Magyar Lovaskultúra


2013-07-29

Bagi Krisztina (Csikasz):

 

Bérces - Az első leckék

 

Végre van néhány órám írni!


Sokat gondolkodtam milyen formában is tegyem közzé tapasztalataimat a Kunfakóval kapcsolatosan, de igyekszem nem elmenni nagyon szakmai irányba.


Bérces kiválasztása két fázisban történt. Lementem Andráshoz és a ménesben nézegettük a lovakat, amíg Alma barátnőm fotózgatta őket és záporozó kérdésekkel foglaltam le vendéglátónkat. Régóta figyelem a Kunfakó kialakulását, így számomra minden, amit Andris elmond a tenyésztésről külön értéket képvisel. Négy lovat választottam ekkor ki, amelyek esetleg bele férnének az elképzelésembe. 3 ezüst fakót és egy arany fakót. Az arany fakónak mind a színe és fejformája számomra igen vonzó volt, de még gyerekecske ló. Átbeszéltük melyik lovacska mennyi idős és nekem milyen terveim vannak vele.

Két hét múlva ismét meglátogattam Andrisékat és ekkor már két csikó be is volt készítve egy külön karámba. Aznap ért véget a Barantások tábor, így egész napos programunk a lovak, emberek közt zajlott. Kora délelőtt időt szakítottam a két ifjoncra. Nem épp körkarámos munkához voltam öltözve, de váltóruhát is bekészítettem, ha dolgoznánk lovakkal, ez már rutin, ha lovas helyre megyek. Nagyon meleg volt, s úgy döntöttem maradok abban, amiben vagyok.


Első „versenyzőnk” egy két és fél éves arabos küllemű, szorgalmas herélt csikó volt. Őt már az első alkalommal a szívembe zártam. Mindenben tökéletesnek látszott terveimhez, de azt megfogadtam, hogy most nem a szépség, hanem a munkához való hozzáállás alapján választok lovat. Sok éve foglalkozom fiatal és elrontott lovak emberhez szoktatásával. Majd egyszer kitérek erre is miért használom én ezt a megfogalmazást, s miért nem az idomítás, belovaglás, korrekció fogalmait.


Én Parelli módszerét használom, ötvözve Monthyéval és sok olyan trénerével, akiknél volt szerencsém tanulni. Nem lehet minden lóra ráhúzni ugyanazt a módszert, rugalmasnak kell lenni, mert mind egyedi kis szenzitív műszerek.

A körkarámban kicsi ló készségesen, de némi közönnyel fogadta jelenlétem. Igazából sokkal jobban érdekelte, hogyan mehetne vissza a társaihoz, mint a körkarám közepén ácsorgó, „kalimpáló” ember. Alig 20 perc alatt szépen figyelmesé vált és igyekezett teljesíteni a feladatokat, de meglepő módon az arab forma nem párosult az arab ló tüzességével. Miért írom ezt, mert 18 éve foglalkozom arabokkal, s ez a ló is arab vérséggel bírt. Meglepően könnyed, finom, térölelő mozgással rótta a köröket, a háta szinte nem is mozgott, a ló nyugodt maradt végig, gyorsan reagált, azaz pont jó alany, de valahogy mégis volt egy momentum, ami nem tetszett. Ez nem küllemi, hanem inkább jellemi dolog, sokszor még mindig a társaihoz igyekezett, koncentrációja szétesett, s nem volt benne az a láng, amit kerestem. Igen volt már ilyen lovam, s igaz ezek a lovak is remek hátasok lesznek, de én önálló munkához kerestem lovat, aki nem kötődik ennyire a társaihoz, ami egyébként természetes.


Második versenyzőnk Bérces névre keresztel két és fél éves herélt csikó. Valahogy ő könnyebben beterelhető volt a körkarámba. Formára egy alacsonyabb, zömökebb, de határozottan jó lábakon álló ló. Háta egyenes, elég hosszú, fara talán kicsit csapott, nyaka alsó éle kicsit vastag, feje száraz, olyan igazi vad csődöré, de a szemei, no, azok beszédesek, meleg barnák, szép nagyok. Homloka széles, fülei kicsit nagyok, majdnem, mint egy öszvérnek ( bocs András ) . A körkarámban már az első pillanatban figyelt és felém fordult. Mozgása dinamikus, haladós, erőt, kitartást sugárzó. Reakció ideje hihetetlen gyors. Ami feltűnt, hogy nem menekült, hanem csinál, mindent mintha értené a testbeszédem. Lehet, hogy nem ő a ménes vezére, de nekem egyre jobban tetszik.

