Magyar Lovaskultúra


Kirgizisztánban tett látogatásunkkor láttam, milyen "egyszerűen" készül a gyapjúkötél. Sikerült róla egy rövid filmet is készítenem, amely a >>itt<< látható.

Erre a célra a racka gyapjú is alkalmasnak látszik, amit egyébként nálunk a gazdák kidobnak, vagy elégetnek, mert  a feldolgozó ipar csak a merinói gyapjat veszi át.

Hazatérve rögtön írtam is Petraskó Tamáséknak, hogy próbát tennék a rackával. Kaptam tőlük három zsákra valót.

A jobb oldali képriport mutatja az eddigi eredményeket.

 

 

 

 

 

Kötél készítése racka gyapjúból

-első próbálkozás-

Így kezdődik. A gyapjú zsíros, poros tele van széna-szalmával meg szúrós bogáncsfélével.

A közönséges hideg víz azonban csodát tesz. A bogáncsokkat és  a szalmát ugyan nem lehet kimosni,  de a zsír és a por hamar és könnyen kiázik. A töviseket, bogáncsokat aztán alalmas nagy közű fésűvel (pl egy lécbe vert 4-5 szög) lehet szedegetni.

Utána jön a szárítás, majd még egy mosás, ekkor már a széna-szalma szálak nagy részét is le lehet távolítani. Majd az egészet kifésüljük, és szép tiszta laza gyapjút kapunk.

Megkezdődhet a fonás, ami tulajdonképpen csak abból áll, hogy megnedvesített kezünkkel két szálat sodrás közben egymás köré tekerünk. Az első eredmények (lásd jobb oldalon) azt mutatják, hogy minden kézműves munkához gyakorlat kell. Három dolog okoz problémát: a megfelelő nedvesség (se túl sok, se túl kevés)  biztosítása, az egyenletes vastagság, meg a toldás: amikor az egyszerre fölmarkolt gyapjú elfogy, a következő adagot hozzá kell venni. Mint a képen látható, vannak még hibák. :) De a második darabnak (jobb oldalon) már vannak igéretes szakaszai.

Kezdőlap > Tárgyi kultúra > Gyapjúkötél

2012-07-22