismeri. Vagy ha ismeri is, más néven, máshogyan, más változatban. Nehéz lenne olyan vizsgaanyagot összeállítani, ami mindenki számára elfogadható. És félő, hogy egy hivatalos vizsgán éppen olyanok buknának meg, akik a legtöbbet tudnak a ló lelkéről. De mondjuk nem tudják a vágtába ugratás  hét lépését  felsorolni. Nekik elég csak azt gondolni: "gyí lovam" és már vágtázik is alattuk a paripa.

De azért a gondolattal érdemes eljátszani. Javaslom, képzeletben állítsuk össze a "kedvtelési lovas vizsga" elméleti és gyakorlati feladatait. És mint a motorosoknál, itt is lennének különféle kategóriák. Csak itt nem köpcentire, nem is lóerőre vagy lósúlyra, hanem mondjuk pályára, rövid terepre, hosszú túrára lehetne "vizsgázni". Csak nehogy valakinek eszébe jusson hivatalossá tenni.