Olyan jól vette az akadályokat, hogy néhány perc múlva már szépen lerágott, pedig Andrissal azt beszéltük, hogy ő nem fogja könnyen adni magát, s mégis. A világból kimenne, de egy percig sem volt a másik karám lovain a tekintete, nem akart oda vissza menekülni, bújni. Annyira jól sikerült a bemutatkozása, hogy a másik ló küllemi erényeivel szemben lóhosszal győzött a választásban. Andris azt mondta aludjak rá egyet… mondtam rendben, de akkor is őt szeretném.


Meg is beszéltem, hogy másnap megyek a lóért… az alvás megvolt és én délelőtt befutottam a ló szállítóval, felkészülve nyugtatóval, plusz kötéllel… mert ugye mégis csak egy „vadlovat” viszek majd haza.


Andris is felkészült és egy Monthy által képzett instruktort hívott meg a feladat ellátására, mármint, hogy Bérces felkerüljön a futóra. Pintér Szabolcs, aki egy igen fiatal, kedves, halk szavú fiatalember, akinek a nevét érdemes megjegyezni. A körkarámban kezdte a munkát és Bérces nagyon gyorsan vette a lapot. Ha megteszi, amit kér, akkor pihenhet, ha nem akkor mentális nyomás érkezik. Most kérdezhetnétek mi is van. Amikor egy csikóval dolgozunk, sokan a futószáras munkát ismerik, hiszen az angol (katonai) lovaglás alapját képezi. Mi, akik a lovakat emberhez szeretnénk szoktatni, más módon igyekszünk a lovat meggyőzni, hogy helyesen döntsön. Ehhez legalkalmasabb egy körkarám, a kör lényege, hogy a ló nem tud a sarkokba „elbújni”. Fontos, hogy elég nagy legyen, de akkora, hogy a ló kikerüljön a hatásunk alól. Amennyiben túl kicsi, akkor a ló támadásba lendülhet, hisz sarokba szorított menekülő állatként viselkedik. Biztosan jártatok már úgy, hogy jelzés (hang, kéz, szár...) nélkül oda léptetek a ló farához, egy jól szocializált ló ellép ekkor is, egy már képzés alatt álló ellép, vagy behúzza a fenekét és fülel hátra, egy képzetlen ló ebben az esetben kirúghat s ez egy teljesen természetes ösztön. Minden lónak van személyes tere, s társai is megkérdik, bele léphetnek-e. Megfigyelhetitek, hogy a lovak nem igazán közelítik meg a társaikat közvetlen hátulról. Egy cc45 ’-os szögből már látja a közeledőt a másik ló, s van ideje jelezni, hogy fogadja-e a közeledést vagy sem, hisz hátra és a homlokuk elé a fejük elmozdítása nélkül nem képesek látni, ezek a holt tereik. Na, jól elkanyarodtam, de biztos hasznos lesz ez majd nektek is. Akkor a mentális nyomás, lehet hang, eszköz, vagy testbeszéd. Amikor pl. azt akarjuk, hogy egy képzetlen ló lépésből ügetésbe váltson, akkor kihúzzuk magunkat, határozottan felé kezdünk lépni, a ló ekkor magasabb tempóra kapcsol. A vágta esetén ugyanez a teendő, ha magát a vágtát akarjuk gyorsítani, akkor mi is felgyorsulunk a karámban egy kis körön határozottan terelve a lovat, használunk különböző eszközöket is, de erre most nem térek ki. (Ezek az eszközök nem a ló fenyegetésére, megütésére szolgálnak, hanem a kar megnyújtására , a kontaktus elősegítésére, mint az angol lovaglásban a futószárazó ostor. ) Ez pont olyan, mint mikor a vezér csődőr tereli a ménest, s társak soha nem kérdőjelezik meg miért is teszi. Aki mégis azt határozottabban hajtja, lesunyítja a füleit, s ha beéri, megcsípi.


Nos, hát ezeket a jeleket alkalmazza egy Monthy Instruktor. Szabolcs közben folyamatosan magyarázta mit miért tesz, s láthattuk, minden működött, amit mondott. Bércesre hamar rákerült a kettős kötőfék és megtanulta, hogy a nyomás, ami az orrára hat, mikor enyhül. Alig fél óra alatt értette a feladatokat, s elindultunk a futóhoz. Készültek itt is képek, de sajnos én véletlen kitöröltem, így majd ha megszerzem őket Dé barátnőmtől, akkor rakok egyet, kettőt.

Bérces cc 45 perc elteltével tökéletes nyugalomban állt a ló szállítóban, át szerszámoztuk és irány haza. Semmilyen egyéb dologra nem volt szükség, egész úton nyugodt volt, nem kapart, nem izzadt, ez már valamit elárul az idegrendszeréről. Hazaérve tökéletes biztonsággal lépkedett le a futóról. Minden gond nélkül vittük be a bokszába. Mint azt tudjátok ezek a lovak szabadon élnek, de ez Bércesnek nem jelentett semmilyen megrázkódtatást. A nap további részét itt töltötte.


