Magyar Lovaskultúra


 2012-02-23

 

Tudnak-e a lovak hazudni?

 

Monty Roberts levelező listáján a napokban egy érdekes kérdés – és hozzá Monty elgondolkoztató válasza érkezett.

Íme, hozzávetőleges magyar fordításban:

 

A kérdés

"Az elmúlt hónapokban egy rendkívül érdekes dolgot tapasztaltam a lovammal. Mintegy 30 perces tereplovaglás után elkezdi kímélni az egyik mellső lábát. Amikor ez először előfordult, azonnal leszálltam a nyeregből és átvizsgáltam a patáját és a lábát. Sehol sem volt meleg, duzzadt, nem szorult kő a patájába, nem volt rajta zúzódás, vagy bármilyen problémára utaló jel. A biztonság kedvéért visszafordultam vele és gyalog mentünk vissza az istállóba. Amint visszaértünk, a sántaság megszűnt. Mindez a következő három alkalommal ugyanígy megismétlődött. A férjemmel együtt azt gyanítottuk, hogy tetteti magát. Ezért elhatároztuk, hogy a legközelebbi kilovagláskor teljesen új helyre megyünk, azt gondolván, hogy ismeretlen terepen nem fog sántaságot tettetni. Mégis, ugyanazt a színjátékot adta elő. Fél óra lovaglás után sántítást mutatott. Ezúttal nem szálltam le, hanem ugyanúgy lovagoltam tovább, mintha minden rendben lenne. Egészen addig sántikált, amíg elfelé mentünk a lovardától. Amint visszaindultunk, ismét rendesen kezdett járni. Az az érzésem, hogy ha továbbra sem törődünk vele, egyszer csak ő is abba fogja hagyni. Nem igazán tudom állatorvossal sem megvizsgáltatni, mivel otthon teljesen rendben van. Szeretném tudni, mit gondol Ön erről. "

 

A válasz

"Ez a kérdés a lovak intelligenciájával kapcsolatos minden tudományos vizsgálódás és a lovakkal foglalkozó viselkedéstudomány velejét érinti. Egy igazi tudós nevetne az ön történetén. Tény azonban, hogy az igazi tudósok valaha gúnyolódtak azon a kijelentésen is, hogy a Föld gömbölyű. A mai tudósok tudják, hogy a Föld gömbölyű, de elvetnek minden elméletet, ami szerint lehet embert gyógyítani anélkül, hogy hozzáérnénk.

Az én életem a tiszta tudomány felé vitt. A pszichológia és a viselkedéstudomány négy éves korom óta érdekelt. Azonban tudományos képzettségek birtokában sem csuktam be teljesen egy kicsi ablakot a fejem tetején, amely helyet hagy annak, hogy a Föld lehet gömbölyű vagy hogy mágikus orvosok tudnak gyógyítani gyógyszerek nélkül vagy akár anélkül, hogy megérintenék a beteget. Nem hiszem, hogy ez megtörténhet, de ki vagyok én, hogy biztonsággal kijelentsem, hogy sosem történt vagy történt ilyesmi.

Az ön történetében rengeteg lehetősége van a diagnosztikai tévedésnek. Vagy száz perui pasóval dolgoztam, és egyre sem emlékszem, amelyikről ne gyanítottam volna sántaságot vagy egy kis kacska járást. De a pazókhoz értő emberek következetesen azt mondták, hogy ez egyszerűen az a mód, ahogy ők járnak. Könnyen lehet, hogy az Ön lova kissé megváltoztatja a lépését akkor, amikor olyan irányba kell mennie, amit nem kedvel, ahhoz képest, mintha a kedve szerint való irányban halad.

A nem kívánatos irányban való haladáskor fölléphet egy pszichológiai komponens, amely élettani úton megváltoztatja a járását úgy, hogy ez elég legyen valódi fájdalom föllépéséhez. Ha egyetértünk abban, hogy a lovak nem hazudnak, akkor abban is egyet kell értenünk, hogy nem tettetnek semmit. Én hiszem, hogy a lovak nem tudnak hazudni és nem hiszem, hogy az ön lova tetteti a sántaságot. Meggyőződésem, hogy viselkedésének van logikus magyarázata, amit egy alaposan képzett lovas ember föl tud ismerni.

 Mindazonáltal lehet, hogy mégis önnek van igaza, talán az ön lova az első a földön, amelyik képes hazudni. Ki állíthatja, hogy a hazugság nem léphet föl a lovak evolúciója során, épp úgy, ahogyan három ujjuk átalakult eggyé, vagy méretük egy közepes kutya méretétől azzá fejlődött, ahogy ma látjuk őket. Az ön kérdése arra sarkall mindannyiunkat, hogy folytassuk tanulmányainkat és képezzük magunkat ahol csak lehetőségünk van jobban megismerni négylábú társainkat, akiket annyira kedvelünk. "

 

-*-

 

Mit gondljunk a kérdésről? Etológiai kísérletek bizonyítják, hogy a legfeljettebb emlősök, az emberszabású majmok, sőt még a kutya is, igenis képesek arra, hogy tudatosan megtévesszék társaikat. Monty Roberts minden óvatosság ellenére határozott álláspontja, miszerint a "lovak nem tudnak hazudni" - kétségtelenül kissé morális színezetű. A lovak iránt érzett szeretetünk - amit sokszor éppen az emberekhez képest őszinte viselkedésük vált ki - megakadályozhat minket abban, hogy észrevegyük a szinlelt viselkedést. Az a tény, hogy nem ismerünk ilyen eseteket, korántsem bizonyítja hogy nincsenek. Erre végülis Monty is utal - bár nem kellene Galileiig visszamenni : a majmok, kutyák esetében is csak a huszadik század óta tudjuk, hogy képesek becsapni egymást. Mindazonáltal én sem gondolom, hogy a történetben szereplő ló valami agyafúrt cselt eszelt ki azért, hogy ne kelljen eltávolodnia otthonától. Ismerve a lovak tanulékonyságát  és memóriáját, azt a lehetőséget nem zárhatjuk ki teljesen, hogy az első alkalommal még  valóban valami kisebb húzódás okozta a sántaságot, és a ló ekkor megjegyezte, hogy ily módon megszabadulhat lovasától, s második alkalommal már ezért kezdett sántítani. Ez a verzió kísértetiesen hasonlítana az "okos Hans" történetéhez, amit az etológiai szakirodalom a nem tudatos kondícionálás iskolapéldájaként emeleget.

Abban mindenesetre igazat kell adnunk Montynak, hogy sose tudhatunk eleget a lovakról, természetük, viselkedésük örökké új meglepetésekkel szolgál.


Egy nem tettetett sántaság esete: Különc 2010 május elesjén olyan szerencsétlenül lépett egy vízmosásba, hogy csánkizületében az egyik csont elrepedt. A képen a hét hetes gipsz után még mindig jelentősen duzzadt csánk látható. Fél évvel a sérülés után jött helyre úgy, hogy ismét lovagolni lehet rajta. Mára alig van nyoma az egykori aggasztó sérülésnek.

 

Kezdőlap > Írások > Etológia: Tudnak-e a lovak hazudni?