Nekem meggyőződésem, hogy egy új lónak egy új helyen meg kell tanulni bizonyos „szabályokat” ami később megnyugtatja őt. A lovak szeretik a kényelmet, így amit ismernek, abban bíznak, az kényelmes számukra. Nálam ezek a szabályom, hogy tudjam vezetni a lovam hosszú száron. A hosszú szár előny a könnyebb kontrol, hisz ha megugrik, van helye, ha lemarad, akkor a szárat meg tartva elindul. Amennyiben, a szár túl rövid, akkor a ló ránk jöhet, megugorva meg félelmében eltipor, bár ezt tapasztalatom szerint soha nem akarattal teszik, egyszerűen csak nincs helyük menekülni… A második, hogy mindenhova kövessen. Istálló, szűk helyek, boksz. Harmadik, az istállóba követve jöjjön és álljon be a fal mellé nyugodtan, majd leveszem a kötőféket, s míg el nem lépek nem mozdulhat meg.

Ezek olyan alapelvek, amik minden új helyen pl. egy versenyen, ha bokszba kell menni, akkor ismerős lesz számára és megnyugtató, hogy bár sok minden változik, de van, ami mindig ugyanaz.


Másnap ugyanezzel a lelki nyugalommal mentünk ki az új karámjába. Ez is egy feladat. A folyosón haladva, amiket a karámok öveznek, a ló kizárólag velem foglalkozhat, nem előzhet meg, nem állhat meg nézegetni, nem hajolhat le legelni. Amikor velem van, akkor én döntöm el mit csinálunk, s igyekszem ebben következetes lenni. Minden ló cc 30-40 napig egyedül van egy karámban, ez mind egészségügyileg, mind a szabályok tanulásában az alapozás időszaka. Már másnap dolgozom a lóval. Körkarámba kezdjük az ismerkedést, s megmutatom neki, milyen jelre milyen reakciót várok. Folytatom…

 

Gyere közelebb...

 

Itt látható, hogy kicsinyíti a kört és igyekszik felém, ez nagyon jó, mert nem menekül.

 

A testtartásom összehúzott (azaz nem fenyegető), a fejem lehajtott és a szemem nem hajtja a lovat, azaz nem nézem a farát.

Fuss, fuss…

 

mert a futás az jó és játékos, bár a lovak a természetben csak akkor futnak, ha kergetik őket, ha a ménes vezére küldi őket, s csikó korban, amikor játszanak, egyébként nem pazarolják a drága energiát a vágtára.

(A szerkszető megjegyzése: Az ésszerű takarékosság kétségtelen tény. De azért ez a szabály sem ilyen merev, miként az egyértelmű vezérszerep sem, amint arról etológiai írásaink közt már említést tettünk.) 

 

Gyere hozzám…

 

ez a join up, azaz csatlakozás, most én vagyok a vezérkanca (mert a kanca vezeti a ménest, a mén pedig tereli).

 

Minden leengedett, a fejem, a kezem, a szár, nyugalomban vagyok.

Nem bántalak…

 

Azért állok háttal, kicsit félre billentett fejjel, mert ez ló nyelven ez azt jelenti ide jöhetsz, látlak és nem akarlak bántani.

 

A kezemet csak felemelem és hagyom, hogy a ló szagolja meg, nem akarok erőszakkal hozzá nyúlni.

Na egye fene megsimogathatsz, de a fülem rajtad...

 

Soha nem nézünk ilyenkor a ló szemébe, ebben az esetben inkább vakarásszuk,mint paskoljuk, a ló ugyanis nem tudja mi az a paskolás.

 

Bár az izmok finom veregetése pozitívan hat a lovakra, így ez a katonaságban kialakult jutalmazási forma ma is megmaradt az angol lovaglásban, és én is alkalmazom.

Bérces a harmadik kunfakó csikó, akinek fejlődéséről, emberhez szoktatásáról beszámolót tudunk közzé tenni. A dolog már azért is érdekes, mert a három csikó három különböző tulajdonoshoz tartozik, s így nemcsak a kunfakók sajátosságai, hanem gazdáik egyénisége is kirajzolódik az olvasó előtt.

 

Elétrő egyéniségük mellett viszont gondolkodásmódjuk nagyon is hasonló, ezért a három szál izgalmas módon fonódik össze.

 

A másik két lovacska: Kaba és Becses

2013-09-03

 

Folytatás

 

 

Itt az idő, folytatom a beszámolót! Az elmúlt néhány hétben nagyon keveset tudtam csak foglalkozni vele, de leírom hogyan haladunk.


Az első körkarámos munka, a csatlakozásról, ismerkedésről szólt. Nem akartam nagyon sok feladatot adni a lovamnak, csak annyit amennyit egy ilyen korú csikó elbír. Alig 5-6 perc elég volt, hogy lerágjon és figyelje, igaz egyenlőre csak befordul, de nem jön hozzám. Nem baj, hisz van idő és nem is kell siettetni a dolgokat. A lovam igen érzékeny, talán néha kicsit arabosan is, nagyon figyeli a mozdulataimat, igyekszik mindenben teljesíteni. Van benne még valami tartózkodás, nem az a bújós kis cica, egyenlőre még nem fejtettem meg mi az oka.


Másnap reggel újra a körkarámmal kezdtünk, szinte semmi nem törlődik ki a fejéből, gyorsan haladunk. Sokat sétálok vele, megyek a gépek közt, az autók közt, meg olyan számára szokatlan helyeken ahol még nem járt, semmivel nincs gondja, nem rebbenékeny, nem ugrálós, nem oldalaz, csak jön utánam. A vezetgetés közben sokszor megállok, egy alkalommal nekem jött, de utána nagyon figyelt és többé nem kellett aggódni, hogy a nyakamban köt ki.


Mivel a körkarám felújítás alá került, így jött a futószára munka. A körkarám remek dolog, de nincs mindenkinek. Én a bálamadzag, villanypásztor kialakításúaktól kibukok. Minden ami annak van csúfolva mert kör alakú alkalmatlan ilyen munkára és nagyon balesetveszélyes …a körkarám egy stabil, elszeparált, ló és lovas számára biztonságos hely ahol idomítani, elindítani lehet a lovat, ahol a ló nem tud megsérülni, kiugrani, beakadni. Tehát fontos, hogy a kialakításkor erre nagyon figyeljünk. Ne legyen túl nagy, mert akkor sokat kell benne mozogni, ne legyen kicsi, hogy a ló el tudjon menni tőlünk és szükség esetén mi is tudjuk ellépni.


No de vissza kanyarodok. Kicsi úgy dolgozott, mintha egy láthatatlan körön menne, bal kézen nagyon szépen ment a futószár adta körön, de jobb kézre kicsit vállazott és jött a kör közepe felé, ezen majd még javítok. Lép, üget, vágtázik, szóra dolgozik, ha csak a farára nézek gyorsít, ha befordulok azonnal megáll. Húzom a szárat akkor bejön, de egyébként még nem, csak áll és rágicsál engem nézve.


Már fel-fel ugráltam a hátára, de nagyon feszülten figyelte mi történik, napokig nem csinált semmit. Aztán egyik nap hátra nyúlt, majd igyekezett csipkodva jelezni nem tetszését. Gondolom még érzékeny, nincs kifejlődve rendesen , vagy az hogy mégis csak egy kis „csődör” ( bár ki van herélve) nem érti mit akarhatok tőle a hátán. Sokkal jobban elő kell majd készítenem őt. Van olyan lovam aki nem szívleli a szőrén lovaglást, de a kunfakó egyedei nagyon jól veszik ezeket az akadályokat, lehet Bércesnek ez kicsit nehezebb lesz, de van időnk.


Két nap múlva rákerült a heveder, semmilyen gondot nem okozott neki, így felnyergeltem. Mintha mindig ez lett volna a normális. Vártam majd bakol, elrohan, de semmi, teljesen együttműködő és figyelmes volt. Nagyon élvezem vele a munkát mert olyan mint az arabak, tüzes, gyors, de megbízható, igyekvő. A nyereg levétele is rutinosan zajlott, mivel teljesen nyugodt voltam, így ő is az maradt és szagolgatta a szerszámot. Bármikor bárhol ott tudom hagyni kikötve, vagy pányván, nem jelent neki gondot!


Telnek a napok és a hetek, gondoltam ősszel ráülök, de ahogy telik az idő látom, testileg oké is lenne, de szellemileg gyerek, baba még. Játszik, csipkod, viszi a dolgaimat, a pálya bójákat rendezi, igazi rossz gyerek. Azt gondolom ezek a lovak kicsit később érnek mint a hasonló kis lovak. Zebi ugyan ennyi idősen szinte kész ló volt, neki nem volt gond a lovaglás, a nyergelés a túra…idén már kész lóvá cseperedett.


Most kicsit még hagyom növekedni, szépülni, kerekedni, aztán tavasszal majd folytatom a belovaglás előkészítését.


Kitaláltam, hogyan tudom mégis mozgatni, húzni, vonni magammal…Zebi remek alany és megtűri maga mögött a vezető száron bohóckodó csikót, így az ősz és a tél a túrázásé, tapasztalásé lesz, viszem magammal minden felé vezetőszáron.